Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Dinók Zoltán
(1981 - )
A nagy történet
Jaj, Istenem, milyen nehéz is az élet! - sóhajtott fel Feri a könyvek mögül az ágyon feküdve. A könyvet becsukta s a számítógéphez ült írni. Közben szörpöt ivott s dohányzott. Egy téma járt a fejében. Vagyis pontosabban fogalmazva egy témát szeretett volna kitalálni. De neki nem volt nehéz. Hiszen úgy ragadtak agyához a tapadó-kínzó gondolatok, mint csak keveseknek. Aztán leírta az elsõ mondatot. Örült neki, mint majom a farkának, mert nagyon jól sikeredett. A folytatás azonban már nehezebb. Ám a téma már a fejében volt. Egy romantikus lovaghõs lesz a szereplõje, ki fellázad a környezete ellen. Feri nyilván magából indul ki. Ferit úgy kezelték mint egy zsenit, emiatt rengeteg, rengeteg gond volt vele. Tehát írja a lovaghõs történetét aki elõször szerelmes lesz egy lányba, kinek szülei nem bírják ezt a lovagot. De végül gyõz a szerelem. S beleegyeznek a lány szülei a kettejük kapcsolatába. 
  
Meg is írta egy álló nap alatt. Rengeteget töprengett azon, kinek mutassa meg. Elõször az anyjának tette az orra elé, az szokása szerint szeretett negatív véleményt mondani, még azokról is ezt tette, amelyek folyóiratban megjelentek. Micsoda kritikus az ilyen! Ám errõl a történetrõl igazán jó véleménnyel volt. Mégse akarta kiadni, valami visszahúzta. Talán azért mert a lovaghõst úgy jellemezte, olyan mesélõ stílussal, hogy azzal rögtön rá ismernének. És ezt el akarta kerülni. Az önvallomásos író már csak ilyen. Annyira rajongott hát Cervantesért, hogy nem tudott más témát találni. Anyjának elege volt belõle - már csak abból is - hogy ilyeneket olvas. Olyan álomvilágban élt, amely nagyon sajátos és egyedi. Végül aztán csak elküldte egy lapnak. Õk örömmel közölték, hogy megjelentetik. Lett is nagy öröm Feriéknél. Osztálytársa mikor megtudta, hogy megjelent neki, nagyon irigy lett rá. Feri azonban örült, hogy irigyei vannak, nem sajnálói. Mert az élete szánni való volt. Ezt maga észre sem vette. S ez a legszomorúbb. Olyan fantáziavilágban élt amely káros az ember lelkivilágára nézve. Ezzel õ sajnos nem törõdött. De érezték hozzátartozói. Feri keresztre feszítette magát. Minden gondolata a világ jobbá tétele volt. S mikor barátja látta az újságban megjelent mûvet, írást, meg is szakadt ettõl a pillanattól kezdve a kapcsolatuk. Magányos író volt Feri. Úgy fogta fel az életet, mint egy ravasz és okos zsidó, aki nem iszik, mert tudja, a részegség nem olyan jó, mint ami utána következik belõle, hatás és rosszullét, s nem barátkozik, mert a barát elvesztése nagyobb csalódással jár, mint maga a barátság. Tudatos író volt õ.. Határozott világnézettel s véleménnyel a világról. A világtól több humanizmust várt el, mint amit lehet. Ez fájt neki az egyik legjobban. Ám sok fájdalmat cipelt magával fiatal kora ellenére. Aki fiatalon nagyon bölcs, ott a háttérben, a családban vagy valahol valami súlyos igazságtalanság húzódik meg. S Feri a gyerekkorában elszenvedett szigort feldolgozta az irodalomban. Vagyis ott csapódott le. Nem minden ember élete kívánkozik romantikus regénybe, mint Ferié. Dosztojevszkij megírta ezt már. (Meg mások). 
S a lovagtörténet után önéletrajzi írásokba kezdett, amelyek még sikerültebbek lettek. A mindent elmondani akarás kényszere mindig megtette nála a hatását. S egyszer cseng a telefon, melyben barátja közli vele: 
- Olvastam a folyóiratban az írásodat! Tetszett! 
- Köszönöm! - mondta Feri igen zavartan 
- Ez a "Nagy történet" tényleg szép volt. 
S Feri büszkén tette le a kagylót.  
- Mégiscsak vannak barátaim! - mondta meghatódottan magában. Hiszen Vapcarov is azt mondta: "Az írónak emberek között kell mozognia". 
Elhatározta Feri, hogy ezután így is tesz. S örömmel ment egy pohár sörért az ivóba. 
Ez az írás 2012. október 24-én került a NapSziget honlapjára.
 
Dinók Zoltán további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón