Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Csák Gyöngyi
(1950 - )
Karácsonyi álomtöredékek
Rendülni kellett ismét. Megolvadt a befagyott patak vize, mely a tengerben ért véget, tükörként villantotta arcaim. Egyet se szégyellek, döbbentem rá, mely lelkem nem láthatta volt. 
 
*    *    * 
 
Zöld, játékos völgyben emelkedik a színpad, deszkáin reszketnek lépteim. Nem tudom, hol járok, mirõl énekelek, amíg a fény duruzsol aláfestõ zenét fülembe. Hirtelen elhagynak a fátylak, nincs alatta senki, csak a benti táj ijesztõ sugarai, lángra kap a színpad és kínpaddá változik. Égve halok.
 
*    *    *
 
Unom a temetõket és az elmúlásszagot - hajtogatta magában minden temetés elõtt, közben, után, bár a könnyek sosem hagyták szemeit szárazon, gyõzött a holtak némasága, a zavaró nagy-nagy üresség.
Ha innen el - miért tér vissza, viszolyogva annyiszor?
 
*    *    *
 
Futok világtalan éveken, s az idõn át, fejem fölött ezüstgép köröz, szelet kavar, szent este lágyan duruzsol, a csupasz fák nomád sátorra dõlnek, kapaszkodik az ablakig deres fény - valaki a jeges úton gördíti át a lét lángoló kerekeit.
 
*    *    *
 
Álmomban madár voltam, a puska békésen pihent az ablak és a fal közé támasztva. Csalogatott a feltehetõen tiszta búza, mely békés tenyéren aranylott, éhségem fokozva. Szárnyaim viaszból lehettek, mielõtt felszálltam volna, letörtek maguktól.
 
*    *    *
 
Még nem mentem el - szólt a háttérbõl, a sötétség oszlani kezdett, szürkületté tompult. Hang hullámzott át a meggyötört táj labirintusán - kértem és felkínálta a karját, valami õsi rítustáncba fogtunk.
Két részeg madár táncolt opart pázsiton.
 
*    *    *
 
Apám utolsó karácsonyán ülök az utca felõli hideg szobában, hiába fûtik - kergetem a lepkét, mely valahonnan betévedt, de nem érem el, mert ólomból a karom, a szívem. A halál szaga erõsebb a délután sütött kalács illatánál, a feldíszített fenyõ illatánál.
Mit ér a fény? Mit érhetne a fény, ha fájdalomtól összeszorított száj megnyílna - és elmondaná, amirõl eddig hallgatott? Homályos és zsibbadt, mint a lélek minden sarok. Ne - ne így! Ennyire felkészületlenül és emléktelenül - elõveszem a tollat és a papírt.
 
*    *    *
 
Ülök a Cet gyomorfalai között - büdös és meleg sötétben tehetetlen.
Hallgatom: Jónás imádkozik.
Meleg szorítás a szív körül, nem látni át a ködön; fáj, ami nem következik be.
 
*    *    *
 
Benéz - a kéz az ablakon -
Halotti maszkot ad rám - fényes
és fennkölt, mint a fenyõfák a karácsonyi képeslapon.
 
*    *    *
 
Mindig szomjazott, reflexei, a feltételesek mûködni kezdtek.
Kívánt és szeretett szenvedni. Minden ütésnél jajdult egyet és könny szökött a szemébe. Nem tudta, miért, de jó volt nagyon, ettõl egy kicsit nyugtom volt.
 
*    *    *
 
Kilép a medrébõl a meleg tenger, hullámaiba bagyulál, hallom sóhajtását, életre hív, a büszke rettenet megöl - az árral áradni se erõm, se idõm. Megdermedek a várakozásban, fénnyel szegélyezem a tér zugait - Közelebb jön a távol - feltépni a lélek sebeit; meghaltam-e kérdezi - ó, a szó a gyönyör magva, azon ül a világ méhe, mélységemnek egyfolytában döngicsél.
 
*    *    *
 
Nem volt elég - súgta, és a kutya kitépte magát a pórázból, eszeveszetten rohant a hívó szóra, vinnyogva, nagyokat vakkantva táncolta, szaglászta körül az embert. Elhagyott a hûtlen, gondoltam keserûen, amint a kacskaringós utca végén eltûntek elõlem -
Kisüt a nap - tûz, összehúzott szemsarokban a könnyes fény mondja el - milyen jó itt, milyen jó lenne innen el, a mozdulatlanságba, hallgatni a szív hangjait.
 
*    *    *
 
A lélek jámbor bika, nyugalmáért növeszt olykor szarvakat, pusztít vagy pusztul el. Nem akartam összetörni, amit romjaiban látok. Semmi sem pótolható olyan nehezen, mint a hûséges lélek.
Ez az írás 2012. december 22-én került a NapSziget honlapjára.
 
Csák Gyöngyi további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón