Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Ágota, a vallásos lány
Ágota vallásos lány volt. Kívülrõl fújta az Újszövetséget. A kisujjában volt az egész. Tisztelte, imádta Jézust. Bár õ maga eléggé durcás, gõgös lány volt. Szülei nagyon szerették. De a gimnáziumban nem talált sok barátra. Folyton csúfolták amiatt, hogy magával hordja a Bibliát. Jeles tanuló volt, ezért irigyelték is és apácának készült. Mármint a gimnázium után teológiai egyetemre akart menni. Egy-két barátnõje volt csupán, de õk nagyon szerették. Szép is volt, szõke hajú, nagy mellû, s nagyon karcsú. Elõfordult, hogy a szünetekben elõvette a Bibliát s olvasta. Ilyenkor a fiúk kinevették, a nála butább lányok meg összebeszéltek és nevetgéltek. Dóra a jeles tanuló - talán az egyik legjobb barátja - ilyenkor odament hozzá s megkérdezte:
 
- Melyik részt olvasod?
 
- Máté evangéliumát, a tékozló fiú történetét. 
 
Dóra nem nagyon tudott ehhez hozzászólni, de mindig megpróbált, hisz õ is jeles és okos tanuló diáklány volt. De miért is kellene egy harmadikos gimnazista lánynak az Újszövetséget tanulmányozni és kívülrõl tudni?
 
Ágota szülei is istenhívõk voltak, de nem foglalkoztak a vallással annyira, hogy még most sem, nemhogy fiatalkorukban kívülrõl fújják az Újszövetséget. Nem is értették meg ezen a téren lányukat. Ám Isten tudta, mi lakozik Ágota szíve mélyén, netán azt is miféle titokzatos trauma áll e mögött a mániákus vallásszeretet mögött. 
 
Dóra mellette ült s nem tudta mivel közeledjen Ágotához. 
 
- Én is hiszek Istenben!
 
- Én nem hiszek, hanem tudom hogy van! - mondta meglepetésszerûen.
 
Dóra nem is tudott mit válaszolni erre. Majd becsöngettek. Történelem óra volt, s ez a fiúkat nagyon érdekelte. Ágotát nem nagyon. Történelembõl volt talán a leggyengébb. Irodalomból viszont jeles volt. Imádta Adyt s mindenekelõtt Reményik Sándort. A történelem tanár, Nagy Ákos mindig is irigy szemekkel nézett Ágotára. Érezte hogy ez a lány valamit tényleg tud. Mármint ami az élet dolgait illeti. Valami olyat, amit õ az ötven évével sem. A tanárok mind csodabogárnak tartották Ágotát. Szerették, de egyúttal tartózkodtak is tõle. Mert egyedül a hittantanár nem tartotta "csodabogárnak" õt s õ egyáltalán nem tartózkodott tõle, nagyon is megértette. Jókat beszélgettek óra után. Tehetségesnek látta, vagyis azt érezte hogy nagyon jó apáca lehet belõle. Egyik hittanóra után szintén magához hívatta Ágotát:
 
- Minden rendben van otthon?
 
- Igen, azt hiszem - felelte a lány.
 
- Tanulmányoznod kell még jobban a keleti vallásokat is, például a buddhizmust vagy taoizmust is!
 
- Persze, a Tao Te King-et olvastam!
 
- Jól van! - s Miklós a hittantanár megsimogatta a feje búbját. 
 
Volt egy fiú az osztályban, Kerekes Karcsinak hívták - s bár tetszett neki a lány - mindig csipkelõdött vele. Mikor vége lett az aznapi tanításnak s ebéd után Ági hazafelé tartott a gimnáziumból, s mivel esõs novemberi nap volt, megbotlott s a Bibliája a vizes tócsába esett. Nagyot nevetett Karcsi. 
 
- Igazán vicces! – mondta mérgesen a lány.
 
- Hát az is! - mondta Karcsi - s alig hagyta abba a nevetést. 
 
Ági kiemelte a vízbõl az Újszövetséget s majdnem sírva fakadva ment haza. Otthon anyja és apja vigasztalta a történtekért. Apja Sanyi így szólt hozzá:
 
- Majd veszek neked egy másikat!
 
- De ez nyolc éves koromtól kezdve az enyém volt. Úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére. 
 
S kénytelen volt apja akaratába beletörõdni a szerencsétlenül járt lány. Másnap elsõ óra, matek után a szünetben odament hozzá Dénes, az egyetlen fiú, aki tisztelte Ágit s azt kérdezte:
 
- Nagyon felhúztad magad a történtek miatt?
 
- Már túl vagyok rajta. 
 
Karcsi közben leste õket. Dénest ki nem állhatta. Már csak azért is, mert ezzel a lánnyal barátkozott. Mikor ment be az osztály a tanterembe, Karcsi gúnyosan, mint aki verekedni akar, azt mondta Dénesnek:
 
- Megvigasztaltad a kis apáca jelöltet?
 
Dénes nem találta ezt a stílust és modort egyáltalán nevetségesnek. 
 
- Hozzád beszélek! - lökte meg a vállát Karcsi.
 
Erre Dénes egy nagy jobbegyenessel földre terítette. Ágota meg nevetett. Karcsi az ütéstõl alig volt magánál. Utána felkelt s ballagott befelé az osztályba, mire Ágota azt mondta:
 
- Boldogok a békességesek!
 
Karcsinak nyilván nem a béke járt a fejében, s figyelembe se véve Ágotát, megtörülte vérzõ száját.
Ez az írás 2013. november 9-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón