Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Weiler Eszter
(1955 - )
A gyermek felnõtté válásának folyamata
Mikor megszületik egy gyermek, a kisded aranyos csöppség gyakran a nagyszülõkre hasonlít, a csodájára járnak. Nagy élmény mikor felfedezi a kezeit, s mintegy boksz állásban nézegeti. Majd az értelme kinyílik, s ha mosolyognak rá, visszamosolyog. Majd megteszi elsõ lépéseit, s mi szülõk büszkék vagyunk rá, hogy mennyi mindent tud már. Figyeljük fejlõdését és átalakulását, mind külsõleg s mind belsõleg. Váltakozva hasonlít, valamelyik szülõre, s tanítgatjuk, s dicsekszünk, hogy gyermekünk, már mennyit tud. Otthon burokban érzi magát, s ha sok szeretet kap, elraktározza azt. Az elsõ lényeges változás mikor bekerül egy közösségbe, bölcsõdébe, óvodába, iskolába s a többi gyermekkel találkozva, meg kell találnia a helyét. Nagyon nehéz folyamat ez. Nagyon fontos azonban, hogy milyen környezetbe kerül, kap-e elég törõdést, szeretetet. Az otthoni szerep is megváltozik, hiszen a szülõk dolgoznak s így talán kevesebb idõ jut a gyermekre. Fontos, hogy akkor is azt érezze, hogy otthon biztonságban van. Mindig idõt kell szakítani a lefekvés utáni mesélésre, mert akkor kerül igazán közel a gyermeki szeretet. S ha nehezen alszik el, kéri, hogy anya, apa meséljél még. Ez azt jelenti a szülõnek, hogy fontos a gyermek számára, s a gyermeket, megnyugtatja a szülõk hangja. A hétvégéknek mindig tartalmasan kell eltelnie. A játék az önkifejezés eszköze, s a szülõk ne sajnálják az idõt, mert a gyermeket be kell engedni a konyhába, mert a közös ételkészítés örömet jelent, apró feladatok adásával érzi, hogy fontos a kis családi közösségben. S azt se sajnálják, ha az egész lakást fel kell fordítani, mert a gyermek játszani akar, s a szerepjátékok eljátszása mind-mind a késõbbi életére kihatással vannak. Külsõleg is változik, kezdi az egyéniségét bontogatni, s mindig-mindig változik. A szülõknek egyre nehezebb, mert elérkezik az az idõ, mikor a gyermek elszakad. Kialakítja önálló egyéniségét, s már csak önmagára hasonlít. A szülõk keresik a kisgyermeket benne, hova lett az a kisgyermeki ragaszkodás, akivel játszottak, akinek a karácsonyt rendezték, s aki még hitt abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. A szülõk nem számolják saját idejük elõrehaladását, csak azt látják, hogy gyermekük felnõtt és saját családot alapít. A szülõk is változnak, Több idejük marad magukra, mégis nehéz azt az ûrt kitölteni, ami a gyermek mindennapjait jelentette számukra. S ha majd megszületik az unokájuk, akkor a háttérbõl újra boldogok lesznek, hiszen a kisgyermek boldogságot csempész a mindennapjaikba, még akkor is, ha esetleg fényév távolból követhetik unokájuk sorsát, csak az a tudat, hogy a gyermekük unokájukban tovább él, s kimondhatja az unoka azt az örömteli szót, hogy nagymama, nagypapa.
Ez az írás 2014. január 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Weiler Eszter további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón