Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Hollósy-Tóth Klára
(1949 - )
Halotti beszéd
Látjátok feleim szem'tekkel mik vagyunk? 
Por és hamu vagyunk, semmi több! 
Míg élünk, vagyunk az erõ, az akarás, 
hogy jaj, a kincstár ne legyen összedõlt! 
A cselekedet vagyunk, a tett maga,  
mindnyájan egyek, kikbõl több nem él, 
Isten teremtése, tartóoszlopa, 
maga az erõdítmény, a hit, remény. 
  
Látjátok feleim, ha nem vagytok vakok, 
mibõl lettünk, és végül mivé leszünk, 
Isten teremtésébõl, más semmibõl, 
s életünk után semmivé leszünk. 
De ami fontos, az a köztes életünk, 
össze kéne végre fogni emberek! 
Szeretni egymást, együtt melegednünk, 
így szétzüllünk csak és elfelejtenek! 
  
Ácsolunk magunknak oltárt, templomot, 
térdeplõ, szó- és gyóntatószéket, 
szentkelyhet töltünk borral, Jézus vérével, 
kenetet veszünk fel, mind a hét szentséggel.  
Könyörgünk Istenhez, már-már rimánkodunk, 
segítsen, adjon értelmet a létnek, 
aztán magunkhoz visszakanyarodunk, 
hogy teremtsünk mégis valami szépet. 
  
Néma az Isten, sohasem szól hozzánk, 
nála csak süket fülekre találunk, 
hinnünk kell mégis, remélnünk tovább,  
hogy valaha egyszer emberré váljunk! 
Mióta erre a világra születtünk, 
bennünk a halál kórsága lappang, 
és minden este a halált gyakoroljuk, 
párnák között, álom-kábulatban. 
  
Altatva pihentet halálarcú mámor, 
míg álmunk az Álom szigetére hull, 
lelkünk táplálkozik titkos forrásából,  
még nem a Holtak szigetén gyámolatlanul. 
Még bennünk van, még nem maradt alul, 
álmunkban a csillagokba indul, 
hogy a mindenség határain túl, 
körülölelje kicsit a mindenen túl. 
  
Csendben vár, hogy be és kiteljesítsen, 
testünktõl ölelt, öröklétû szolgánk, 
belénk simulva a magunk szabta hitben, 
tanulgatja végsõ búcsúzóját. 
Megszületsz, indulsz, hogy megleld az utat, 
mit sorsod szabott, s a történelmi korok, 
hogy megismerhesd, amit tartogat, 
mielõtt még végleg elnyeli porod. 
Nincs ellene vérted, védelmi dárdád, 
közelít hozzád a semmi, a halál, 
egy ideig állja vakon az õrzõ vártát, 
majd, mint egy karvaly, mindünkre leszáll. 
  
Gyõr, 2011. szeptember 6.
Ez az írás 2013. július 21-én került a NapSziget honlapjára.
 
Hollósy-Tóth Klára további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón