Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A piavei offenzíva
Hosszú téli estéken, mikor kint nagy pelyhekben hullt a hó, a cserépkályhában ropogott a tûz, Nagypapám elmondta, hogy hányszor kellett az életét újra kezdenie.
 
Mesélt és mesélt. A sors úgy hozta, hogy két világháborút is átélt. Lehetõsége lett volna elhagyni hazáját, õ mégis büszke volt arra, hogy Magyarországon született, és itthon akarta leélni az életét. Az I. világháborúban részt vett a piavei offenzívában.
 
Kedvenc unokája voltam. Halásos ágyán mondta: "Édes lányom most, hogy fölvettek az egyetemre biztos vagyok benne, hogy el is végzed." Tudta, hogy a tanulás milyen fontos volt számomra. Összeszorul a torkom, mikor emlékezem, de tudom, hogy amíg szeretteinkre emlékezünk, addig mindig szívünkben élnek tovább.
 
Ferenc Ferdinánd meggyilkolásával kitört az I. világháború. Nagypapámat - született Moráth Istvánt (késõbb Mosonyi névre változtatta) - mint katonakorban lévõ fiatalembert besorozták a hadseregbe, ahol mint utász-hídépítõ szolgált. Elõttem van tekintete, mikor mesélt az élményeirõl. Elkomorult, mert a lövészárokban bajtársával úgy ájultak álomba, hogy hátukkal támasztva egymást ülve pihentek. Reggel felkelve észlelte, hogy bajtársa meghalt, megfogta a golyót. Tizennyolc évesen találkozott közvetlen közelrõl a halállal. Senki nem tanította neki, hogy mi ilyenkor a teendõ, ösztönösen cselekedett. Bajtársa személyes holmiját, iratait magához vette azzal, ha túléli a háborút, fölkeresi a hozzátartozókat teljesítve ezzel bajtársi kötelességét.
 
A háború végeztével a Nagypapám olasz fogságba esett. Mint hadifoglyot munkára fogták és mivel szakmája férfiszabó volt, egy nagycsaládos olasz szabó családnál munkaszolgálatosként dolgozott. És ekkor már elmosolyodott. Szorgalmas volt és mint a foglalkozásának mestere csodálatos ruhákat készített. A család megszerette. Jó nyelvérzékkel kommunikálva befogadták. Ez a háború, mint minden háború nem a kisemberek háborúja volt. Szerették volna, ha az egyik leánygyermeket, Pepinát feleségül veszi. A háborút elveszítettük. Két év fogság után Nagypapámnak döntenie kellett. Igaz, hogy Pepina szép kislány volt, de Nagypapámat hazahozta a hazaszeretet.
Ez az írás 2014. február 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón