Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Lengyel János
(1973 - )
Egy XXI. századi monológ
Képzeletbeli beszéd egy valóságos szituációról
Fiúk! Ne hagyjuk, hogy az imperializmus és a kapitalizmus arassa le a szocializmusért végzett verejtékes munka gyümölcseit! Arassuk le mi, és osszuk szét az emberek között. Az ínséget. Így a saját javaink értéke növekszik. Mert a profit mindenek felett. 
  
Lenin vagy nem Lenin?- ez itt a kérdés! 
  
Miért félnénk, elvtársak? Hiszen a szakadék, amely köztünk tátong, meggátolja a népet abban, hogy felelõtlenül közénk furakodjon! Különben is: mindent a nép nevében, a néppel, a nép által, de semmit a népnek. Legfeljebb cirkuszt és pénteki kenyeret, ennyi is megteszi, akár eszi, akár nem eszi, nem kap mást. Ez már Rómában is mûködött. Csakúgy, mint a szocializmus, amelynek motorja oly sokat fogyasztott, hogy fenntartására ráment a gatyánk is. Na jó, nem pont a miénk. 
  
Elõre a Lenini körúton - hangzott a jelszó.  És, hogy acél kell az országnak, acélos emberek: erõsek, makkegészségesek, hogy bírják a szibériai klímát. Nyaralást a télben! Éljen a szabadság! Kenyéren és vízen. Mert az még akad, amíg nem privatizáltatjuk a forrásokat.  
  
Ne feledjük: a pénzhez pénz kell! Mert a haladást nem "agyják" ingyen. És ami itt hiány, amott többlet. A mi zsebünkben több lett a pénz, a szakadék túlsó szélén több lett az ember. És a kapitalizmus? Korábban kétségbeesetten próbált kihúzni minket a szakadékból, ma már õ is bajban van, elkeseredetten igyekszik megkapaszkodni a peremen. Mi azonban ne féljünk, mert amíg õ így küszködik, mi felkapaszkodunk a hátán. Ha muszáj, foggal-körömmel is, elvtársak! Mert fõ a túlélés, a gyõzelem! Bármi áron. Amit majd természetesen a néppel fizettetünk meg. 
  
Az elvek változnak. Elavulnak, újak jönnek. De a pénz marad! Mert a pénz - hatalom, és a hatalom - még több pénz. Egyszerû ez. Tessék? Hogy a tudás is hatalom? Na igen, de csak akkor, ha pénzzel öntözik. Minek tanuljon a paraszt? Mûvelje csak a földet, nekünk.  
  
Hogy a szegény ember legkisebb fiának nem terem babér a krumplilevesébe, és hamuban sült pogácsára gyûjt? Semmi akadálya - a hamu már megvan, hiszen tûzre dobta álmait. 
  
In vino veritas! Borban az igazság! Elvtársak, adjuk olcsón a szeszt, és a problémák egy csapásra megoldódnak. Az extra profit úgyis csak ráadás. A lényeg az, hogy a gondolat megfenekledjen az alkohol zátonyain, hogy némely renitensek küzdelme belefulladjon a szesz áradatába. Mi gondunk azzal, hogy az ínség harsányan mulat, és bármit iszik, a szájából keserûség fakad?!  
  
Elvtársak. Miénk a világ, a múlt, a jelen, a jövõ! Ne siránkozzatok hát, döntsétek a tõkét a zsebembe – hadd építsem tovább a saját kommunizmusomat.
Ez az írás 2013. február 18-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón