Volt egyszer egy hórihorgas fickó, aki
itt lakott régen ahol most én. Illedelmességre nevelték,
a másik ember iránti tiszteletre. Épp ezért
kedves volt mindenkihez, akivel csak találkozott. Elõre engedte
a nõket, a buszon ülõhelyet keresett nekik, fel-és
lesegítette róluk a kabátot. De nemcsak a nõket.
Ha elõreengedett valakit egy ajtónál, és csudálkozva
visszanézett rá az illetõ, õ zavartan mindig
csak ezt mondta:
- Nyugodtan menj csak, tiéd az elsõbbség,
én nem sietek.
Erre az emberek megköszönték ezt neki,
és többet rá se néztek, mert tényleg siettek. |
