Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szilágyi Hajni
(1971 - )
...és elaludtak a hegyek
Én még nem álmodtam eleget.
Halántékomon dübörög az idõ, 
homlokomon mély sorsok, életek
vázlatai. Nézem magam, de a tükör
téged fest elém. Elsüllyedt gyermekévek,
félig összerakott pillanatok, színes 
gyöngyök örvénylenek köztünk.
Tükrünk mögött riadt arcok, fáradt 
szemek. Zuhanás. Mennyek kapuja, 
poklok gödre. Ima. Mozdulatlanság.

Én még nem álmodtam eleget.
Villámkarcos égen tombol a hiány,
tûzgolyókkal játszik az Isten,
s te is valahol ott kóborolsz
mezítláb a lángoló gömb alatt,
valahol egy kiégett réten.
De már nem akarsz játszani,
hangod elnyeli a vastorkú harang,
és kong, kong az éj, visít a nappal,
mint egy éhes vércse, kit
magára hagyott anyja, apja 
a megfagyott fészek-ölben.

Én még nem álmodtam eleget.
Fekete-fehér képekkel kiszögelt 
álmaid próbálom felidézni. 
Lázadás, veszteség, magány.
Szívemen indázó fájdalom. Szorítás.
Kereszt. Gyertyagyújtás. Fehér lapok, 
fekete csendekkel. Ez vagy nekem, 
minden hangban, élõben és holtban, 
mozdulatban, ahogy a horizont 
tengelyére görbül a szélhordta idõ,
s hajnalra fájva hasad ketté a világ.

Én még nem álmodtam eleget.
Nem tudom, milyen a halál,
milyen égig érõ ködben menni,
milyen a nyárban fázó lombtalanság.
Csak azt tudom, milyen nélküled...
Hangtalanul, fedetlen sebbõl vérezni,
kizuhanni az álmokból egy sóhajtás alatt,
és verssorokban újból megtalálni
elhagyott életem, elvetélt 
szóközökben lélegezni érted, veled.

Én még nem álmodtam eleget.
A hold árad, apad. A napot már 
rég nem tartja semmi. Roskad az ég.
Alattad. Felettem. Dombnyi 
életeden nyíló csendvirágok 
támasztják hideg kereszted...
Elrohantál, hogy elérd az éjszakát,
de mögötted elaludtak a hegyek,
az út eltûnt, a folyók kiszáradtak,
az évszakok örökre ledobták színüket. 
Pedig rólad álmodtam akkor is,
de látod Apám, mégsem eleget...

Ez az írás 2013. március 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szilágyi Hajni további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón