Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szalai Julianna (Szalianna)
(1937 - )
Bodri és a protézis
Most is, mint máskor, mióta nyugdíjas vagyok, hét óra tájban ébredtem. Elsõ utam a konyhába vezetett. Már megszokott mozdulatokkal tettem fel a kávét. Mióta nem dolgozom, csak a ház körüli teendõket látom el. Míg a kávé fõtt, addig az ágyamat tettem rendbe. Aztán szinte automatikusan az éjjeli szekrényhez nyúltam, hogy az este odatett protézisemet elvegyem. Nem volt sehol! Biztos voltam benne, hogy odatettem. De hol lehet? Fogalmam sem volt, hogy hová lehetett? Hiszen minden nap ágyazás után a fürdõbe mentem. Mosdás után a protézist tettem rendbe. Most mi lesz? Hol lehet? 
   
Közben kifõtt a kávé. Kirohantam a konyhába. Levettem a kávét a tûzhelyrõl, de az eszem a protézisen járt! Én, aki nagyon cukrosan issza a kávét, elfelejtettem tenni cukrot a kávémba.  
  
Szokásomhoz híven, nagyot szürcsöltem a kávéból, de gyorsan ki is köptem. Nagyon rossz volt keserûn. Mérgemben nem öntöttem másikat. Eszembe jutott, hogy a Bodrinak sem adtam még enni! Elkészítettem Bodri reggelijét, és letettem a megszokott helyére. De Bodri nem jött oda úgy, ahogy máskor szokott! Sõt van, amikor õ ébreszt. Most nem így történt. Bodri nem volt sehol. Gyanús volt az egész. Elkezdtem kiabálni: - Bodri, Bodrikám! De Bodri csak nem jött elõ. 
  
Az órára néztem. Te jó ég, mindjárt dél lesz! Hogy elment az idõ! Lassan hazajön a kis unokám az iskolából és én még meg sem fõztem. Gyorsan odaraktam a fõznivalót és tovább kerestem a protézist. Eszembe jutott, hogy az ágy alatt még nem néztem meg. Hátha véletlenül levertem, amikor a helyemet készítettem. Gyorsan lehajoltam, és csodák csodája, ott hasalt Bodri. Két elsõ lába kinyújtva, álla rajta feküdt. Az orra elõtt pedig ott hevert a protézisem. Nagyon megörültem. Odanyúltam, hogy felveszem a fogamat, de gyorsan el is kaptam a kezemet, mert Bodri úgy rám vicsorgott, hogy majd a füliig ért a szája.  
  
Megijedtem. Csak nem akar ez a bolond engem, a gazdáját megharapni? Még egyszer megpróbáltam. Közben dicsérgettem. - Jó kis kutya, Bodrikám, add ide szépen a fogamat! 
  
De Bodri csak vicsorgott. Gondoltam egyet és elmentem a söprûért. - Nem fogsz velem kitolni te csibész! - mondtam neki, a söprûvel pedig a protézis felé nyúltam. Erre Bodri felkapta és elszaladt vele. Én meg utána! Az asztal körül, már nem tudom hányadszor futottunk körbe, én meg mondtam a magamét. Bodri azt hihette, hogy játszom vele, mert szinte nevetett. Dühömben káromkodtam és a söprûvel rácsaptam Bodrira.  
  
Az unokám éppen akkor lépett be az ajtón. - Mama mért bántod a Bodrit? - kérdezte. 
  
- Mert ez a gazember nem adja ide a protézisemet. És félek, hogy azt hiszi, hogy csont és megeszi. 
  
- Dehogy mama, nem buta a Bodri. Tudja, hogy az nem csont! Akkor már megette volna. Biztosan õ is szeretne egy protézist. Nagyikám, csináltass a doktor bácsival neki is egyet!...
Ez az írás 2012. július 23-án került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Julianna (Szalianna) további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón