Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Holtrészegség
Leszállt az éj. A sötétség magába szívta az álmokat. Sánta János pedig készült a holnapi napra. Bágyadtan feküdt az ágyban, mint aki depressziós. Talán oka is volt rá. Egy könyvet vett a kezébe, egy romantikus lányregényt. Az õ Gyöngyijét juttatta eszébe. De már milyen rég elhagyta! János éppen munkanélküli volt. Ezek a napok sokat inspirálták arra hogy használja a fejét, az agyát. Gondolatai vegyesek voltak, érzelmei szintúgy. Szülei már régen nem éltek, magányosan tengette napjait. Úgy gondolta, holnap kirúg a hámból. A regényen elálmosodott s lekapcsolta a villanyt. Álmában rég elvesztett szerelme jelent meg. A háza elõtt állt s csillogtak a boldogságtól a szemei. Csókolóztak is majd a lány elment. Ekkor még tudott szerelmes lenni János. Ma már nem annyira. S kibe is lehetne õ szerelmes?
 
Álmában egyszer csak felriad. Halott anyja jelenik meg elõtte. Kimegy iszik egy pohár vizet. Visszafekszik s újra álomba zuhan. Úgy alszik, mint a téli medve. Reggel nyolckor felkel, megmosakszik, miközben borotválkozik, Janis Joplin szól a lemezrõl. Kicsit izgatott. Borotválkozás után beletekint a bukszájába s elszomorodik. A kedvenc ivójába készül. Az összes maradék pénzét el akarja inni. Megfogadta tegnap este – hogy márpedig ma kirúg a hámból. Nagyon régen nem ivott már. Egy kortyot sem. Most elérkezettnek látta az idõt hogy végre felöntsön a garatra, nemcsak sört vagy bort, de rumot, konyakot is. Úgy érezte – ez jár neki. Egy kis felejtés, egy kis kábultság. Szóval jól szerette volna érezni magát. Ahogy felöltözött, még egyszer megnézte magát a tükörben, bukszáját zsebébe tette, kikapcsolta a zenét s elindult az ivó felé. 
 
Mikor megérkezett még senki nem volt a kocsmában, csak a pincér. Éppen újságot olvasott. 
 
- Szia Peti! - üdvözli jókedvvel a pincért.
 
- Mivel szolgálhatok Jani? 
 
Sánta János a pincér szemébe nézett komolyan s azt mondta:
 
- Részeg akarok lenni!
 
- Már régen nem láttalak!
 
- Hát éppen azért!
 
A pincér erre savanyú arcot vágott, de egyáltalán örült, hogy vendége van. János beült a sarokba s elõször sört ivott. Amstelt. Pillanatok alatt végzett vele. Majd vörösbort kért. Ezt már lassabban itta meg. De Petinek egy szót sem szólt közben. A pincér ismerte õt, nem volt egy beszélõ "hadarógép". Ám azt látta arckifejezésén hogy bánat nyomja szívét. A pohár bor után már konyakot kért. 
 
- Nem kavarod túlságosan a szeszt? - kérdezte Peti.
 
- Ne aggódj értem!
 
- Jól van na!
 
Hamarosan más vendégek is jöttek. Petinek figyelnie, résen kellett lennie. Egy fiatal házaspár volt az. Leültek a középsõ asztalra. 
 
Tejeskávét kért a hölgy, a férfi meg egy pohár sört. Beszélgetni kezdtek. Míg János csendben itta a konyakot. Tíz órára már illuminált állapotban volt. Peti ismerte ezt a házaspárt, õ is beszélgetni kezdett velük. 
 
János ezt várta. Hogy mindenki békén hagyja. Kezdett szédülni és izzadni, de Peti ebbõl nem vett észre semmit. Kínzó hányinger gyötörte. Kiment a WC-be s egy nagyot okádott. Peti félbehagyta a beszélgetést s benézett a WC-be. 
 
- Jól vagy?
 
- Persze!
 
Majd visszaültek mind ketten. A konyak meg elfogyott teljesen. Peti kezdett aggódni barátjáért. János rém sápadt volt. János likõrt kért. 
 
- Tessék! De most már lassíts!
 
- Oké, kedves barátom! - mondta János tiszta részegen.
 
Dél felé járt az idõ. János már alig állt a lábán. Nem is állt ezért, hanem ült. A likõr aztán teljesen betett neki. Peti szánakozva nézte. Rosszul nézett ki és rosszul is volt. A házaspár közben el is ment. Alighogy kicsit jobban lett, újra inni kért. Peti nem akart inni adni neki, de Jani addig kérlelte míg adott neki még egy keveset. 
 
- De miért iszol ennyire?
 
- Mert nagyon rég nem ittam egy kortyot sem. 
 
- Ez nem válasz!
 
- Padlón vagyok - vallotta be az igazat.
 
Petinek a gyomra ezt már jobban bevette. De nem nyugodott bele barátja bánatába. 
 
- És miért vagy padlón?
 
János összehúzta homlokát egyenesen Peti szemébe nézett s azt mondta:
 
- Ez hosszú!
 
- Van idõd, hogy elmeséld!
 
- Csak lelki erõm nincs hozzá!
 
- Én hallgatlak!
 
- A lényeg hogy nem jól állok anyagilag, most iszom el az összes pénzem!
 
Peti ekkor nagyot sóhajtott, tûnõdõ, facsar arckifejezéssel.
 
- Miért nem dolgozol?
 
János erre nem akart válaszolni. Csak meghúzta a likõrös poharat. Hirtelen remegni kezdett.
 
- Jól vagy? - kérdezte Peti.
 
- Voltam már jobban is! - s kiesett a pohár a kezébõl.
 
Peti odarohant hozzá a pult mögül s segíteni próbált neki. 
 
- Hogy mégy így haza? - kérdezte a részegtõl.
 
- Nem tudom!
 
Peti becsukta a boltot, úgysem volt bent éppen senki s kirakta az ivó bejárati táblájára a "mindjárt jövök" feliratot. 
 
- Na gyere, hazakísérlek!
 
Hívott egy taxit s beültette. 
 
- A Székely utca tizenkettõbe.
 
Mikor megérkeztek kénytelen volt Peti fizetni a taxisnak, mert Jánosnak már egyetlen forintja sem volt. Felkísérte az elsõ emeletre, elõkotorászta zsebébõl a lakáskulcsot s ahogy kinyitotta a lakásajtót, lefektette. Pár perc múlva János el is aludt. A szobában fogott egy füzetet s kitépett belõle egy lapot, amire felírta, hogy mi is történt, - nehogy elfelejtse. Peti becsukta az ajtót, de bezárni nem tudta. Öt-hat óra felé felkelt János s észrevette a cetlit, melyen ez állt: "Holtrészeg voltál, de felsegítettelek a házadba, a kulcsot a szekrény tetejére tettem, remélem nem rabol addig ki senki." János õszinte hálát érzett a szívében s bezárta az ajtót. Evett egy keveset s hamar lefeküdt, ugyanis a másnaposság még ezután jött ki nála...
Ez az írás 2013. június 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón