Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Farkas Csaba
(1965 - )
Jóslat
1.
 
Zamfiri, a tárcaíró, kapkodó nap után…
 
(Álljunk meg egy pillanatra máris! Kapkodó tárcaírót nem látott a világ; a tárcaíró vodkát iszik, bolyong, álmodoz, hasonlók. Zamfiri csak volt tárcaíró, egy idõben úgy látszott, neve s munkássága nemsokára szerepelni fog az irodalom-érettségi tételek közt. Õ azonban elkövetett egy hibát. Elhitte: elõbb élni javallt, hogy utóbb tudjon mit írni. Közben megváltozott a világ, és Z. rádöbbent, minden fordítva van - ahhoz, hogy élhessen, hogyí életben maradjon egyáltalán, írnia kell. Nem tárcákat, hanem "ami kell a lapnak", mondta G., az õsz szerkesztõ, s kortyolt a sörbõl. Zamfiri tehát jellegtelenszürke újságíróvá szorgosodott, vodka helyett vitaminkészítményeket fogyasztott. Hajnali ötkor már a szerkesztõségben verte a félvillany, ósdi írógépet, a nap során három sajtótájra - értsd: sajtótájékoztató - rohant egymás után, nyolcfelé telefonozott egyszerre, vonal nem volt.)
 
Így nézett ki hát az a kapkodó nap, mikor este tízre megérkezett Lucy, a jósnõ lakására; L., ellentétben a szokvány-jósnõkkel, nem õsz volt és nem banya, hanem fiatal-bájos és szõke-kék. S hogy mit akart tõle Zamfiri? Arra volt kíváncsi, mit hoz (azaz mit vesz el tõle) a jövõ.
 
No meg "anyag"-ot is akart írni "a lapnak", igen.
 
 
2.
 
...A helyszín: panelház sokadik emelete, szokványlakás, benne baráti társaság (nyilván Lucy köre), s egy... Egy lezárt, fûtetlen szoba, berendezése: padlószõnyeg, két süppedõs mûbõrfotel, közöttük asztal, kerete s lába dió-, lapja márvány, mint a sír. S az asztalon... A pakli kártya.
 
- Keverd meg a kártyát és oszd háromfelé - mondta Lucy -, mindegy, hogyan. - Zamfiri kevert, várakozó kíváncsiságát ál-nyitott szkepszissel leplezte, "elfogulatlan érdelõdõt" igyekezett játszani. Kellõ keverés, osztás után L. a kezébe vette a kártyát, elrendezte az asztalon.
 
- Csak annyit kérdezek, van-e feleséged vagy szívkirálynõd. Ha nem akarod megmondani, a kártya úgyis megmondja helyetted. 
 
Zamfiri mondta. "Ha már szívkirálynõ, akit szerettem és aki elhagyott, hát legyen szívkirálynõ" - gondolta; elõtte Vlora Nap-fekete tekintete lebegett.
 
Lucy nem kérdezett többet a jóslás során a hideg szobában, csak mondott, egymás után, mindent. 
 
- A szívkirálynõddel már nem kerülsz össze sosem. Van egy nõ, akitõl úgy fogsz elválni, hogy nem fáj egyikõtöknek sem, és megintcsak van egy nõ, aki valami szomorú szeretettel gondol rád. A kártyán már a múltadban jött ki.
 
Z. megborzongott. - A múltamban? Hogyhogy a múltamban?
 
- A lefutott dolgok, ha még nem is történtek meg, a múltban jönnek ki a kártyán… Nem tudom ezt másképp elmondani neked. Hivatalos ügyeid lesznek nemsoká, rosszul érintenek majd nagyon. Több ember szerepel benne, úgy érzed, átvágtak iszonyúan. Nagy pénzektõl fogsz elesni. Egy ideig úgy lesz, meg kell lépned azt, amitõl leginkább borzadsz, de azután mégsem kell megtenned ezt a lépést, elintézõdnek a dolgok a fejed fölött. Nem sok beleszólásod lesz ebbe. Mint ahogy… Mint ahogy mindig ég és pocsolya között lebegsz. Elherdáltál a gyerekkorodból valamit. Elherdáltad a tehetségedet, de ez még visszahozható. A legérdekesebb: nemhogy küzenél érte, hanem a legfõbb ellensége te vagy magadnak. Ha megcsillan valami abból, amit tudsz, dobsz rá néhány lapát földet, és még taposol is rajta. Te élve temeted magad.
 
Zamfiri kövülen hallgat, a "nyitott szkepszis"-nek, amivel idejött, híre-nyoma sincs már... - Oszd a kártyát háromfelé újra - hallotta. S Lucy mondta, amit mondott, tovább.
 
- Írni fogsz mindig, de sosem azt, amit szeretnél. - Lucy rég nem a kártyába néz, a levegõbe tekint, ujjai a semmit tapogatják, mintha onnan kapná és fogná föl a jövendõ föl-fölvillanó jelzéseit, akár a halak az oldalvonalukkal a víz rezgései továbbította információkat. - Nincs meg benned az a harc, az a kompromisszumképtelenség, hogy te csak azt, csak úgy... Sikered lesz, ám csipetnyi ahhoz képest, ami akkor lehetett volna, ha kihasználod a lehetõségedet. Mert voltak. Elhajtottad õket. Utad nyílegyenesen visz az elsivárosodás felé. - Lucy metszõ-kék tekintete Z. szemébe néz. - Oszd a kártyát újra háromfelé.
 
- Ami benned a lelket tartani fogja, egy lánygyerek. A nõt, aki szüli, még vagy nem ismered, vagy csak beszélgettetek eddig egy párszor. Ártalmatlan kinézetõ, uralkodó természetû, nagyon tudja, mit akar. Gyereket akar. A gyerek hírének nem fogsz örülni, de aztán fontosabbá válik neked annál a nõnél. A szerelem?... A szerelmet te már megölted magadban. Ez sem lesz szerelem, legföljebb következményes románc. Családcentrikus lennél, ám akárki van körülötted, mindig magányos maradsz. Messzire kerül majd a lánygyerek tõled, benne fogod megtalálni mégis, amiért élsz. Oszd a kártyát még egyszer háromfelé. Kérdd, mi érdekel.
 
- Mikor fogok meghalni és hogyan?
 
- Nem leszel hosszú életû, de gyors halálod lesz. Idejét, ha közel, meg fogd érezni, ami egyébként ritkaság. Elõtte sokat fogsz utazni. Rövid idõtartamra, nem túl messzire. - ("Szegedrõl Makóra és viszont, napi oda-vissza, hehe" - gondolta Z. Kétségbeesetten próbálta visszaszerezni a szkepszist, amivel idejött; nem volt már sehol.) - Lesz egy nagy utazás az életedben, évekig abból fogsz élni szakmailag, rengeteg energiát ad majd, ha kihasználod. Egyébként meg általában mások használnak ki téged. Barátok, akikre igazán számíthatnál, nem vesznek körül sosem. Akit barátodnak hiszel, ötletedbõl jót profitál. Valaki, akit tisztelsz, tragikus halált hal. Nem találkozol azokkal, akikkel kéne. Õk ott vannak, te pedig itt. Rossz helyre születtél, igen. Hegyek... Hegyek jönnek ki a kártyán, dombos vidék. Nem tesz jót ez a síkság teneked. De nem is tudom, miért mondom ezt, hogyan keveredett ez ide.
 
 
3.
 
"A hegyek" - gondolta dermedten Zamfiri, "a hegyek, amelyeket minden este, az elalvás elõtti sötétben, világosan látok és tudom, léteznek valahol." - Érezte, végleg elveszett. Remény semmi, hiszen Lucy csak azt mondta, amit homályosan, bevallatlanul, Z. maga is tudott.
 
Kiütve lépett a lakásból a sötét lépcsõházba a búcsúzás után Zamfiri. A folyosói villanykapcsoló helyett a csengõt nyomta meg.
Ez az írás 2013. január 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Farkas Csaba további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón