Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
B. Haraszin Erzsébet
(1942 - )
Kató néni fecskéi
Azok voltak a szép idõk, amikor a helyi pék hetente kétszer csacsifogattal vitte át a gyerekeket a szomszédos faluba. A kis kocsin kosarakban letakarva friss kiflik illatoztak négyesével-ötösével összekapaszkodva, ahogyan a péklapát kiemelte õket a kemencébõl. Illatoztak is, ízlettek is, mert õk is kaptak kettõt-kettõt. Amíg Rõt bácsi a kifli vásárt végezte, addig Péter és Ilonka, uzsgyi! – szaladtak a Cinca-patakhoz játszani. Itt, Simontornyán is voltak játszópajtásaik, ám õk Igar községben laktak. A hazafelé tartó úton meglátogatták Kató nénit, magányos, mesebeli anyókájukat, és Rõt bácsi jóvoltából kiflit vittek neki. Ezen a településen régóta szõlõtermelésbõl éltek az emberek, s a dimbes-dombos vidék ma is õrzi ezt egyik földrajzi területének nevében, melyet Vámszõlõhegynek hívnak. Igar, Vámszõlõhegy és Vámpuszta ma már összetartoznak, egy települést alkotnak. Az Igar elnevezés az óorosz Igor névbõl származik. Itt élt Kató néni, akinek nem volt családja, férje már régen meghalt, gyermekei sem voltak, s így egyedül lakott a szõlõ aljában egy szobakonyhás kis lakásban. Azt itt épült apró lakások voltak valamikor az uradalmat kiszolgáló cselédség otthonai. Kató néni és férje átjártak dolgozni Vámpusztára, a Zichy-kastélyba, mely mára már csak szomorú emlék, ásító, üres ablakaival, romos falaival. Ahogy idõsödött Kató néni, a szeme egyre rosszabb és rosszabb lett. Nehéz volt neki mind az öregség, mind a gyengén látás, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy egyre ritkábban jár már emberek közé. Miután elvégezte napi munkáját, a konyhaajtó elõtt üldögélt, ha sütött a nap és hallgatta a madarak csicsergését, a munkába induló emberek beszélgetését, és elnézegette a gyönyörû, zöldellõ fákat:, már amennyit látott belõlük. Ez volt legnagyobb boldogsága, a természet közelsége: tudni és érezni a nyíló tavaszi virágokat, érezni a szellõ simogatását, amint feléje hozza az akácok méz-illatát. 
  
Az egyik tavaszon történt, hogy figyelmes lett az udvarában röpdösõ fecskékre. Megörült Kató néni a madaraknak; jó sorsa ajándékának tekintette õket, pedig ebben nem volt semmi különös, hiszen a fecskék, a jó idõ beálltával azonnal itt vannak nálunk, szép Magyarországon. 
  
Kató néni csak ült, és hallgatta, ahogy a fecskék beszélgetnek, röpdösnek s mintha a konyhából hallotta volna a csicsergésüket. Tudta, hogy csak nyugodt, biztonságos helyen építenek fészket, ahol békésen lerakhatják tojásaikat. Kató néninek a szíve megtelt szeretettel, és melegséggel, már szinte meg se mert mozdulni, nehogy megzavarja õket. 
  
Akkor még nem sejtette Kató néni, hogy miért ez a nagy röpdösés az õ konyhájába ki s be, minduntalan? Hiszen nincs ott semmi ennivaló, mert bizony nagyon üres volt a konyha s a kis kamra! Neki magának sem volt mindig ennivalója, bár igaz, voltak olyan gyerekek, s nemcsak Péter és Ilonka, akik néha-néha meglátogatták, vittek neki egy kis ennivalót, amit a szülõk nagy szeretettel küldtek az idõs asszonynak. 
  
De Kató néninek most egyáltalán nem ez volt a fontos, van-e ennivalója, vagy nincs, izgatott volt, sõt még annak is örült volna, ha nem is jönnek a gyerekek, nehogy megzavarják ezt a különös élményt a madarakkal. Órák hosszat ült ajtaja elõtt, észre sem vette, hogy telnek az órák. Dél felé közeledett, s õ még nem is evett.. 
  
Miután a madarak egy ideje elcsöndesedtek, bement a konyhába körülnézni, mibõl fõzhetne egy kis levest? Ebben a váratlanul beállt csöndben izgalom és félelem fogta el. Attól tartott, hogy Péter és Ilonka hangosan zsibongva befutnak s oda lesz törékeny kapcsolata a fecskékkel. Szerencséje volt, mert aznap valamennyi gyerek a tavaszi szünetet élvezte a napsütésben, örültek a szabadságnak, lementek a Sió partra, hogy megnézzék a halakat, ahogy ezüst hátacskáik ki-kivillannak a víz sima, fénylõ tükrébõl. Máskor meg az igari horgásztavaknál találták magukat, ahová egyre többen jártak az ország minden részébõl a szenvedélyes horgászok. Eközben Kató néni benyitott a konyhából a kamrába, körbenézett: vajon mit talál, mibõl fõzhetne egy tál ételt? Három-négy szem krumpli, egy kis száraz tészta, – ez volt minden. Nekilátott a leves fõzésnek. 
  
Amikor elkészült, kiült az ajtó elé s ott kanalazta az egytálételt. Ebéd után bement a kisszobába, s azzal a reménnyel aludt el, hogy mire fölébred visszajönnek majd a fecskék. 
  
Így is történt. Nem lehet tudni, Kató néni mennyi ideig pihent, aludt, vagy csak gondolkodott, vagy elmerengett a régmúlt, szép idõkön. Amikor ismét fölébredt, elsõ dolga volt kiülni az ajtó elé s várni az õ drága, szeretett kis madárkáit. Nem kellett túl sokáig várnia, mert ismét megjelentek a fecskék, és továbbra is, sürögtek-forogtak a konyhában, szinte megállás nélkül. Ahogy ott csöndesen ült és figyelt minden zajra-neszre, hallotta amint a távolban jönnek a gyerekek. 
  
- Szervusztok - mondta halkan. Mutatóujját az ajkára téve tette hozzá: - Pszt, csak csöndesen! Vendégeim vannak! A gyerekek elcsodálkoztak, és halkan megkérdezték: 
  
- Vendégek? Kik? 
  
- Fecskék - válaszolt tömören Kató néni s halvány ajkai mosolyra húzódtak. 
  
- A fecskék nem jönnek közel az emberekhez! - szólt a gyermeki tapasztalás. 
  
- Dehogynem, Képzeljétek, itt vannak a konyhában, repülnek ki s be, jönnek-mennek, sürgölõdnek, de hogy mi az oka, nem tudom! 
  
Péter letette a kis kosarat Ilonkával együtt leültek az ajtó elõtti lépcsõre, Kató néni mellé. Elcsöndesültek, majd összesúgtak s figyelmesen lesték a történteket. Ahogy az egyik fecske megérkezett, beröpült a konyhába, ott is az egyik sarokba, a mennyezet alá, és szorgosan dolgozott! Nagyon elcsodálkoztak a gyerekek, Kató nénihez fordultak: 
  
- Ilyet mi még soha nem láttunk, itt, a konyhában építenek fészket a fecskék! 
  
- Még ilyet! - csodálkozott Kató néni. - Az én kis konyhámba költöztek a madarak, és itt fogják fölnevelni a fiókáikat? 
  
- Hát, bizony Kató néni, ez könnyen meglehet! 
  
Kató néni repesett a boldogságtól. A gyerekek pedig csöndesen elköszöntek, Péter az üres kosarat lóbálva elindult húgával hazafelé. 
  
Eközben a fecskék tovább dolgoztak, építették a családi fészket, s nem zavartatták magukat Kató nénitõl, akinek ez az esemény megváltoztatta a hétköznapjait. Minden figyelmét lekötötték a madárkák, s nagyon boldog volt, hogy szálláshelyet adott nekik akaratán kívül. 
  
Azután elérkezett a nap, amikor a fecskemama kiköltötte fiókáit. Gondozták, ápolták õket a szülõk, és a kis fecskék lassan megnõttek, röpülni tanultak. Mire eljött az õsz, megerõsödtek a kicsi fiókák, és a szülõkkel együtt egyre távolabb és távolabb röpültek a fészektõl. Hosszú út várt rájuk, a hideg idõ beköszöntével nekik már meleg országba kell költözniük, és addigra bizony meg kell erõsödni, meg kell tanulni jól repülni, hogy kibírják az elõttük álló utat. 
  
Az egyik kis fecskefióka azonban gyöngébb volt, mint testvérei, s egyszer nem jól számította ki a távolságot, és mielõtt egy faágra szállt volna, hupp! - leesett a földre! Szegény fecskepár nagyon elszomorodott, hiszen lassan már útra kell kelniük, mi lesz a gyönge fiókával, ha nem tud majd a testvéreivel együtt röpülni? Szegény szülõk! Szálltak egyik ágról a másikra, kétségbeesve keresve a segítséget. Végre találtak egy segítõtársat! Egy tapasztalt, idõsebb fecskét, aki azt tanácsolta nekik: 
  
- Összehívjuk valamennyi testvérünket, építünk egy kis kosárkát, amit majd a csõrünkben viszünk a gyönge fiatokkal, nem hagyjuk itt magára, a hideg télre, nehogy elpusztuljon! 
  
- De hiszen hogyan fogjuk elbírni azt a nagy terhet? 
  
- Óh, ezért ne búslakodjatok, úgy visszük majd, hogy mindig párban fogjuk a kis kosárkát benne a fiókával. Útközben pedig cserélünk, váltjuk egymást, ha már egy fecskepár elfáradt. 
  
Így is történt. Mire beköszöntött az õsz, elkészült a kis kosárka, abba szépen belerepült a gyönge fecske. Fölszálltak a magasba, Kató néninek hálát csicseregve elindultak a hosszú útra. Amikor a tenger fölött repültek a kis kosár csõrbõl csõrbe vándorolt. A végeláthatatlan víztükör fölött fáradhatatlanul röpültek mindannyian. Amikor egy hajó tûnt föl a tengeren, rászálltak megpihenni, további erõt gyûjteni., mígnem eljutottak egy melegebb vidékre, melegebb országba, ahol nyugodtan kivárhatták a jövõ tavaszt, hazánkba való visszatérésüket. A hajó átvitte õket a tengeren, a fecskék hálával telve a szívükben fölemelkedtek a magasba, vitték a kis kosárban a kicsiny fiókát, aki idõközben megerõsödött, a meleg vidéken kirepült s boldogan ment a szüleivel és a többi fecskével együtt új életet kezdeni. 
  
Tavasszal útra keltek, visszamentek Kató nénihez, aki már várta õket ajtaja elõtt ülve, figyelte mindig az eget, vajon mikor tûnnek föl kedves barátai? Bár a szeme egyre rosszabb lett, azonban meghallotta a fecskék csicsergését. Boldog izgalom lett úrrá rajta, a szíve hevesen dobogott, örömében fölnyújtott karral integetett az ég felé: Gyertek, csak gyertek! A fészek ugyanúgy várta õket, mint ahogy otthagyták. Kató néni a világért sem szedte le onnan, és meszeléskor kikerülték a fecskefészket, hogy otthont adjon ismét a fecskecsaládnak. 
  
Így élt aztán boldogan még sok-sok évet Kató néni, az õ szeretett fecskéivel, a gyerekekkel, akik rendszeresen látogatták, ellátták étellel, ha kellett tüzelõvel, és így Péter és Ilonka megszokták, hogy nem szabad a fecskéket bántani, mert azok nagyon hálás kis madarak. Senkinek nem ártanak, sõt hasznosak. Elpusztítják a férgeket, a legyeket, de semmi olyanhoz nem nyúlnak, ami az embereké. Így a gyerekek is megtanulták, hogy mind a madarakat, mind az állatokat védeni kell, segíteni rajtuk, ha bajban vannak, mert õk az emberek életéhez ugyanúgy hozzátartoznak, mint a növények, a Nap, a Hold, a tavak, a folyók és a tengerek. 
  
Szeretném, ha ezt a mesét megszívlelnétek és ti is csak jót cselekednétek, mint Kató néni és a gyerekek.
Ez az írás 2013. március 12-én került a NapSziget honlapjára.
 
B. Haraszin Erzsébet további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón