Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Egy elmeosztály története
Andrea fölébredt. Nem tudta hol van, mikor konstatálta, hogy az ablakokon rács volt. Próbált kimenni, de az ajtó zárva volt. - Úr Isten, mit keresek itt? - tette föl a kérdést önmagának.
 
Nem tudta, hogy került a pszichiátriai klinika zárt osztályára. Késõbb tudatosodott benne, hogy megbetegedett. Egyre csak szajkózta, csak azt mondom, amit megjósoltak. Az elsõ slukk a cigarettából, és az egyetlen egy szórakozása a cigarettázás volt. Sóvárogva tekintett a zárt ajtón túlra, ahol sakkoztak, kártyáztak, pingpongoztak, szabadon jöhettek, mehettek.
 
Eljött az idõ, mikor kiengedték, de nem volt belátási képessége, arra, hogy valójában elméje megbetegedett. Az állását elvesztette. - Micsoda szégyen - gondolta. Oly korban született, mikor a munka kötelesség volt. A vérébe ivódott dolgozni, dolgozni.
 
Gyógyszerek mellett neki állt az álláskeresésének. A Jó Isten gondot viselt rá, mert egy évi határozott idejû szerzõdéssel osztályvezetõként dolgozhatott.
 
A gyógyszerek mellett visszaesett és az orvos által elõírt gyógyszereket vette be, de a gyógyszerek mellékhatása súlyos állapotba hozta, és újból bekerült a zárt osztályra. - Jaj, jaj tegnap még dolgoztam, és ma megint a zárt osztályon vagyok - vergõdött. Abban az idõben még nem kellett önként hozzájárulni a gyógykezeléshez, illetve nem kellett bírósági végzés a kényszer gyógykezeléshez. Ma már mások a szabályok. Három nap után kikerült a nyílt osztályra. Abban az idõben sok fiatal volt a klinikán és olyan volt mint egy klub, reggel reggeli torna, sakkozás, kártyázás irodalmi, zene, rajz terápiák nagyon jók voltak. Minden héten volt professzori vizit, amikor a sugárzó béke biztonságot adott. Alig akarta elhagyni a klinikát, olyan jól érezte magát, és mivel magára maradt, mert egy pszichés beteg semmire sem jó és magára hagyták, nem volt más társasága.
 
Újból munkanélküli lett. Elhatározta, hogy tanulni fog, és másoddiplomaként felsõfokú menedzser végzettséget szerzett, így önmagát menedzselve talált új munkahelyet. Titokban tartotta, hogy pszichiátriai kezelés alatt áll. A sejtés és a tudás között nagy a különbség.
 
Miért is kellett titokban tartania? Ennek oka a múltban keresendõ. Évszázados jajgatás a korabeli lépcsõkön. Régen volt, mikor a gumiszoba, hálós-ágy, kényszer, zubbony, elektro-sokk , kezelések voltak. A történelem során, ha valakit nem ítéltek börtönbüntetésre, elmegyógyintézetbe zárták, és kezelték a nem létezõ betegségét. Rettegett hely volt egy pszichiátriai klinika. Aki már volt bent, attól tartottak, mert a köztudatban az volt, hogy ha valaki pszichés beteg egyben közveszélyes is.
A mai világban már a pszichiátriai kezelések modernizációja más, mégis a köztudat megmaradt a régi szinten.
 
Szokták mondani, mindenkinek van egy téglája a pszichiátriai klinikán, mert senki sem tudhatja, hogy mit hoz az élet. Andrea vigasztalja magát, hogy a cukorbeteg inzulinozza magát, így, hogy kifelé egészségesnek mutatkozhasson, gyógyszereket kell szednie. Senki nem tudja a belsõ harcát és erõfeszítését. Szeretné, hogy az emberek másként ítélnék meg a pszichés betegeket. Ez nem Amerika, ahol mindenkinek van pszichiátere, s az a furcsa, ha nincs.
 
Titkon, egyedül maradva küzdelemmel a mindennapokért, éli az életét, s talán nem került volna olyan mélyre, ha szeretõ család veszi körül.
 
Tanulság az, ha egy pszichés beteg, amennyire csak teheti, titokban tartja, hogy pszichésen kezeli.
Ajánlom írásom az orvostanhallgatóknak, akik sajnos nem mentesek az elõítéletektõl, mert a pszichiátriai klinikán nem bolondok, hanem betegek vannak, akiknek elég baj az, hogy ha az emberi agy megbetegszik. Egy rákos embert sajnálnak, de a pszichés betegeket stigma, elõítélet övezi.
Ez az írás 2014. február 19-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón