Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A professzor és a tanítványa
Most vegyük át, hogy az állatok, esetünkben a fehér patkányok milyen tanulékonyak. Impulzusokra hogyan reagálnak a receptoraik. - Hm - értem, szólt a tanítvány -, az agykutatás sokat fejlõdött ugye? - folytatja tovább a tanítvány. - Ma már többet tudunk, hála az állatkísérleteknek - bár az állatvédõk nagyon tiltakoznak ez ellen -, hogy milyen könnyen és okosan fejlõdik a tanulás készsége, melyik agyfélteke veszi át a tanulás hatalmát, ugye jól mondom professzor úr? - Igen, igen, de azért ez nem olyan egyszerû. Az embereknél egy kicsit másképpen van ez, mert nem tehetjük õket be egy labirintusba és nem vezethetünk be áramot, hogy azzal nézzük a tanulási készséget ugyebár. Az embereknél természetes környezetben nézhetjük, s bizony az agy kutatás rejtelmei, hát bizony nem könnyû. - folytatta a professzor -, nem mondhatjuk, hogy csak a környezet befolyásolja, mert igaz az a mondás: lám, lám mibõl lesz a cserebogár? - Ez igaz -, mondta a tanítvány, de milyen életkorig lehet tanulni, vagy nem lehet, bár igaz, ami igaz, minél többet tanul valaki formában tartja az agyát, életkortól talán el lehet tekinteni? - Ez bizony, komoly kérdés - válaszolta a professzor.
 
A tanítvány egyszer csak fordított a beszélgetésen. - S az érzelmek hogyan alakulnak ki? - kérdezte -, mert, hogyan fejezze ki magát valaki, ha elsõ látásra szerelemre lobban? Ez hogy van az állatoknál? - A professzor megvakarta a feje búbját. - Hát ezt mesterséges környezetben nem vizsgáltuk, bár lehet, hogy tévedek, de a természetben komolyan megfigyelik az állatok viselkedését. - Jaj professzor úr - kiáltott a tanítvány -, nem a tanmesékre gondolok! Hanem ízig-vérig emberekre. - Nézze, a természetben ölre mennek a hímek a nõstényért, és a gyõztest a nõstény feltétel nélkül elfogadja. - válaszolta a professzor -, ez igaz, de az embereknél, hogyan alakul ez a feltétel nélküli elfogadás? S az agyban melyik rész felelõs, az érzelmekért? - kérdezte hevesen a tanítvány -, Nézze, megmondom õszintén, nem tudom, nem tudom, mert ha tudnám, én lennék a legboldogabb ember, nem lenne annyi válás, csalódás keserûség és könny. - Lehajtott fejjel és elkeseredéssel halkan válaszolt a professzor. A tanítvány magába zárkózott, nem akart szomorúságot okozni professzorának - s könnyes szemmel, tudatlanul  távozott.
Ez az írás 2014. február 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón