Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
Díszsírhely
Már reggel korán, ott álltak a kiskocsma ajtajában. Várták Petit, hogy nyisson. Varga Dániel, akit mindenki csak Daninak becézett, jól megértette magát ivó cimborájával, Simon Sándorral, õt pedig csak targoncás Sanyinak ismerték. Életútjuk az utóbbi pár évben már közös volt. Közös, mert egyikõjüknek sem volt munkahelye, kikerültek az utcára, és elfoglaltság hiányában vetette a sors õket, ide-oda. Varga Dániel, a Dani a MÁV-nál dolgozott. Volt is munka, mert a székesfehérvári vonalat villamosították és kellett a kézi erõ, még akkor is, ha már nagyjából a nehezebb munkákat gépek végezték. De a kavics ágyazat simítását, rendezését még kézi erõvel, erõs vasvillával egyengették. Egy brigádban nyolcan-tízen dolgoztak. Õk rendezték a pályát Martonvásártól Fehérvárig. Ez a munka, több mint egy évig tartott, aztán mikor elértek Batthyányig, másbrigád vette át a munkának ezt a részét, õk, pedig feleslegessé váltak, már csak az utca fogadta be õket. Egy darabig még járt a munkanélküli segély, de az idõ is letelt és most negyvennyolc évesen, az önkormányzattól szociális segélyt kap. Összegszerûen megszámolni könnyõ, beosztani, matematikai egyetemi végzettség is kevés hozzá, elkölteni, pedig egyszerû, még gondolkodni sem kell rajta. Simon Sándorral, a targoncás Sanyival, közösen szoktak, alkalmi munkát vállalni, amiben természetesen nem válogatnak. Ha kell kertet, ásnak, fát hasogatnak, fûrészelnek, ha kell téglát, vagy építési törmeléket talicskáznak. Beton és malterkeverést már kézzel nem vállalnak, mert arra van megfelelõ keverõgép, azt csak etetni kell, az elõírt recept szerint és a gépbõl kijön a kész beton, vagy malter. A targoncás Sanyi korábban a vidiben dolgozott. Anyagmozgató volt. Egy kis elektromos targoncával száguldozott a telepen. Õ vitte a dobozokat a szerelõmûhelyben, a televíziókhoz. Aztán mikor bedöglött a gyártás, õk úgy mondták: - Többé se kép, se hang nem lesz már itt! Kikerültek az utcára. Abban az idõben Fehérváron, csak lõdörgõ emberek sokaságát lehetett látni, fõleg a kocsmákban. Targoncás Sanyi nem rég töltötte be az ötvenkettedik életévét. Tehát õ sem volt már valamiféle napos csibe.
 
Most éppen a reggeli nyitás perceit várták, mind a ketten, mint mondottam az elején. Azért jöttek ilyen korán, mert Török Feri, a "Részvét BT" tulajdonosa, a temetkezéses fickó, már tegnap mondta, hogy a kistemetõben, ki kellene ásni egy sírgödröt. Õk ugyanis nem érnek rá, mert ma hat temetésük lesz itt a környéken és az a sírhely holnapra, okvetlen kell. Dani, meg a targoncás Sanyi már többször besegített az ásásban, õk már tudják a formát, a méretet, erre is ki lettek oktatva, tehát nem kell sokat magyarázni nekik. Targoncás Sanyi biciklivel jött, mondván, a vázra majd felakasztják a lapátokat, meg az ásót, legalább nem kell cipelni. Szemben az ajtóval, egy fához ki is láncolta, nehogy elcsalja valaki ezt a drót szamarat. - Jobb a biztonság! - mondta mindig.
 
Be is mentek az ivóba, az ajtónyitást követõen és lassan elkezdtek iszogatni. Pohár, poharat követett, az idõ meg csak úgy telt, óráról órára, csak Török Feri nem akart megérkezni. Várni kellett, mert a munkát ugyan megbeszélték, de a pontos helyet még nem, meg a szerszámokat is õ hozza majd.
 
Így várakoztak legalább négy órán keresztül, amikor Török Feri betoppant a kiskocsmába. Egy kicsit meglepõdött Dani és targoncás Sanyi állapotán, de aztán arra gondolt, hogy egy sírgödröt kiásni, nem egyetemi oktatói szakma, azt mindenki meg tudja csinálni, õk, pedig rutinos gödörásók. Elmagyarázta nekik, hogy: - Ha bementek a kiskapun, akkor jobbra a második parcellában találtok egy nagy tujafát. A fa mögé kell, közvetlenül ásni a sírt. Tóth Misit temetjük oda, holnap. Aztán szépen formáljátok meg! - figyelmeztette õket. Elismételtette velük kétszer is. - Olyan szép lesz - mondta Dani, - mint egy díszsírhely! A lecke felmondása pontos volt, legalább is így nyugtázta, átadta a szerszámokat és még hozzá tette: - Este hatkor itt és rendezzük a számlát! Ezzel aztán útjára indult. Dani meg Sanyi a temetõ felé vették az irányt. A kerékpártolásban némi nehézségek mutatkoztak, ugyanis gond volt, hogyan tartsák egyensúlyban ezt a kétkerekû szerkezetet. Mert a várakozás, a poharak cseréje, fordított arányban szûkítette erejüket. Azért a kisebb nehézségek leküzdése után, elérték a temetõ, megjelölt bejáratát. Targoncás Sanyi ugyan a kapuban átesett a biciklin. Meg is ütötte magát alaposan, a szerszámok is lepotyogtak, de ez már nem számított, hiszen a helyszínen voltak. Összeszedték magukat, az elszórt szerszámokat, a kissé elnyeklett kormányú biciklit és elkezdték a helyszín felderítését. Ebben ugyan egy kis vita keletkezett kettõjük között, mert Dani azt állította, hogy a gödröt a tuja elé kell ásni, targoncás Sanyi, pedig azt, hogy mögé. Aztán, hogy így vitatkoztak, egy idõ után az derült ki, ahogy körülnéztek, több tuja is van a megjelölt körzetben. Na most mit tegyenek? - volt a kérdés. A határozottabb kiállású targoncás Sanyi, kiválasztotta a számára, meg az elmondásnak legmegfelelõbb tuját. Dani, pedig belenyugodott és elkezdték az ásást. Már térdig álltak a kiásott és kilapátolt gödörben, amikor egy öreg mamika, kosárral a karján, ballagott keresztül a temetõn. Megállt ott, és megkérdezte: - Kinek ássátok? - csak így egyszerûen. Dani meg Sanyi egymásra néztek, aztán Dani mondta: - Tóth Petinek! Holnap temetik! - mondta és az ásónyelére támaszkodott. A mamika meglepõdött. - Az nem lehet, ott áll a kocsma ajtóban! A hullamosóban! - mondta és a temetõ vége felé mutatott. - Issza a sörét!
 
A két fiúban, mintha villám csapott volna, olyan gyorsan kiugrottak a gödörbõl. Most aztán nem tudták, mitévõk legyenek. Csak néztek egymásra, meg a meglepetéstõl ott álló öreg mamikára. A végén õ törte meg a csendet és annyit mondott: - Ne bánkódjatok a gödör miatt, majd belehal valaki a napokban. Inkább menjetek a Tóth Petihez, mondjátok el mi történt, biztos meghív benneteket egy sörre. Mert, ha valakinek élõ korában halálhírét keltik, az hosszú életû lesz! - bölcselkedett és felvette kosarát és tovább ballagott, át a temetõn.
Ez az írás 2013. június 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón