Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kovács-Cohner Róbert
(1986 - )
Rozsdás
1. 

Õsz. Rozsdás. Elmúlás-illat, éjjel. 
Ellenõr kéri. Hogyha nincs, kivárja. 
Kapaszkodom: a busz döccen, s hiába. 
Emlék-illatok jönnek esti széllel. 
Egy ablak nyitva, szemét szerte-széjjel: 
lomis remél még holnapot a mába. 
Csipkebogyó hull. Kopasz akácfa. 
Egy rõt levél kapaszkodik az ágba. 
Kapaszkodom beléd, ki sose voltál. 
Egymásba folynak éjek, nappalok. 
Rendõr jön, a sok BKK-s sort áll, 
a vad sziréna szemembe ragyog. 
Esni kezd. Ujjam közt lecsordultál. 
Nem voltam ott. Elnézést, hol vagyok? 
  
2. 
  
Rozsdát ásító, szusszanó remíz. 
Ében palástba hímzett holdkaréj. 
A szem sarkában fészket rak az éj. 
Hazafelé. Számban kénes íz. 
Egy cigarettát could you give me please? 
Újság szalad. Pottyan galambganéj. 
Csillagtalan éjen nincs esély. 
Emléked körmön ragadt csiríz. 
Egy neonreklám fényfoltkeringõje 
még villan egyet, pislog, néz magába. 
Csak én látom. Kialszik. Álom árnya. 
Ahogy nekünk, nem volt sosem jövõje. 
Nem villan már. De rajtam villan át, ha 
megint kitört egy kis érzelmi nátha. 
  
3. 
  
A Rising Sunt sem játsszák már a punkok. 
Szív se dobban, ég húrja se pendül. 
Ott járok, hol már csak a csend csendül. 
Évek múltak. Alszanak a lángok. 
Hol fû se nõ, egy rég elhagyott vágány 
lép elém. Egy hely, hol egyszer ketten 
egy éjt beszéltünk át, mit elfeledtem, 
hol szívem ült meg rég a semmi ágán. 
Menny dörög. Az éjben vaku villan. 
Csipke izzik fel a cserje ágán, 
ahogy az álom, sosemvolt, elillan. 
Kislányos pír. Tegnap, ma: egyesül. 
Hajnal. Itt vártál egyszer-mindig árván. 
Az ember néha azzal szembesül 
(ha egy-egy éjen, néha meg-megállván, 
mi tegnapunk és mánk között feszül, 
amíg megtûr még minket föld a hátán 
- s e gondolatom meglep most és oly 
titkos mint griberlid, csend-mosoly - ), 
hogy szemhunyásig újra lelkesül. 
(Utcaseprõ jön. Mordul: "Pakolj.") 
Vártam ma rád, egyszer-mindig árván. 
  
4. 
  
Fény sikolt, ahogy a kis lakásba 
belépek. Az ágyon krétarajz. 
Tested nyoma. Nem vagy. Gyomromba marsz. 
Krónikussá lett érzelmi nátha. 
Régi lemez: Egyszer. Újra. Hátha. 
Karist-éveken újabb ócska karc. 
Gyertyát gyújtok. Zene. Régi walz. 
Minek. Megint. Persze, hogy hiába. 
Rég öltöztünk már báli ruhába. 
A hamutartót még ugyanott tartom. 
Ha nem vagy itt, ásít a szürke balkon. 
Zuhog. Sosemvolt tûnik át a mába: 
rád gondoltam. Árnyék jár a gangon. 
csak kócos emlék, ködös, esõ-mosta. 
Kötéltánc kitartott, régi hangon. 
Ajtót csukok. Rám telepszik most a 
csend. Kis titkunk, mint egy régi sanzon: 
rozsda marta. Avarszínû rozsda.

Ez az írás 2013. december 7-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kovács-Cohner Róbert további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón