Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
A sírásó
Abbahagyta az ásást s kicsit pihent. Elõvett a zsebébõl egy kis üveg rumot, majd meghúzta. Estefelé volt, úgy hét óra, kellemes nyári szél fújt. A környék teljesen kihalt volt. Ma a portát is õ kezelte. A rumtól kicsit mámoros állapotba került, majd visszatette a zsebébe s újból ásni kezdett. A kerítésen át valaki közeledett. A sírásó elõször megrémült, azt hitte hogy valakinek a szelleme támadt fel.  
 
- Te jó Isten! - riadt fel a sírásó. 
 
- Ne féljen! - szól az idegen. 
 
- De hát mit akar itt? 
 
- Beenged? 
 
A sírásó már fáradt volt, de úgy gondolta egy ember jelenléte legalább oldja a magányát. S kinyitotta a kaput. Egy viszonylag öreg, deres hajú, bajszos férfi állított be.  
 
- Jó estét! - mondta. 
 
- Máskor ne hozza rám a frászt! 
 
- Elnézést! 
 
- És mit akar? 
 
Az öregember maga elé nézve, gyászosan hallgatott. Majd megpederte bajuszát s így szólt: 
 
- Egy sírt keresek! 
 
- Ja, értem. S kiét? 
 
- Fenyõ Ágnesét. 
 
A sírásó megtörülte izzadt homlokát, az ásót letette s együtt mentek megkeresni a sírt.  
 
- Hol lehet ez a Fenyõ Ágnes? - kérdezte a sírásó. 
 
- Fogalmam sincs! - tudja tíz éve nem látogattam meg a sírját. 
 
- De miért? 
 
Az öregember erre hallgatott. Majd mogorván azt mondta: 
 
- Nem tartozik magára! 
 
Végül megtalálták Fenyõ Ágnes sírját. Az öreg elkezdett igen hangosan sírni. A sírásó is majdnem elérzékenyült. Az idegen nem akarta abbahagyni a sírást. Mintha sírógörcse lett volna. A sírásó zsebkendõt adott neki.  
 
- Köszönöm! - mondta az öreg. 
 
Ott térdepelt a sír elõtt. Mintha nem is lett volna magánál. A sírásó kezdte érteni mirõl van szó.  
 
- Rég nem látogatta meg a sírt? - kérdezte. 
 
- A temetés óta nem! - mondta dadogva. 
 
A sírásó már mindent értett.  
 
- Ja, vagy úgy! Tehát azóta nem látogatta meg a rokonát? 
 
- Õ a feleségem volt! 
 
- Szóval haragudott rá! 
 
- Igen! - mondta szipogva. 
 
Majd megtörülte könnyeit s azt is mondta: 
 
- De most már nem! 
 
- Higgye el, ez tesz jót a lelkének! 
 
- Nekem mondja? Igen, hát hogyne! 
 
- Most már hagyja abba a sírást! - kérte a sírásó. 
 
Az öregember felállt a sírtól majd kezet fogott a sírásóval. Együtt kimentek a temetõbõl majd betértek a legközelebbi ivóba egy-egy pohár hideg sörre. Elbeszélgettek, majd az öregember megnyugodott lélekkel tért haza. A sírásó pedig végtelenül boldog volt, hogy örömet tudott szerezni ennek a szerencsétlen embernek.
Ez az írás 2013. július 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón