Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
A csavargó két kutya
A Duna menti kisvárosban az utcán él két kutya. Az egyik olyan félfarkas keverék, eléggé nagy növésû. A barátja egy barna, kis tacskó. Mindig együtt mennek valahová, nem tudni, hogy hová, együtt kóborolnak. Nem sietnek, szépen komótosan mennek. A félfarkas - õ a férfi - megy elõl, olyan lusta, andalgó járással, majd a kis barna tacskó - a hölgy - követi apró lábaival. Nyelvük kilóg, egyenletesen lihegnek, így hûsítik magukat ebben a májusi melegben. Idõközönként, szabálytalan távolságokban megpihennek. Ilyenkor lefekszenek a járdára, nem törõdve azzal, hogy ott emberek járnak. Vagy egy park füves részében heverednek le. Néha találkoznak más kutyákkal is, szaglászva ismerkednek. A tacskó szerényen visszahúzódik és türelmesen vár, ha a félfarkasnak esetleg alkalmi szerelmi kalandja akad. Többször láttam õket a benzinkútnál. Körbe járják az autókat, szaglásznak, mintha stoppolni akarnának. Nézelõdnek, megbámulják az autósokat, nem szólnak, nem ugatnak kutya nyelvükön, szótlanok, inkább kíváncsiak. Nem akarnak utazni sehová, ez abból tûnik ki, hogy a szaglászás után, egy-két autó kerekét a félfarkas, vizeletével megkereszteli, mintha jelet tenne rá, aztán odébb állnak. 
  
Járják a várost így kettesben. Neves utcákon mennek, úgy tûnik, ismerik a járást, mert nem tévednek el sohasem. Talán még idegenvezetést is vállalhatnának. A múltkor a benzinkúttól legalább két kilométerre, találkoztam velük. Épp egy hentesüzlet bejárata elõtt "parkíroztak" a járdán, mintha tudnák, lepottyan onnan valami jó falat, egy kis cobák. 
  
A két kutya olyan együtt, mint két hajléktalan, akik õgyelegnek a városban, hogy teljen az idõ. Ugyan nem kéregetnek, nem szemtelenek, csak úgy nézelõdnek kutya szemükkel, sétálnak ketten, együtt. Lehet, hogy filozofálnak séta közben az idegesen, kapkodva futó emberekrõl. Nem tûnnek kivert kutyáknak, mert nem csapzottak, sõt néha tisztának is látszanak. Csak szeretnek csavarogni, jönni, menni. Élik kutya életüket, lehet, hogy boldogan...
Ez az írás 2013. november 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón