Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Az egér
Már napok óta ott mászkált a fürdõkád alatt. Bélának elege lett belõle. Megfogadta, hogy elkapja és agyonveri. Az egér azonban gyorsabb volt nála. Mindig mikor elõbújt, gyorsan visszaszaladt. Béla gázsprével befújta a fürdõkád alját, de az egérnek semmi baja nem esett. Nem értette a dolgot. Általában Béla és felesége Adél mikor éjszaka aludtak, elõfordult hogy az ágyukra is felugrott. Ezt rühellte Béla. De már hozzászokott.  
  
A városszélen laktak, egy elhagyatott helyen, de Bélának akkor is érthetetlen volt számára az eset. Nem értette, hogy ez az egy szál egér is hogyan került ide. Pedig a közelben volt egy fákkal teli övezet, s beljebb már tényleg majdnem hogy erdõs volt a terület. Adél biztos volt benne hogy onnan tévedt ide. De Béla szerint ettõl még nem tûrhetik meg a házukban. Családi ház volt s kert is volt az elõtérben. A fiatal házaspár nem is tudta talán patkányirtót hívjon-e. Egyáltalán van olyan? - tûnõdött el Béla. 
  
Az egér néha bebújt a kenyeres szekrénybe is. Megdézsmálta a friss, ropogós kenyeret s zsömléket. Bélának kimerültek már az idegei. Feladta a harcot.  
  
- Ez a világ leggonoszabb egere! - állapította meg.  
  
Egyszer arra gondolt - agyafúrt módon -, hogy szerez egy macskát. Vett is egy fekete macskát még bent a belvárosban, volt az már két éves is s mikor haza hozta - örömmel engedte Béla hogy a macska oda fusson a lakásban - ahova csak akar. 
  
- Nesze neked egér! - gondolta. 
  
A macska ide-oda futkosott fel-alá s az egér mikor kibújt a fürdõkádból s meglátta a kandúrt, sebesen bújt vissza a helyére. Béla még mosolygott is. Este nyugodtan feküdt le feleségével, azzal a tudattal hogy most már végre megszabadulhat ettõl a kis gonosz jószágocskától.  
  
Ám az egér agyafúrt volt. A fürdõszobában mérgezõ anyagokat szórt szét s egy alkalommal mikor a macska próbált benyúlni a kád alá, tiszta olajos lett a mancsa, amit késõbb megnyalt s rá egy nappal meg is döglött. Béla majdnem sírt mérgében, mikor meglátta a fürdõszobában a döglött állatot - ám igazából nem azt sajnálta, hanem dühös volt, hogy az egér így túl járt az eszén. Kidobta a döglött állatot a kukába majd magába roskadt egy széken s átgondolta mihez is kezdjen. Adél melléje ült s vigasztalni próbálta: 
  
- Nem olyan nagy gond egy egér! 
  
- Majd valamit kitalálok! 
  
Adél kezébe vette kezét. Simogatta. Azon gondolkodott szerez egy puskát s agyonlövi azt az átkozott egeret. Egy reggelen mikor a házaspár dolgozni ment, az egér elõbújt a kád alól s mivel nagyon szomjas volt egy hipós dobozt felborított s azt nyalogatta. Egy ideig visszamászott, majd kibújt s megdöglött. Ott feküdt a fürdõszoba közepén. Este mikor Béla hazaért, meglepõdve nézte a fürdõszoba közepét s nem hitt a szemének.  
  
- Talán öngyilkos lett? - kérdezte magában. 

De mikor meglátta a hipós dobozt már tudta mirõl van szó. Azon gondolkodott hogy kidobja. Mi mást is tehetett volna? Ahogy megfogta törlõronggyal a kezében hirtelen összeszorult a szíve, s igazán megsajnálta. Adél nem is értette mi lelte urát. Ezt várta, most meg valósággal könnyek jelentek meg ura szemében. Béla rájött, hogy neki is lehetnek érzései. Hiszen élõlény. Nem is dobta ki a kukába csak úgy hanem elásta a ház elõtti kertben. Miután elásta, bánatosan betért a házba s Adél vigasztalni próbálta: 
 
- De hiszen csak egy egér volt! 
 
- Persze! De oly rossz látvány volt! Ahogy ott hever a fürdõszoba közepén... Nem is értem, miért haragudtam rá. S nem gondoltam volna hogy egy állatot így meg tudok sajnálni! 
 
S Béla pár nappal azután hogy kertjében elásta az egeret, vett egy aranyos tengeri malacot. Egy kalitkába volt bezárva s Béla ezentúl mindennap a gondját viselte. Tisztította a ketrecet s adott neki enni.  
 
Adél szíve meg egyre jobban felengedett.

Ez az írás 2014. február 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón