Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Csomós Róbert
(1930 - )
A macskánk mégis Floridában nyaral
Unatkozva sóhajtoztunk a lesötétített szobában, és lehangoltan néztünk kifelé a vigasztalan tájra. Már napok óta szitált a ronda, hideg esõ, amelyik ezen a vidéken megszokott dolog, de annak, aki naposabb déli tájakról vetõdött ide, elviselhetetlen, és depresszióba kergeti a legkedélyesebb lelkeket is. A ház elõtt kint ázott Mabel autója. Azt hiszem nincs a világon lehangolóbb látvány egy esõben ázó piros színû, nyitott sportkocsinál.
 
Floridában most süt a nap - mondta elmélázva Rogers, és csontjait ropogtatva, nyújtózva felállott. Szõrös melle, atlétavállai itt semmi hatást nem tettek, holott az uszodákban, a tengerparton és a sportpályákon, nagy sikere szokott lenni a tyúkoknál. A macska felébredve a neszezésre a hûtõszekrény felé iramodott és fülsértõ nyávogással kunyerált. Mabel végül megunva a macskazenét, bekapcsolta a magnót és kisietett a konyhába, hogy belerúgjon a macskájába. Ám azt nem lehetett egykönnyen elhallgattatni, mióta le voltunk égve, megszokta, hogy rá jár a rúd. Bizony mostanában nem sok tejfölt nyalt tõlünk, mindannyian raplisak, idegesek voltunk. Kinyitottam a frizsidert és áttekintettem a helyzetet. Némi tányérba ragadt, kiszáradt ételmaradékon kívül két szardíniás doboz, egy húskonzerv árválkodott benne, néhány sörösüveg társaságában. Konzervnyitó híján egy késsel felbütyköltem az egyik szardíniásdobozt és letettem a macska elé a földre. Kényeskedve rázta a talpait, de azért belekóstolt. Már napok óta nem látott egy kis tejet vagy friss húst.
 
Mabel kettétört egy cigarettát, meggyújtotta és felém nyújtotta a szopókás végét.
 
- Már egy cigink sincs fiúk, hogy egy kis "fûrõl" ne is beszéljek. Valakinek ki kell mennie a boltba - mondta és kihívóan, egyenesen rám nézett. Igyekeztem közömbös képet vágni, és Rogerssal együtt láthatatlanná válni. Ki a fenének van kedve felöltözni, kimenni az utcára ilyen idõben? Nekem meg pláne borotválkoznom is kellett volna, hogy visszanyerjem emberi külsõmet, és melegvíz híján csöppet sem csábított ez a lehetõség. Végül is Mabel nagy dérrel-dúrral összerázta a haját, belehúzta magát a nadrágjába, amely olyan szorosan illeszkedett a formás fenekéhez és a combjaihoz, hogy egy odaszorult bolha sem mozdulhatott volna estig, amíg le nem veti, kikapta Rogers nadrágzsebébõl az utolsó tízdollárost és indulni készült.
 
- Hagyd azt a mallért Mab! Ez az utolsó tíz golyónk van, ha ezt most kilõjük, nem tudunk majd ecetet tölteni a talicskába, és itt fogunk horgonyozni a világ végéig. - szólt rá feddõleg Rogers.
 
Nono... csak ti ketten, mert én holnap autóstoppal, vagy akár gyalog, de megindulok délnek. - mondta hetykén Mabel. Halálosan unom már ezt a vacak esõt, ezt a ronda vidéket, és titeket is unlak. Itt az ideje, hogy megmondjam neked is Tom - mutatott szerénységemre - igazán megmozdíthatnád már a péklapát tenyereidet, te pedig Rogers kitalálhatnál már valamit azzal a fene nagy eszeddel. Vagy arra vártok talán, hogy múmiává aszalódjunk ebben a porfészekben, ahol még egy rendes diszkó sincs, ahol riszálni lehetne és az egyetlen moziban azokat a filmeket adják, amelyeket tinédzser koromban láttam Friscóban?
 
Ezzel elragadva a tízest kihúzott az ajtón. Rogers utána akart lépni, hogy lecsördítsen egyet, de leállítottam: Hagyd csak, tisztára igaza van a csajnak, valamit csak kell ennünk, sör is kell, cigi is. Benzint majd tankolunk valamelyik hitelkártyával, amelyik nem túlságosan gyantás. A marketbe csak nem törhetünk be, hogy lebukjunk egy pár kalarábén és káposztafejen. Apropó, a káposztafejrõl jut eszembe, nem találhatnál ki valami okosat, ami kihúzna bennünket ebbõl a csávából? Ott van például a sipítós Danny...
 
Hagyd abba - üvöltött rám pulykavörösen Rogers - hagyd abba a sipítós Dannyit! Hát meg vagytok teljesen húzatva, már háromszor egymásután lepuffantottuk és most olyan tüskés lett, hogy megközelíteni is lehetetlen.
 
- Ugyan Rogers - kapacitáltam a barátomat - mégiscsak ott ül a rengeteg dohányon, már duplán lenyúzta a slum lakóiról a portórikóiakról és a négerekrõl azt a kis pénzt, amit tavaly lepusziltunk róla. Vágjuk le az idén még egyszer azt a disznót és levisszük Mabelt meg a macskáját nyaralni délre, ha már úgy kívánja. Te mindent ki tudsz tervezni, ha nagyon akarsz, hiszen olyan éles a logikád és jól forog az agyad, azért is hívnak Wilkinson Rogersnek a fiúk.
 
Szavaim nem hullottak le hatástalanul Rogers közismert hiúságáról, én pedig sportszerû izgalommal drukkoltam, hogy újra levágjuk ezt a piócát, bár be kellett látnom nem sok lehetõség kínálkozott. Vagy három éve kaptuk el elõször és egy egyszerû parasztcsellel harmincezer dollárt vettünk el tõle. A tizennyolcadik utca sarkán van az üzlete ennek a disznónak, és annyit tud harácsolni, amennyit csak akar. Ez az utca pont a színes negyed és a jobb környék határán fekszik, és így Danny barátunknak sokszor akad jobb vevõje is, de valójában nem a vevõin gazdagodott meg, hanem a színes bõrûektõl vásárolt, többnyire lopott ékszereken. Sok tudománya nincsen Dannynak, sõt feltehetõen buta és mûveletlen, de pszichológusnak zseniális lenne.
 
A kirakatnak álcázott figyelõhelyrõl Danny szüntelenül szemmel tarja és áttekinti az utca forgalmát. Messzirõl felismeri a tolvajt, aki zsákmányát eladni hozza, vagy a megszorult nõt, aki a kilakoltatás elõtt álló család megmentése érdekében viszi eladni utolsó szegényes értéktárgyait. Nos Danny szívesen segít az embereken! A belépõt látszólag észre sem véve egy órán babrál (Rogers megfigyelte, hogy évek óta ugyanazt az órát javítgatja) és hagyja puhulni a lábát váltogató, pult elõtt álló eladót. Aztán látszólag oda sem figyelve, undorodva, mintha egy kukacot, vagy döglött patkányt venne a kezébe, megragadja a zsákmányát. Egy másodperc alatt mindent tud a kezében lévõ ékszerrõl, és az elõtte drukkoló szerencsétlenrõl is. Mindég több súlyt dob a mérleg serpenyõjébe, mint a felkínált ékszer súlya, és így jelenti ki, mondjuk egy huszonnyolc grammos karkötõrõl: "húsz és még valami, jóval a harminc alatt van". Azután közömbösen visszadobja a "vacakot" és látszólag teljesen megfeledkezve az eladóról és jelentéktelen eladnivalójáról fontoskodva babrál tovább az órán. Végtelennek tûnõ percek után végül is az eladó szólal meg reményveszetten: Nos mennyit ad érte? - Miért? Ja! És egy pillantásra méltatja az ékszert: Hmm! Húsz gramm? Köszönöm, nem veszek aranyat... nincs vevõ, az embereknek manapság kenyérre sem telik... mennyit kérne érte?
 
Mondhat az eladó bármit, akár a tényleges érték kis töredékét is, Danny híresen vékony fisztula hangjához képest is bántó élességgel felkacag és visszadobja a "kacatot" a pultra.
 
Aki eddig száz dollárban reménykedett, most már ötven után is kapva kapna, de eunuchtenorban énekelve, vékony fejhangon visítva Danny már küldi is a másik utcában lévõ zálogoshoz, aki nem kisebb uzsorás, mint õ maga. Ezt azonban az eladó is tudja, hiszen onnan jön, és az események most már drámai gyorsasággal peregnek. Negyvenért odaadom - sipító nevetés a válasz - adjon harmincötöt - Dannyi ekkor letesz egy húszdollárost a pultra és oda sem nézve, besöpri egy fiókba a karkötõt. Ha az eladó nem veszi el a pénzt, és nem mozdul (ritka eset, mert a kábítószer kereskedõ már kinn áll és várja a vevõt) akkor Danny visszahúzza a húszast és újfent kidobja a "vacakot" a pultra. Adjon legalább még egy mallért, didergi az eladó, mire Danny egy ötöst tesz a húszas mellé és ezzel az ügy be is van fejezve. Legalább is annak, aki eladta, mert alig húzza ki az üzletbõl a lábát, Danny már veszi is ki a fiókból a legalább kétszáz dollár értékû ékszert, hogy a nehéz régi kasszát kinyitva biztonságba helyezze ragadmányát.
 
Nos erre a mûveletre volt alapozva Rogers egyszerû, de hatásos terve. Mabel bánatos özvegynek öltözve be vitt pár ékszert eladni, Danny bagóért kapta meg õket, de hát mit számított ez. Pár perc múlva már újra a miénk volt minden, sõt a páncélszekrény és Danny zsebeinek tartalmával együtt.
 
Mabel kilépett az üzletbõl, és az ajtó mögé a falhoz állva tízig számolt, majd, mint aki még akar valamit, újra belépett. Danny éppen dugdosta befelé a mackóba az aranyakat, mikor Mabel a bordái közé nyomta a stukkert. Akkor én is benyitottam és segítettem a rakodásnál, sõt magánszorgalomból meghipiseltem a környék jóságos jótevõjét, és persze odabilincseltem a pulthoz. Rogers ezalatt felhajtott a járdára és villámgyorsan elporzottunk. A játék pisztolyt otthagytuk mellette a pulton, kárpótlásul az elszenvedett kínokért hadd játszhasson, amíg valaki kiszabadítja. Késõbb hallottuk, hogy vagy egy fél óráig kellett sipítoznia mire egy rendõr elõkeveredett, akinek elmesélhette a kalandját... Ezt a rövid idõt felhasználva rögtön a rablás után, már csak azért, hogy pukkasszuk vele bevásárló körutat csináltunk, amelyben Danny hitelkártyáját is mozgósítottuk különbözõ közszükségleti cikkeket, úgymint drága parfümöket, színes tévét, Rolex órát és egyéb retyerutyát vásárolva. Fél óra alatt sikeresen több mint tízezer dodot emeltünk le róla, 
 
Veszett nyarat csináltunk végig abban az évben. A legjobb szállodákban laktunk, de persze azért csórtunk itt-ott valamit, ha alkalom nyílott rá. A maradék pénzzel átteleltünk és május vége felé határoztuk el, hogy újra csak õt vesszük elõ. Alaposan megfigyeltük és elégtétellel állapítottuk meg, hogy rendkívüli óvatossági rendszabályokat léptetett életbe. Így például az eladót most már az ajtóig kísérte, kulcsra zárta utána az ajtót, majd a kirakatot is befüggönyözte, és csak ezután nyitotta ki a kasszát. Fegyvert is vásárolt, nem is egy, hanem két revolvert, és mint a detektívek a hónalj alá kötve hordta az egyiket, a másikat a bokájára csatolta. Szóval harcolni készült ellenünk. Ám Rogers csak nevetett az erõfeszítésein és tudtuk, hogy másodszorra is könnyen fogjuk róla lepuszilni a dohányt.
 
Mabel egy elegáns Mercedes sportkocsival és egy még elegánsabb szõke parókával felszerelve "véletlenül" nekikoccant Danny kocsijának, amelyet a szemmel tartás végett az üzletével átellenes oldalon parkolt. Mab úgy tett, mint aki az okozott kárral mit sem törõdve el akar hajtani, mire barátunk sipákolva kirohant az üzletbõl és nyilvános tetemrehívást rendezett az utcán. Ám a kevés járókelõ közül senki sem akart a szép hölgy ellen és pont a közutálatnak örvendõ Danny mellett tanúskodni, Mabel pedig a nyilvánvaló tények ellenére tagadni próbált. Ekkor keveredett elõ egy rendõr (én voltam) és a kellemetlen, szemerkélõ esõben bevonultunk hármasban az üzletbe. Mondhatom rendkívül kegyetlen és igazságtalan voltam Mabelel. A szabálytalan fordulásért, hatvan, a gyorshajtásért száz dollárra büntettem, egy betétlapot elvettem tõle, sõt idézést kapott a Közlekedési Bíróságra is. Mabel annyira sírt, könyörgött, hogy a végén még Danny kelt a védelmére, miután a zokogó hölgy kérlelte, kezeit szorongatta és Danny már-már valamiféle természetben leróható hálában kezdett reménykedni. Ezek után a károsult adatai kerültek sorra, amihez a kasszát fel kellett nyitni, minthogy a hitelkártya elvesztésén okulva az iratait is ott tárolta az összes cuccaival együtt.
 
Mikor meglátta kezemben a stukkert rám ismert, és olyan céklavörös lett, azután meg fehér, hogy már attól féltem ott nyúlik ki az orrom elõtt a helyszínen. Szerencsére magától is jobban lett, mert ápolgatni nem volt idõnk, a megbeszél öt perc leteltével jött Rogers jelenteni hogy a valódi õrszemes rendõr közeledik, és mire Danny ismert tenor sipítása felcsendült, mi már ismét messze jártunk a dohánnyal.
 
Mabel macskájának a születésnapi tortája (június 17.) már a floridai Majestic szállóban készült remekbe, de a nyaralásunk még ennél is remekebbre sikerült. Rogers fürdött a napfénybe, a dicsõségbe, a tengerbe Mab és én dicshimnuszokat zengtünk a nagy eszérõl, és valahányszor csak kiejtettük sipítós Danny nevét, fuldoklottunk a röhögéstõl. Tudtuk, hogy ezúttal a bûnügyi nyilvántartóban felismerte Mabelt, és most már tisztában van vele, hogy a "macskások" ellene esküdtek. Kevésbé szívós, kevésbé optimista lélek talán már fel is adta volna a küzdelmet és levonul a porondról, de nem így Danny. Bosszút esküdött ellenünk, továbbra is kitartóan nyúzta a slum lakóit, és értesülésünk szerint három hónap alatt kiheverte azt a hetvenötezer dodot amit kilõttünk alóla.
 
Mikor a pénzünk fogyni kezdett, Rogers csak fölényesen mosolygott és esze ágába sem volt beavatni minket a terveibe. Már az utolsó százasokat váltottuk, mikor végre összeült velünk tanácskoznia a továbbiakról. Mab és én újra Dannyra szavaztunk, már csak a sportszerûség és a nagyobb hecc kedvéért is. Hamarosan legyûrtük Rogers ellenkezését, aki a józanészre, és egyéb marhaságokra hivatkozva inkább egy szolidabb vidéki postarablást ajánlott. Hosszas fejtörés után engem küldött telefonálni a friscói fõkapitányságra.
 
Némi kis technikai felkészültséggel egy nyilvános fülkébõl ráálltam a rendõrség belsõ vonalára és Budd Hamiltont kerestem. Közöltem vele, hogy San Diego mellett elkaptunk egy nõt két ürgével, akikben a körözvények alapján a macskás Mábelt és társait gyanítjuk. Egy fegyveres pofabalhén buktak le, de mielõtt letartóztatási végzésért bíró elé állítanánk õket, nem ártana biztosan megállapítani a személyazonosságukat. Úgy hallottuk Friscóban van valaki, aki legalább a nõt biztosan beazonosíthatná. - Igen! Nagyszerû! - Akkor holnap tizenhárom órára landolunk vele a friscói repülõtéren, és ha nem lesz túl nagy forgalom félóra múlva, már szembeállíthatjuk volt áldozatával. A négyórás géppel indulunk vissza, hogy a törvényben elõírt negyvennyolc óra letelte elõtt megkapjuk a bírósági végzést - oké! Akkor viszlát holnap a harmincas szobában.
 
Szinte magam elé tudtam képzelni Danny boldog disznópofáját, amikor megkapta a telefonhívást a fõkapitányságról, hogy délután egy óra elõtt jöjjön be. Mabellel és Rogerssel nem mertünk egymásra nézni, mert állandóan pukkasztott bennünket a röhögés. Hát ha még tudtuk volna, hogy Danny annyira óvatos volt, hogy felhívta a fõkapitányságon Hamilton felügyelõt, visszaigazolni a meghívást. Így hát biztosan boldogan hajtotta álomra a fejét, miközben mi már repültünk is a San Franciscóba tartó gépen, hogy legyen idõnk felkészülni az elõadásra.
 
Másnap délelõtt tíz óra tájt telefonáltunk az üzletbe Dannynak, hogy nem kell bejönnie a fõkapitányságra, mert az azonosítást másvalakivel fogjuk elvégeztetni, ellenben egy fél óra múlva nála vagyunk a bûncselekmény rekonstruálását, helyszínen elvégezni, amit a helyi televíziós csatorna, az ügy horderejére való tekintettek az esti "POLICE" mûsorban közvetíteni is fog. Boldog sipákolással rohant el egy közeli borbélyhoz, hogy a pár szál haját a feje búbjára tupíroztassa, és elégedett röfögéssel fogadott bennünket, mikor tizenegy óra tájt megérkeztünk. A felfogadott társaság maga volt a megtestesült marconaság, ahogy megbilincselve kituszkoltak bennünket a zsuppkocsiból. Én és Rogers dacoskodtunk, de Mab láthatóan megtörten lógatta a fejét, és szánatta magát az összegyûlt tömeggel. Danny kuncogva belecsípett a pofikájába, mire Mab hatalmasan bokán rúgta. Errõl a helyszínem jegyzõkönyv is készült nyolc napon belül gyógyuló testi sértés címén.
 
Pontról pontra minden úgy folyt le, ahogy az tavaly a rabláskor lejátszódott. Miután Danny kitárta a mackót és Mabel velünk, a két bûntársával zsákba gyömöszölte annak tartalmát, a világosító és a kameraman letette a földre a dög nehéz bérelt fölszerelést, és az egyik áldetektív álbajusza leesett Dannyi lábai elé a földre. Akkorát sipított, mint a régi magasvasút gõzmozdonya, de másodperctöredékek alatt a kasszához bilincseltük és elillantunk, mielõtt a tömegbõl bárki megérhette volna mi is folyik itt, mi megy itt végbe. Dannyt fél óráig hagyták sipákolni, azt hitték forgatás van, ez is a filmhez tartozik, késõ délután szabadították meg lángvágóval a bilincseitõl, miközben mi a hitelkártyáját lehúzva kifizettük a stábot és újfent bevásárló körutat tettünk a városba. A zsákmány nem volt túl nagy, Danny az adóhivatalra való tekintettel nem hagyott sok cuccot a kasszába, na meg a "meleg" holmikat sem akarta a rendõrség szemei elé tárni, sokan osztoztunk is a szajrén, azért is állottunk most itt így leégve.
 
*********************
 
Félórai veszekedett vita után, miközben majdnem összeverekedtem Rogerszal, megjött Mab. Úgy látszik nagyarányú árleszállítást hajthattak végre, mert legalább ötven dollár ára cuccot hozott haza(elgondolkodtató, hogyan lehet szorosan testhez tapadó ruhába is elrejteni a szajrét?) Mab összevágott valami kaját, májkonzervet és tejet adott a macskájának, mi meg hallgatagon söröztünk. Megint Rogers kezdte el a vitát:
 
Hallod Mab! Tom teljesen be van csavarodva, negyedszerre is Dannyit akarja elõvenni a lomtárból!
 
Miért te valaki másra gondoltál? - kérdezte vissza Mab angyali ártatlansággal.
 
Õrültek! Mind a ketten õrültek vagytok... te is Mabel, meg a barátod is! Hát a hecc a rekordhajhászás kedvéért a sitin akartok nyaralni? Van róla fogalmatok, hogy felkészült minden eshetõségre Danny? Hát nem a tengerész Emerich mondta, hogy egy méterrel elõrehozta a mackót, és valószínûleg csak álcázásnak használja? Hogy a mackó mögött, vagy valahol máshol titkos helyen vannak elrejtve az értékei? Hogy elektromos meg lézersugaras riasztókat szereltetett, amelyek egyenesen a rendõrséget riasztják? Meg, hogy abszolút bizalmatlan lett mindenkivel szemben. Emerichnek majd ki tépte a szakállát, azt hitte hasonmás, pedig gyermekkoruk óta ismerik egymást. A valódi széfet csak akkor nyitja ki, ha tök egyedül van - értitek, csak akkor ha biztos benne, hogy sehol nincs senki!
 
Hát úgy kell csinálni, hogy azt higgye - vetette közbe ártatlan pofával Mab. Rogers, olyan egyszerû az egész! Csak benn kell legyek az üzletben, anélkül, hogy a sipítós tudjon rólam, ennyi az egész!
 
Igazán csak ennyi? Nahát, hogy erre nem is gondoltam! Hogy egy tizenöt négyzetméteres üzletben benn légy úgy, hogy a tulaj ne vegyen észre? Talán tegyelek láthatatlanná? Meg vagy te húzatva drágám, az agyadra ment a nyomor! Vagy illetve... várjatok csak? Láthatatlanná?! Egy zseni vagy Mabel... egy zseni. Máris zsebünkben a dohány. Korszakalkotó ötletem van, de csak Friscóban fogom elmesélni. Csomagold be a macskádat Mábel, ha nincs ellenetekre azonnal indulhatunk.
 
*********************
 
Friscóba érve nem nagyon mutogattuk a pofánkat, mert feltehetõ volt, hogy Danny boldogan fizetett volna egy információért bárkinek, aki tudtára adja, hogy hol tartózkodunk. Csináltunk egy kisebb betörést az elõkészületek költségeinek fedezésére, és megbízható haverokkal alaposan megfigyeltettük Danny üzletét, sõt Emerich rejtett kamera segítségével lefényképezte a plafontól a padlóig az egész kócerájt.
 
Aztán az egyik éjjel megtettük az elõkészületeket, hogy Mabelt angyallá változtassuk. Könnyû, feszes, testhez simuló trikót kapott kéttenyérnyi szélességû övvel a derekán és tûzoltó kapoccsal az övön. Erõs drótkábelekkel felszerelve egy borús éjszakán betörtünk Dannyhoz. A lehetõ legrondább kontármunkát végeztük, a zárakat feszítõvassal, autógénnel nyitottuk ki, csúnya durva lakatosmunkával megfúrtuk az üres kasszát, a riasztókat az egész lakótömb fõvezetékének átvágásával hatástalanítottuk, mindenfelé szerszámokat hagytunk széjjel, elõre készített ismeretlen ujjlenyomatokkal. Feldúltuk az egész üzletet, és filléres bizsukat, vacak órákat és más kacatokat zsákmányoltunk. Ám a plafonon nem végeztünk ilyen kontármunkát. Danny üzlete egy század eleji épületben volt, és ha nem is lehetett nagynak mondani mégis levegõsnek, tágasnak tûnt. Ugyanis a plafon vagy négy méter magasan volt, és mi abból faragtunk le pár centimétert az által, hogy alatta vásznat feszítettünk ki, amelyen a foltok, beázások, de még a légypiszok is fotokópiával készült pontos mása volt a régi mennyezetnek. Egész áldott nap két vékony drótkábellel, tûzoltókapcsokkal felerõsítve lebegett Danny feje felett az álcázás és a valós mennyezet közt Mabel várva, hogy eljöjjön az õ ideje, Egy gombostûnyi lukon keresztül látta még kora reggel, amikor sopánkodva megérkezett, majd a kontármunkán álmélkodó, fejüket csóváló detektíveknek panaszkodott. Danny csak délután nyitott ki újra, miután úgy ahogy rendet csapott maga körül és lakatossal új zárakat illesztett az ajtóba. A forgalom ennek dacára is nagy volt, közeledett a karácsony, eladók és vevõk egymásnak adták a kilincset. Szerencsére Danny nem fukarkodott a gázzal, jó melegen tartotta a boltot, Mabel fenn inkább izzadt, mint cidrizett a vékony kis trikójában. Mabel látta, amint hét óra után kitessékelte utolsó ügyfelét, egy mesztic orgazdát, majd gondosan magára zárva az ajtót, eloltogatja a falon körös-körül égõ fényeket és egy kis lézer lámpával tapogatja a falakat, majd egy tranzisztorrádió nagyságú, Geiger-mérõ szerkezettel gyanakodva körbejárja a helységet. Végül is egy harmadik vacaknak a segítségével elfordítja a nehéz régi kasszát és kinyitja mögötte az igazi széfet, hogy bepakolja aznapi szerzeményeit.
 
Ebben a pillanatban, mint ahogy egy pók ereszkedik alá, már ott is volt a háta mögött Mabel. Ezúttal még a sipítozás is elmaradt, Dannyi sokkot kapott, elhanyatlott és végignyúl a padlón Mabelnak magának kellett bajmolnia az ékszerek és a pénz zsákolásával. Mi odakinn már majd frászt kaptunk a türelmetlenségtõl, aztán pedig rohantunk a mentõknek telefonálni, lelkükre kötve, hogy siessenek, mert infarktusról van szó.
 
Nos ezúttal megütöttük a nagy lutrit. Csak készpénzben száz-egynéhányezer dollár, ékszerekben, brillekben ennek a többszöröse volt a zsákmány. Táncoltunk, sírtunk-nevettünk örömünkben. Mab elrohant egy éjjel is nyitvatartó marketbe, hogy orosz kaviárt vegyen a macskájának, és megfogadta, hogy ezentúl csakis ezzel eteti a szerencsét hozó kabbala állatot. Még az éjjel szobát foglaltunk és másnap reggel már repültünk is le délnek Floridába, ahol örökké süt a nap.
 
Vidám téli vakációnk harmadik hetében egy marha a trambulinról Mabel nyakába ugrott. Két-háromszor nevelési szándéktól vezetve a víz alá nyomtam, mire a hápogó pofa prüszkölve, fújva kiemelkedett a vízbõl, hát Danny állt, illetve úszott elõttem teljes életnagyságban. Világos nappal volt, sõt delelõn állott a nap, de elõttem és azt hiszem Mab elõtt is elsötétedett a világ. Rogers a parton állt, õ is látott mindent, nem hiszem, hogy kevésbé kutyául érezhette magát, mint én. Menekülésre semmi kilátás nem volt, a medence szélén a városi rendõrség két tagja sétált fel-alá, nem éppen ránk lesve, hanem a fürdõruhák erkölcsösségének ellenõrzése céljából, de mindenesetre tettre készen. Hanem aki még nálunk is zavartabb lehetett az Danny volt. Már vártuk az ismert fülsértõ sipítást, de egy hang nem jött ki a torkán.
 
Végül is õ szedte össze magát hamarabb, mert a figyelem már kezdett felénk fordulni. Két oldalról arcon csókolta Mabelt és velem is kezet rázott, mint aki régi jó ismerõsökkel találkozott össze és viccbõl nyomkodták a víz alá. Hangos hellózással üdvözölte a kõvé vált Rogerst, és barátságosan kiinvitált bennünket a partra. Négy whiskyt és egy pohár tejet rendelt, leültünk az egyik napernyõ alá és döbbenten hallgattuk Dannyit.
 
Semmi baj fiúk - sipította barátságosan - semmi baj, ha mondom! Egyszer már úgy is majdnem megijesztettek azzal a telefonálással a második rablás után. Vagy egy félóra hosszat tényleg azt hittem, hogy lebuktak és higgyék meg kutyául éreztem magam. Aztán a másik telefonból rájöttem, hogy újabb rablás lesz és örültem a szerencsémnek. Vagy azt hiszik, nem vettem észre a díszleteket a plafonon? Szinte biztos voltam benne, hogy a kisasszony lapol a plafonon, csak tartottam tõle, hogy esetleg leüt, vagy más módon durván bánik majd velem. De nem, egész idõ alatt meg lehettem elégedve a munkájukkal. Hogy most utoljára a mentõket küldték rám ez volt a legjobb húzásuk, a legragyogóbb ötlet.
 
Barátaim! Ma már gazdag ember vagyok, igazi sokszoros milliomos és ehhez önök segítettek hozzá. Minden biztosítva volt - minden, és nem egy, hanem négy biztosítótársaságnál. Én mindég kissé többet kaptam a tényleges értéknél, mert valahogy megszimatoltam mikor jönnek és a feltaksált értékek nagy részét biztonságba helyeztem. Nem vették észre, hogy az utolsó zsákmányban sincs egyetlen félkarátosnál nagyobb csúcsosra csiszolt SFN minõsítésû bluweiss. Ja, vagy ez nem a maguk szakmai területe. Viszont a biztosítónál hat karát volt felírva, ki is fizették! De még ez is csak aprópénz, mert minden társaságnál egészségügyi biztosítást is kötöttem, és sajnos a múltkori szívroham nagyon megviselt. Az ismerõs mentõorvos száz százalékos rokkantnak írt ki. Be is kellett zárnom a boltot, munkaképtelen lettem, autót sem vezethetek. Nem tudnának ajánlani egy megbízható sofõrt? Telik rá mind a négy biztósító rendben kifizette a hat milliót...
 
Ebben a pillanatban egy álomszép szõke nõ integetett felénk a medence felõl.
 
- Danny darling... hová tûntél olyan hirtelen? Miért hagyod egyedül epekedni a te cicuskádat?
 
Rogers gyorsan belállt, a Casanova pózba, felfújta a mellkasát, kifeszítette az izmait, de a platinaszõke menyecske úgy nézett rajta keresztül, mint az ablaküvegen.
 
- Hát fiúk, lányok sajnos lassan mennem kell, pedig jól elbeszélgettünk. Még ma átvitorlázok a pocsolya másik oldalára, megnézem Párizst. Ugye nem haragszotok, de nem is lenne jó, ha így együtt látnának bennünket. Az ördög nem alszik, a biztosítók ügynökei mégúgy se.
 
- Megyek már drágám, megyek, csak elbeszélgettem a barátaimmal, sipította bántóan éles fejhangon a medence felé - és elkacsázott.
Ez az írás 2013. február 6-án került a NapSziget honlapjára.
 
Csomós Róbert további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón