Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Julianna (Szalianna)
(1937 - )
A sikoly visszhangja
Éppen hatvan évvel ezelõtt történt. Még ma is látom magam elõtt a szövõgyár hatalmas gépcsarnokát és hallom az óriás Dzsakardt gépek zakatolását, és azt a rettenetes sikolyt, ami végig száguldott a csarnokon. Mindenki megborzongott. A gépek egymás után leálltak. Csak egy hely volt, ahol tovább zakatoltak. Ilának a gépei jártak tovább. Oda rohantunk. Az egyik gép dobján ott pörgött Ila haja. 
  
A mûvezetõ leállította a gépet, amely elõtt, összerogyva ott hevert Ila. A gép dobja feltekerte gyönyörû haját. Mint mikor a nyulakat megnyúzzák. Nem volt bõr a fején. Hiába figyelmeztették, büntették, mert nem kötötte be a haját, nem érdekelte. Tudok én magamra vigyázni Béla bácsi! Ezt a gyönyörû hajamat kár volna bekötni! Ezt szokta kiabálni mûszak kezdéskor. Mindig elkésett. Büszke és fegyelmezetlen volt. Azért nem küldték el, mert bármennyit késett, mindig behozta a lemaradást. Sztahanovista volt. 
  
Dermedten álltunk. Senki nem tudott megszólalni. Aztán mindenkit hazaküldtek. Napokig tartott a vizsgálat. Az eredmény az lett, hogy minden 18 éven alulit elbocsátottak, mert kiderült, hogy három mûszakban nem lett volna szabad dolgoztatni bennünket.  
  
Életem során sokszor eszembe jutott Ila. Senki sem ismerte. Nem barátkozott senkivel. Szép volt, jó alakú, hosszú szõke hullámos haja, csak úgy lobogott, ahogy végig szaladt a csarnokon. Mintha ott akarta volna behozni a késést. Nagyon szépen járt. Jól keresett. Minden pénzét magára költötte. Úgy gondoltuk, hogy valami jómódú családból való. Gazdag szülõk elkényeztetett kicsi lánya, aki azt tesz a pénzével, amit akar. Nagy volt a meglepetésünk, amikor a temetésére rajtunk munkatársain kívül, egy kis töpörödött anyóka jelent meg. Senki más! Mint az Öreg néne õzikéje címû mesébõl, az öreg néne. Kiderült, hogy az édesanyja volt. Ila tehát olyannak mutatta magát, amilyen szeretett volna lenni! Nem sikerült! Kár volt érte!
Ez az írás 2013. január 30-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Julianna (Szalianna) további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón