Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szilágyi Erzsébet
(1948 - )
Horgászkaland
Balatonon nyaraltunk a másfél éves kislányunkkal. Férjemet, aki kamaszkorától kezdve igazi horgászõrültté nõtte ki magát, szép és kevésbé szép szavakkal rávettem, hogy erre a két hétre felejtse el a "cájgot", legyen ez az elsõ igazi családi nyaralásunk. Húzta kicsit a száját, de beleegyezett. 
  
Igen ám, de kiderült, hogy a házigazda, akitõl a cég a házat bérelte, szintén bõsz horgász volt. Majd' minden este, még sötétedés elõtt biciklire pattant, és két bottal, szákkal, csalival, szóval teljes felszereléssel kikerekezett a mólóra. 
  
Férjemmel hamar összebarátkoztak. Látva szomorú-irigykedõ pillantásait egy esti készülõdéskor, így szólt: 
  
- Gyere ki velem! Az egyik bot a tied lehet, meglátjuk, ki fog több pontyot vagy keszeget. 
  
- Menj csak - nyugtattam meg a lelkiismeretét -, legyen egy szép pecás estéd! 
  
A ház másik kiadó szobájában egy elvált fiatalasszony rendezkedett be, két tíz év alatti gyerekkel. Látva-hallva a terveket, cinkosan odasúgta nekem: 
  
- Majd ha letetted a gyereket, menj utánuk! Neked is jól fog esni egy kis levegõzés a tóparton! Én majd vigyázok a gyerekekre, úgy sem tehetek mást. 
  
Bár szívesebben maradtam volna a lányommal, nem volt szívem visszautasítani jólelkû ajánlatát, s mikor a kicsi elaludt, elindultam a móló felé. 
  
- Nos, mi újság? Hány ponty fickándozik már a hálóban? - leptem meg a komoran ücsörgõ "fiúkat". 
  
- Ó, semmi. Áll a levegõ, meleg a víz, még kapás sincs - hangzott a válasz. 
  
Kerestem a közelben egy viszonylag "ülhetõ" követ, és elábrándoztam. Nagyokat lélegeztem a vízszagú-halszagú levegõbõl, tekintetem végigpásztázta a túlpart fényeit, s tükörképüket a szürkéskék, nyugodt víztükörben, miközben a szemem sarkából jól láttam a móló világító kapásjelzõinek füzérét is. 
  
Hirtelen feltámadt bennem is a horgászösztön. (Az "udvarlós években" volt szerencsém beavatást nyerni a szakma rejtelmeibe.) 
  
Odaléptem a fiúkhoz: 
  
- Na, nekem ebbõl elég volt, kérek egy botot, majd én fogok nektek egy halat! - szóltam, nem is titkolva türelmetlenségemet. 
  
A házigazda jót nevetett a "viccemen", de férjem felvilágosította, hogy nem vagyok totál tehetségtelen, fogtam én már egy nap tizenöt vörösszárnyú keszeget is. Hitte is meg nem is, de azért összeszerelt nekem egy úszós botot, a csalit is ráerõsítette. (Hogy giliszta volt-e, vagy élõ kishal, esetleg paprikáskenyér, már nem emlékszem.) 
  
Átvettem a botot, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, nagyívben bedobtam. Az úszót szinte nem is láttam, de nem telt bele öt perc, amikor megéreztem azt a félreérthetetlen húzást, ami jelezte, hogy kapásom van. Azonnal bevágtam, majd - szokásomhoz híven - kicsaptam a zsákmányt a szárazra. Egy méretes angolna volt! 
  
Mielõtt a fiúk szóhoz tudtak volna jutni, lazán odaszóltam nekik: 
  
- Hát, látjátok, horgászni tudni kell! - És elindultam lassan hazafelé a langymeleg nyári éjszakában...
Ez az írás 2013. október 27-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szilágyi Erzsébet további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón