Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
Elõszó egy megírandó könyvhöz
A Balaton déli partján hûvösebb idõben Andrea a sétahajózást választotta. A fedélzeten ült s átadta magát a csendes elmélkedésnek. A hajó szelíden siklott a vízen. S feltûntek az északi part csodái. A Badacsonyi hegyek, a Tihanyi félsziget. A haját összeborzolta a szél, s élvezte ezt az igazi relaxációs hangulatot. Hát igen, mióta is nem nyaralt? Már az idejét sem tudta, ezért úgy gondolta bepótolni valója van. A nap fátyolosan sütött, de arcát megpirongatta a nap. A hajó tett egy kört és visszafordulva indult Balatonlelle felé. Partot érve Andrea még sétált a mólón, s gondolta, micsoda szerencsés. Õ még élvezheti a lellei levegõt. - Mindig így gondolkodott vajon? - kérdezte önmagától. S megállapította, nem mindig gondolkodott így. 
  
Hányszor kell az életet újrakezdeni? - Mint költõi kérdést tette föl magának Andrea. - Sokszor, igen, sokszor. - Igaz, hogy olyan korban született mikor nem kellett a két világháborút átélni, a Rákosi korszak idõszakát, is mint kisded élte csak meg, Nem tudott erre a korszakra emlékezni. A nagyszülõk, a szülõk azonban meséltek. 
  
Kicsit, ezen gondolatoktól megtörve tért az apartmanjába. Készülõdött a szokásos esti fröccsözésre, s a baráti társasággal való együttlétre. Estefelé megindult a Fõ utcai kavalkád. 
  
S a nevetés, viccelõdés visszavezette a való életbe. Hajlamos volt megtörni a múlt eseményei miatt, no de ne menjünk a dolgok elébe. 
  
Másnap a szokásos zarándok utat tette meg. Áthajózott a Tihanyi Félszigetre és felkereste a Tihanyi Apátságot, ahol áhítatva adta magát át az imádkozásnak. A templom csendjében elmerült a gondolataiban, s imádkozott szeretteiért, akik már nem lehettek vele. Gyertyát is gyújtott, s fohászkodott az Úrhoz - hogy mint õneki és egyetlen gyermekének az útját egyengesse. Titkon remélte, hogy a Jó Isten meghallgatja imáját, s az életben még kapnak egy újabb esélyt. 
  
Az apátságot elhagyva, szemerkélõ esõben ment a hajókötõbe. Kicsit korábban érkezett s várva a hajót az egyre nagyobb cseppekben hulló esõ simogatta arcát. A Balaton még nem mutatta meg végtelen haragját, a szél sem lebbent. 
  
Kint a fedélzeten, a szemét még gyönyörködtette az egyre távolodó nemesen emelkedõ Apátságon. Elhatározta, hogy ha teheti ,minden évben elzarándokol ide. 
Visszaérve B. Lellére bevágódott kissé fáradtan a törzshelyükre, ahol már várta a baráti társaság. 
  
Elmesélte milyen csodálatos is volt a hajóútja, s megismerkedett két nyugdíjas tanárnõvel, akikhez csatlakozott, és máris nem egyedül tette meg az utat. 
  
Kicsit korábban tért nyugovóra, várva a holnapot.
Ez az írás 2014. február 16-án került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón