Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
A beteg kislány
Volt egy beteg kislány. Mónikának nevezték. Egész nap az ágyban feküdt. Súlyos beteg volt, rákban szenvedett. S az orvosok lemondtak róla, nem tudtak rajta segíteni. Anyja sírt, nem lehetett megvigasztalni. Apja jobban beletörõdött a dologba, de némi reményt látott. Most az orvos éppen bement Mónika szobájába s megvizsgálta. Megnézte a hasát, meghallgatta tüdejét, belenézett a torkába. Amikor kijött a szobából nagyon levert volt az orvos arca. Judit sírt, Péter a férje vigasztalta. 
 
- Nagyon súlyos az állapota! - szólt nekik az orvos.
 
- Mennyi ideje van még hátra? - kérdezte Péter.
 
- Nem tudom! Végül is efelõl nem mondhatok biztosat! 
 
Az orvos összeszedte holmijait s elment. Péter fõzött egy teát maguknak. Szomorúan nézett a házaspár egymás szemeibe. 
 
- Olyan hihetetlen! - mondta Judit.
 
- Majd imádkozunk egy kicsit!
 
Közben kortyolgatták a teát, megnyugtatta ez õket. Judit érezte hogy kislánya meg fog halni. Péter viszont reményt látott, halvány reménysugarat hogy kislánya mégis meggyógyul. Miután megitták a teát, szendvicseket vittek be Mónikának, ám az nem kívánta. Próbált belõle enni, de majdnem visszaöklendezte. Péterbõl is ezek után kezdett elszürkülni a remény. Mónikának rosszul esett azonban hogy szülei betegsége miatt ilyen szomorúak. Mikor éppen Mónika szülei a konyhában beszélgettek, ám most éppen nem a kislányukról, a beteg kiment a konyhába s azt mondta:
 
- Már jobban vagyok!
 
Judit szemei felcsillantak. Apja elnyomta a cigarettát mely az csak félig volt elszívva s kérdezte:
 
- Nem érzel fájdalmat?
 
- Nem!
 
- Azért csak feküdj vissza! - szólt Judit. 
 
S azzal a kislány visszafeküdt, miközben a szülei tovább duruzsoltak. Ahogy Mónika visszafeküdt, a könyvespolcon elmerengett. A Biblián fennakadt a szeme. Levette a polcról s olvasni kezdte. Mágikus erõvel hatott rá. Nagyon átérezte Jézus szavait. Amikor a beteg asszonyt meggyógyította s Jézus azt mondta:
 
- A hited meggyógyított!
 
Mónikának is nagy volt a lelki ereje és hite. Már estefelé járt s mikor apja éppen benézett hozzá meglepõdött hogy a Bibliát olvassa. De végtelenül örült neki. Azt mondta:
 
- Olvasd csak!
 
Mónika olvasta, de mivel már késõre járt, ezért letette a Bibliát s aludni készült, de elõtte szülei csókot adtak a homlokára. 
 
- Álmodj szépeket! - mondta neki az anyja.
 
Mónika egész éjjel jól aludt. Nagy meglepetés volt ez. Hiszen aggódó szülei meg néha fel-felkeltek. Másnap reggel ismét jött az orvos. Megvizsgálta Mónikát s jelentõs javulást vett észre rajta. 
 
- Ez hihetetlen - mondta az orvos.
 
A szülei az ágyánál álltak. 
 
- Jobban van, doktor úr?
 
- Már nem érzem a daganatot olyan nagynak a gyomrában. 
 
A szüleik nem hittek a füleinek. Nagyon örültek. 
 
- Mintha csoda történt volna!
 
- Nagy az én hitem! - mondta Mónika.
 
Az orvos elmosolyodott. Nem nagyon találkozott még ilyen csodával. Mónika érezte vagy tudta hogy ez a Biblia olvasásának köszönhetõ.
 
- De azért ezeket a gyógyszereket vedd be!
 
- Jó!
 
Az orvos hamarosan távozott. Az ajtóban csak annyit mondott:
 
- Isten áldja magukat!
 
A szüleik nagyon boldogok voltak. Mónika színe is megjött, meg még az étvágya is természetesen. Péter örömmel tálalt fel neki egy kis brassóit narancslével. Majd utána beszedte a gyógyszereket s elaludt egy keveset.
 
Péter és Judit a szobában - miközben a tévét nézték, most néznek elõször az utóbbi idõben tévét - folyton csak Mónikáról beszélgettek. 
 
- Talán a Biblia tette volna? - kérdezte feleségétõl Péter.
 
Judit nem is nagyon hitt az ilyen dolgokban, annál inkább Péter. Õneki valami mégis csak azt súgta, hogy meg fog gyógyulni az õ édes Mónikája. 
 
A szobában hol Mónika feküdt és mélyen aludt, csend honolt, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett volna. Ahogy felkelt, ismét a Bibliát vette a kézbe. Fõleg az Újtestamentumnál ahol Jézus a betegeket gyógyította. Keresztet vetett közben. Majd álomba merült. A Bibliát kézben tartotta. Mikor apja ebédet vitt be neki, csodával határos módon mindent megevett. Apja nem hitt a szemének, mikor újra bejött a szobába az ebédes tálért. 
 
- Judit! - kiáltotta örömében.
 
- Mi az? - kérdezte meglepetten.
 
- A gyerek mindent megevett.
 
Juditnak csillogott a szeme a káprázó örömtõl.
 
- Már egész jól vagyok! - mondta Mónika.
 
S valóban így volt. Egészség sugárzott egész lényébõl. Mintha már nem is lett volna beteg. És amikor az orvos délután megvizsgálta nem akart hinni a mûszereinek. 
 
- Ennek a lánynak már nincs rákja! - hüledezett az orvos.
 
A szülei nem akartak a füleinek hinni. Átkarolták egymást. Az orvos azt mondta:
 
- Meggyógyult!
 
Majd elköszönt s csak annyit mondott:
 
- Azért majd a rendelõbe jöjjön be a biztonság kedvéért. Egy utolsó kivizsgálás még szükséges.
 
- Persze - mondta Péter örömtõl sugárzó arccal.
 
Judit kislánya felé hajolt s meg akarta csókolni az arcát, mire Mónika kicsit még romantikázott is.
 
- Hagyj engem anyu! Tudtam hogy meg fogok gyógyulni!
 
És azzal fel is kelt az ágyból. Péter erre meglepõdött.
 
- Nem kellene pihenned azért még egy kicsit?
 
- Ha nem vagyok beteg, akkor minek?
 
Mónika fogta kedvenc babáját s önfeledten a játékba merült. Péter meg rendbe tette az ágyat s közben észrevette a széthajtott Bibliát. 
 
- Tehát errõl van szó! A Biblia! 
 
S Péter olyan arcot vágott, hogy azt egy papnak látnia kellett volna. 
 
- Hát ez segített neki! 
 
Majd a Bibliát lapozva könnyek jelentek meg a szemében. S azt mondta:
 
- Az én drága kislányom!
Ez az írás 2013. június 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón