Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kinde Annamária
(1956 - )
Síróváros
(intro)
 
A hegyvidéki ég alatt
tûzfényt sugárzó házfalak.
Kacsaúsztatók, áztatók.
Jövõmenõk, menõmanók.
Jöttmentek, álmodók. 
A lány 
fehér lovagról álmodik,
piros sportkocsiban repül
az út fölött
a lány,
gumit
nem koptat, bóbitája felleg
a vár fölött.
A várfok.
Várromok, vársánc, várkert, várók.
Várnak még, várhatsz, várj meg, várok.
Sírkertben sírjaink, siratva
hull ránk a rím, a ringó ringló.
Magát mindig álomba síró
városom,
benne te meg én.
 
 
(zaj)
 
Ne sírj bennem, gyenge hínár,
költözz a tükörbe, bízzál,
reggel meglát, megtalál
kit hiába hív a vár.
A falak közt áll a vásár
hiába telefonálnál,
hangod felfalja a zaj,
darabolja, kiabálj,
vigadj, ha sikítva fáj.
Tenyeredben parázzsal,
táltos lovat garázsba,
flancos hideg bálterembe
csalogatni ideál
nem kerül. Sivár
falakat láthatsz csak körül.
Belül hüppögõ síróváros.
Rég nem szül már,
de még temet.
Teste óvott templomának
végromlását kivédendõ
átzúg rajta egy folyó.
De már ez sem hallható.
 
 
(hallgatás)
 
Ha rám talál, ha fájni kezd,
valahol máshol, nem veled,
a hiány, mint egy régi seb
helyén a finom felület,
mint sziklafalon kesztyûben,
kapaszkodsz, vissza nem jelez,
csak akkor válsz eggyé vele,
ha érdessége fájni kezd.

Ami külön van, menekül,
a magányban nem egyesül.
Titkos kamrámban tikosan
kuporgok én is legbelül,
rejtõzködöm, hogy jobban fájjon
hiányom ezen a világon.

Mikor a szemembõl kinézek,
nem téged látlak, ha rád nézek.
nem téged, csak õket kívánom.
Ha rád nézek is, õket látom.
Hajló derekuk feszes bõrbe
csomagolt élet ámítása.
Hívogatnak, de nem akarnak.
Gonosz a szemük villanása.

Hívogatnak, de nem akarnak
engem, mert nem engem akarnak.
Tûz virít benn, éji parázson
tapadó sötét elvarázsol.
Szapora hallgatás halálos.
Jajong belül a síróváros.
Az árnyat, az árnyakat várja,
reméli, hívja és kívánja.
 
 
(coda)
 
Kisír magából ez a város
engem és téged is talán.
Játékainkat összegyûjtve
indulunk, úgy, mint hajdanán.
Nem tudni, együtt, vagy nem együtt
ébredünk a kapun kívül.
A felsugárzó reneszánszban
arcát a lélek felkutatja,
ha a test sem ellenszegül.

Ez az írás 2013. augusztus 12-én került a NapSziget honlapjára.
 
Kinde Annamária további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón