Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Ferencz Anna
(1987 - )
Sárga keramitkockák
Hajnóczy Péternek
 
Lebetonozott belsõudvar, hátul fekete csigalépcsõ, az udvart óarany sárga keramit szegélyezi. Lépkedek a keramitkockákon, ropog a lábam alatt a cement állagú törmelék, mint amikor halkan kismadarakra lépünk. Pihés tollú, riadt szemû, eltátott csõrû madárfiókákon lépkedek, hallom a lábam alatt a finom, apró csontocskák egyenletes ropogását. Földszinti lakás, vagy 4 méteres belmagasság, beázástól sárga plafonok, a sarokban ormótlan madárkalitka, szanaszét szóródó citromsárga tollpihék, benne egy kopott, saját tollait tépkedõ kis kanári árválkodik.  
   
A rabmadár gazdája különös, sosem hallott tájszólással beszél, ami még állatiasabbá teszi merész vonalú, durva arcát. Okos, fekete szempár, széles, tiszta homlok, elõreugró fogmeder. Recsegõ, nyikorgó faágy, bútorok a nyolcvanas évek stílusában, állott, mégis kellemesen édeskés mûbõrillat, ami a két ízléstelen és szakadozott, hússzínû fotelbõl árad. Ez a '80-as évek-illat keveredik a kanári savanykás, sárga bûzével. 
 
Ahogy az ókori görögök - suttogja. Vajon honnan tudta, hogy az ókori görögök is így...? Nincs nálam az eperízû síkosítóm. A hûtõ oldalsó polcán, ahová a gyógyszereket, vazelint, miegyebet rakosgatja az ember - csak egy ragacsos szemcseppes üveg  árválkodik, alján gyanút keltõ, zavaros üledék. 
Egy Petri vers jut az eszembe: elõveszem a LEHEL feliratú, rozsdás szélû hûtõszekrénybõl a kocka alakú sütõmargarint. Fagyos, sárga csíkot kanyarítok belõle a rozsdás konyhakéssel.  
Itt minden rozsdás? A rozsdafoltok a margarinba keverednek. "Vajon enni is fog még abból a vajból?" 
A saját tollait tépkedõ kis kanári bûze csapja meg az orrom. Forró, izgalmas test simul a hátamhoz, puhán, hosszan a hajamba csókol, ez csöppet sem illik a helyzethez. Hullámozni kezdek, velem hullámzik a beázott plafon, ringatózik a LEHEL feliratú rozsdás hûtõszekrény, a fémes szagú, hideg konyhakés, felettem köröz a madárkalitka, nem fáj semmi, nem érzek mást, csak valami magas lázhoz hasonlóan tompa, halványsárga, forrón bizsergetõ szédülést. 
Öltözünk.  
   
A kalitka elé guggolok, benyúlok, hogy megsimogassam a kanárit, az erõtlenül az ujjamba csíp. 
Valami különös rokonságfélét, baráti összetartozást érzek a kopott, saját tollait tépkedõ kis rabmadárral. 
 
Lebetonozott belsõudvar, hátul fekete csigalépcsõ, az udvart óarany sárga keramit szegélyezi. Lépkedek a keramitkockákon, ropog a lábam alatt a cement állagú törmelék, mint amikor halkan kismadarakra lépünk.
Ez az írás 2014. február 2-án került a NapSziget honlapjára.
 
Ferencz Anna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón