Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
A vodka és a konyak
A szekér ütemesen zökögött a poros országúton. A két ló elõtt apa és fia ült. Jancsi a büszke apuka odaszólt fiának:
 
- Nemsokára a városba érkezünk!
 
A kis Lajos arcán reménysugár villant át. Apja miközben hajtotta a lovakat, meghúzta a vodkás üveget. A lovak gyorsan száguldottak, a szél mindkettõjük arcába vágott. A nap fényesen sütött, már õsz közelgett. Nem voltak õk konzervatív parasztok. Azonban sok mindenben lemaradtak a városi emberektõl. 
 
Lajcsi oda-odapillantott az apja mellett heverõ vodkás üvegre. Mint a ravasz róka odanyúlt s meghúzta, hogy apja észre sem vette. A kamasz ki éppen már nyolcadikos volt mindig nagy lurkónak számított a suliban s úgy tette vissza az üveget, mint egy szellem.
 
Mikor apja fiára tekintett, nem értette mitõl olyan félig-meddig vörös az arca. 
 
- Csak nem vagy lázas?
 
- Nem én! - felelte a fiú.
 
A szekér hamarosan beért a városba. Megállt Jancsi a virágboltnál, elõvette zsebébõl a bukszáját, leszállt, a lovait megveregette s bement az üzletbe. Addig Lajcsi kihasználta az alkalmat s megint meghúzta a vodkát. Egy öt perc múlva Jancsi jön kifelé kezében a virágfölddel s felszállt a szekérre. 
 
Inna a vodkából s azt veszi észre, hogy az igen megfogyott. 
 
- Te ittál bel?le?
 
- Ki más? - s csuklott egyet.
 
- A nemjódat! - kiáltott fel dühösen Jancsi.
 
Lajcsi émelygett, látszott, hogy rosszul van. Apja megitta a maradékot. Makacsul így felelt:
 
- Én nem viszlek orvoshoz! 
 
- Miért?
 
- Vess magadra!
 
Csettintett egyet a lovon az apa mikor Lajcsi öklendezni kezdett. Mennek hazafelé s a kiskamasz egyre rosszabbul lett.  
 
- El ne ájulj nekem! - mondta az apja.
 
Lajcsi a szekérbe fogódzott s tûrte a hányingert. Jancsi egyre gyorsabban hajtott a szekérrel, a lovak is egyre jobban verejtékeztek. 
 
Apja már aggódott érte. Lajcsi összehányta a szekeret. Ezután pár perc múlva lényegesen jobban lett. 
 
- Jobban vagy már, fiam?
 
- Igen, apa. 
 
- Sóhajts nagyokat, nemsokára hazaérkezünk!
 
Ahogy megérkeztek a házuk elé, Emõke, Jancsi felesége az udvarban állt s rögtön látta, hogy valami baj van. Mikor meglátta a gyereket, elsápadt.
 
- Mi történt Lajcsival?
 
- Vodkát ivott. Méghozzá sokat. 
 
Emõke felkarolta a gyereket a szekérbõl s vitte gyorsan az ágyba. 
 
- De miért engedted inni? - kérdezte Emõke.
 
- Nem is vettem észre! - felelt Jancsi.
 
- Ilyen mafla embert, mint te vagy! - háborodik fel Emõke.
 
Orvost hívtak hozzá. Jancsi míg várta az orvost, kiment a verandára s gondolataiba mélyedt. Majd összeszedte magát s megöntözte a virágait. Az egyik cserép háta mögött egy konyakos üveget vesz észre. Ez a feléségéé volt. 
 
- Megáll az eszem! Jó példát mutat az asszony a gyereknek! 
 
S felettébb feltûnt Jancsinak, hogy Emõke síri csendben gebbesztett Lajcsi ágya felett.
Ez az írás 2013. március 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón