Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
Ötven forint
A sápadt arcú munkanélküli egyik utcasarokból a másikba tévedt be. Gyomra akkora volt, mint egy ping-pong labda. Levest már hónapok óta nem evett. De második-félét se nagyon. Emlékszik apja szavaira, mikor még kisgyerek volt, ki azt mondta neki mikor tizenkét-tizennégy éves volt: 
 
"Ha nem eszel rendesen fõtt ételt, huszonöt évesen kimész a temetõbe." Most már harminckét éves s az óta sok mindent átélt. Tulajdonképpen vagy huszonkét éves kora óta nem eszik rendesen meleg ételt. Volt kõmûves segéd, targoncavezetõ, de két éve munka nélkül teng. 
 
Most éhesen az emberek közt ballag, s várja a munkanélküli segélyt. Az egyik utcasarkon megáll s cigarettát vesz elõ a zsebébõl. Remegõ kezekkel gyújtja azt meg. Mélyeket szív belõle aztán leül egy padra. Miután elszívta, két lába közé dobja s kopott cipõjével oltja el a csikket. 
 
Felkel aztán odamegy egy öreg nénihez, akitõl kér ötven forintot. Az öregasszony elõkelõnek tûnt, jól öltözött volt, valahova sietett s egy százast adott a férfinak. 
 
- Köszönöm - mondja a munkanélküli a sietve távozó öregasszonynak. A munkanélküli már szédeleg az éhségtõl. Egy kiló kenyér kb százötven forint, tehát még ötven forint kellene. A járókelõk nem mintha bámulták volna ezt az embert, de aki ránézett, az azt hitte, hogy hajléktalan, nem is hogy csak munkanélküli. 
 
Odamegy egy diploma táskát tartó, öltönyös úrhoz s illedelmesen, hogy meg ne sértse, kér tõle ötven forintot. Ám az elutasítja, elhessegeti magától ezt a szerencsétlen embert.
 
- Hagyjon engem békén - s a buszmegállóhoz sietett.
 
A munkanélküli meg tovább fürkészte az emberi tekinteteket, hogy abból ítélve kiderítse kitõl érdemes kérnie.  
 
Egy öreg apót látott valamiféle százforintos boltba menni s nála próbálkozott. Ám hirtelen egy rendõrautó dudált a férfire s az ablakból rászólt az egyik rendõr:
 
- Mit csinál, Uram?
 
- Semmit. 
 
- Ne kéregessen - inti a rendõr figyelemre a férfit.
 
- Rendben - szólt a férfi tekintetét földnek eresztve.
 
- Futólépésben térjen haza - szólt az egyik rendõr.
 
Nagy robajjal aztán elszáguldott a rendõrautó. A férfi meg éhes volt, mint a farkas, valakitõl mégiscsak kérnie kellene. De törvénybeütközõ cselekedetet nem akart tenni, így aztán úgy döntött, hogy fél kiló kenyeret vesz. Azt futja ez a százas. Nem messze volt a legközelebbi élelmiszerbolt. Betért s egy hosszú sor állt a kiszolgáló pult elõtt. 
 
- Nézd anya, milyen szakadt a bácsi! 
 
- Nem szabad ilyet mondani! - inti a férfi elõtt álló hölgy a kislányát finomabb modorra.
 
- Kérem, ne haragudjon! - szól a hölgy a munkanélkülinek.
 
- Semmi baj. - mondta ezt annak ellenére, hogy roppant mérges lett.
 
Mikor a kislány csúnya fintort vágva az anyjával együtt lelépett, a munkanélküli férfi dobogó szívvel mondta:
 
- Egy fél kiló kenyeret!
 
- Nyolcvankét forint!

S a munkanélküli odanyújtotta a százast. A boltos pedig csekkestül átnyújtotta a kenyeret s a visszajáró pénzt.
 
- Viszlát!
 
- Viszlát! - hallatszott mereven.
 
Egy cserjékkel körül ölelt padra leült a férfi, elõvette a kését aztán falatozni kezdett. Elég nyomasztó látvány lehetett hogy egy ember üres kenyeret majszol a késével. De a munkanélküli egy bõ öt perc alatt végzett a kenyérrel. Egy kedves öregember, ki ezt látta, odament hozzá s megkérdezte:
 
- Nagyon éhes?
 
Eleinte nem tudta a férfi, mit válaszoljon, de aztán megmondta az igazat:
 
- Most már nem!
 
Az öregember szánakozva nézte a férfit, aztán elõvette a pénztárcáját aztán átnyújtott egy fém ötvenest.
A munkanélküli meglepõdöttségében nem tudott egy szót sem szólni, aztán az öregember megkérdezte:
 
- Elég lesz? 
 
- Elég! - válaszolt rideg tekintettel a férfi.
 
S az öregember tovább cammogott a botjával.
 
A munkanélküli meg gondolta magában, az Isten miért nem tudta hamarabb eléje küldeni ezt a roppant aranyos embert.

Ez az írás 2012. december 8-án került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón