Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Vasi Szabó János
(1965 - )
A gránátalmafa
I. 
  
Freiburg városa rohamosan fejlõdõ mezõgazdasági központtá vált a múlt fél évszázadban. A Schwarzwald-hegység déli lankáinak narancs, citrom, jujuba és szõlõtermõ területe fedezte az Európai Föderáció déligyümölcs szükségletének hetven százalékát. A termesztés és a kutatás központja a freiburgi J. F. Weinberger Kertészeti Egyetem volt évtizedek óta. 
  
  
II. 
  
A forró fõn lecsapott a kopár Günsberg keleti oldalára. Több ezer köbméter homok lódult meg, a békésen csordogáló Raab mocsaras völgye, s a Nord-Süd Kontinentális-autópálya kiemelkedõ töltése fékezte fergeteges rohamát. Semmering mandulafenyõ ligeteire hullt a pár csöpp esõ... 
  
Az összeroskadt sátor vászna alatt négyen kuporogtak. A vihar félóráig sem tartott Roland Schneider óráknak érezte. Társai: a hórihorgas Karl-Heinz, Jürgen, a tömzsi Mehmet izzadtak a fülledt ponyva alatt. A hõségnél is rosszabb volt a mákszemnyi, hajukba, ruhájuk alá furakodó por. Roland, lehunyt szemhéja alatt, tûszúrásokat érzett, mint az óvatlan lakatos, aki pajzs nélkül hegesztett. 
  
Dühük a campus gondnokára, a vén Stifterre irányult. Ha a rohadék tíz perccel késõbb kezdi a létszámellenõrzést - a füves cigi füstje kámforként elillant volna a körletbõl -, most Oslo vagy Trondheim párás almaültetvényein ritkítanák a termést. Még jobb: Pomeránia kajsziföldjein kergetnék a forróvérû lányokat! 
  
De lebuktak; itt szagolják egymás verejték szagát az MDW*-ben, a halálra ítélt puszta nyugati szélén. 
  
*Mitte Donau Wüste 
 
A vihar elmúltával elõbújtak a vászon alól. A néhány éve reménytelinek tûnõ szõlõsorokról elhordta a szél a homokot. A szürke, köves altalajból úgy meredtek elõ a karók, mint csatatéren a földbeszúrt lándzsák. 
  
A társaságból Mehmet tért magához elõször - déli vér -, fölkapott két rozsdás vödröt és elindult az artézi kút felé. A mozdulata megdermedt. Két alak bújt elõ az összerakott homokfogók alól. Mint porfürdõzõ teve púpjai: gyerekkorban lévõ barna fiúcska és egy fekete hajú, szénszemû idõsebb lány. 
  
- Vigyázzatok! Két cigány! - kiáltott hátra. Karl-Heinz. A vödrökhöz ugrott. Roland keze  
az övre akasztott kulacsot kereste. Jürgen felmordult: 
  
- Nem loptak el valamit?  
  
- Mit kerestek itt? - Mehmet az MDW keveréknyelvén rivallt rájuk, a fiúcska ijedten  
hátralépett, a lány a zömök fiatalember válla fölött Rolandra nézett. Szeme felragyogott, hadaró nyelvén hozzá intézte a szavait. 
  
- Mit karattyol a bula? Értesz valamit belõle, Schneider? - kérdezte Jürgen. 
  
Mehmet, látva Roland meglepett arcát, lassan fordított:  
  
- Azt mondja, hogy a közeli romvárosban termõ almafára leltek az öccsével. Ez lehetetlen! Az alma csak félezer kilométerrel északabbra él meg. Valami savanykás opuntiát találtak, azzal keveri össze. Habókos a csaj! 
  
- Vagy a romok közé akar csalni,ott a família eltángál és kirabol! - vetette közbe Karl- 
Heinz undorral. Mehmet a lány pártjára állt: ismerte a déli pusztában kóborló roma-karavánok népét. A lány magasabb és világosabb bõrû volt azoknál. Megesett "báriséj" félvér utóda, kit elzavart a vajda az anya halála után. 
  
- Fiúk! Az egyetemi szabályzat kimondja: ha a szakmai gyakorlaton bárki szélsõséges  
körülményeket elviselõ gyümölcsfajtát talál, köteles magot vagy oltóágat begyûjteni róla! Roland, ez a bula neked megmutatja, hol van. Menj vele! A kis csávó itt marad túsznak. 
  
Schneider kelletlenül összeszedte a társai kulacsait és elindult a cigány nyomában nyugatnak. Meredek, kopár domboldalon kapaszkodtak föl. Mögötte élettelen sík vidék. Látni lehetett a horizont fölé emelkedõ Günsberg sötét, fûrészfogszerû vonulatát. 
  
- Hogy hívnak? Van neved? - ennyit tudott a keveréknyelvbõl, a lány megértette. 
  
- Orsa! Én Orsa! - bökött a mellére, fogsora Blendamed-reklámként villogott.  
  
Roland kényelmetlenül érezte magát a rajongó pillantástól. Eszébe jutottak Jürgen szavai az odenburgi roma-vásárból: "Szexelni jó a cigánylánnyal, összeállni nem szabad vele! Körül se nézel, ott szaladgál hét-nyolc purdé, amibõl esetleg kettõ-három a tiéd! Ezek a bulák huszonöt évesen már tehenek. Harmincévesen úgy néznek ki, mint egy lestrapált ötvenes bajor nõ."   
  
Orsa keze hozzáért a fiú combjához, elõre mutatott. A távolban délibábként vibrált az elhagyott város. Roland felsóhajtott: 
  
- Látom, Orsa! Kövek a pusztán. 
  
Elkopott aszfaltúton közelítették meg. Beszakadt tetejû téglaépületek, homokkal lepett sivár kertek közt. Az útszélen hagyott autók rozsdás váza tovább erõsítette a temetõi hangulatot. 
  
A lány elõresietett. Mozgása, mint a májusi szélben hajladozó aranyesõ. Schneider a kés bõrtokját szorongatta. Egyetlen emberrel se találkoztak. 
  
A város centrumában jártak, a lány megállt: kidõlt oszlopokból álló, a leomlott betonfalaknál is régibb kõszentély elõtt. Repedt homlokzatán Schneider fölismerte a letûnt kor rúna-betûit. Megpillantotta... 
  
A szürke törmelék közt arasznyi törzsû, bojtos-fejû fácska zöldellt! Az apró levelek, s hosszú tövisek hónaljában lángvörös virágok pompáztak. A vékony ágak meghajoltak a nagy piros termések súlya alatt; rajtuk a csészelevelek, mint apró koronák...
  
Orsa odalépett a fához - mielõtt a fiú rászólhatott volna -, leszakított egy "almát". Ügyesen kettétörte. A kemény héj alól gránátékkövek ragyogtak elõ, s a kicsorduló lé csillámló kárminvörösre festette a lány ajkát. 
  
Roland elfogadta a gyümölcs felét. Teste hozzáért az izmos, pihegõ testhez. Orsa ajkán a csók épp oly édes-savanyú volt, mint a gránátalma íze. 
 
 
III. 
  
A Schwarzwald-hegység déli vonulata a narancs, citrom, jujuba és szõlõ hazája. De Freiburg városa a megújulást hozó tavaszt a gránátalma égõvörös virágával köszönti.  
  
Roland Schneider nemesítõ "Rubin Steine in der Wüste"-je meghódította a Föderáció és Grönland piacait. Munkássága elismeréseként egyetemek, kutatóintézetek tiszteletbeli tagjává választották. 
  
Felesége, Orsa Schneider hat gyermekkel ajándékozta meg: három lenszõke, tengerzöldszemû fiúval és három aranyhajú, búzavirágszín szemû lánnyal. 
Ez az írás 2013. május 19-én került a NapSziget honlapjára.
 
Cserenkó Gábor további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón