Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Hollósy-Tóth Klára
(1949 - )
Emlékeim parkja
A nagyváros zsúfolt forgatagába préselt tenyérnyi parkon simul végig tekintetem.
 
Még mindig hogy szeretem!...
 
Letérek a célom felé vezetõ útról, a járdáról, zizegõ, zörgõ levélkezek integetnek felém. Forognak, lebegnek, hogy vegyem már észre õket, lássam, hogy megismertek. A fák jól elterebélyesedtek. Megváltozott minden, mégis épp olyan, mint akkor... akkor... 
 
Itt kicsit megtorpan a város zaja. A park arca, mintha fintorogna, mintha bántaná õt is a zaj, a szmog, az emberi léptek, a kiüresedett lélek, a közöny, a lét napi feladatait, szükségleteit hurcoló egyhangú, monoton idõ pillanatai, percei.
      
Nemrég még hogy dúdolt itt az élet, a változatos, növekvõ világ milyen nagy várakozással tekintett reám! S ma valahogy annyira más lett. Elmerevült, mint az egykedvû emberforgatag, mely sürgölõdve halad künn a járdán, hideg, közönyös tekintetekkel... Elidegenedettek...  Mindenhol, minden, mindenki elidegenül, mintha a régi, jól ismert otthonából, a Földrõl a Mars ismeretlen kráterei között keresné új otthonát, vagy legalább is menedékét. Mintha az Élet az anyag, a tárgyak, a dolgok legmélyére süppedt volna bûntelenül, nem létezõ szégyenében összetöpörödve, másod, inkább tizedrangúan. Pedig õ a legfontosabb! A mélységével, milyenségével. Õ a jövõ, a cél. Õ a minden. Õ a meghatározó.
 
A minden lényege, a lényeg maga.
 
Itt a parkban minden más, és mégis, mintha minden a régi lenne! Lépteimre hirtelen felveti a már csüggedésre ernyedõ fejét és újra a hevesen dobog, vidáman, jókedvvel az élet szíve. Pajkosan ragyog a nap, kacsintgat, simogat. Aranyló méze csorog a parkra, a földre, a fejemre. Zenéje újra zeng, mint õsi sámánfurulya hangja, újra és újra, mintha hangolna, készülõdne a nagy elõadásra, a régire, a szokásosra. A fák alatt apró kis gombvirágok dugják ki fejüket a fû közül, látni, hallani akarnak õk is... és igen, látom már, gyülekezünk. Mindenhol mosolygós, régi ismerõsök, fiatalok közelítenek... Jönnek a koncertre, kezdõdik a Gyõri Nyár.
 
Jön mindenki, kikre várok. Felismerem az ismert, kedves mozdulatokat, a közeled? lépteket, s már-már a mosolyukat is az arcokon...
 
Megtorpan az idõ, vár, áll pillanatokig, mozdulatlanul és lassan örökbe téved...
Ez az írás 2013. március 31-én került a NapSziget honlapjára.
 
Hollósy-Tóth Klára további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón