Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Pumpkin János
(1989 - )
Üresedés
Állástalanok nagy csoportja gyülekezett a kisváros munkaügyi központja elõtt. Suttogós visszafogottak, csendben bólogatósak, hangoskodók, félszeg fiatalok, elkeseredett idõsek, elkeseredett fiatalok, reménykedõk, akik csak nyolc osztályt jártak ki, reménykedõk, akik érettségit szereztek, valamint reménykedõ és reményvesztett diplomások is egyaránt. Órájukat nézegették meg egymást. Vajon ma kap valaki munkát? Nyitás elõtt két perccel tódultak be az épület ajtaján, mert hát a munkanélkülieket nem lehet megvárakoztatni odakint csak odabent. 
  
A tömeg az elsõ emeletre sietett. Amikor már mindenki húzott sorszámot elfoglalták szokásos helyüket és agonizáló filozófusokká váltak. Hogy honnan tudom, hogy filozófusokká váltak? Onnan, hogy ott voltam. Ott ültem a sarokban, nézegettem a sorszámomat. "Harmincegy", mondogattam magam elé, "Harmincegy". Mellettem ült egy férfi, aki azt mondogatta, hogy "háromszáznégy, háromszáznégy". Megsajnáltam szegény fickót, de a sorszám az sorszám, nem lehet mit tenni. Tehát, hallottam is a filozofálásukat: "lesz munka vagy nem?", "meg tudunk élni, vagy nem?", "lenni vagy nem lenni?", "harmincegy vagy háromszáznégy"? Merthogy néha az ötszázegy hárommá változik. Volt rá példa. A számok relatívak. 
  
Ültem a széken és figyeltem a recepciós nõt, Helgát. Kövér teste hullámzott a röhögéstõl; a biztonsági õr vicceket mesélt neki. Helga csak remegett, göndör fekete hajtincsei ide-oda ugrándoztak a fején. A recepciós pult mögött ablakok voltak, egy egész falnyi. Az üvegek is remegtek Helga szálló, huhogó hanghullámai miatt. Az õr - alias Törökszekuriti Péter - is egyre hangosabban nevetett, bár inkább krákogott, prüszkölt. Hallatszott a hangján, hogy bagózik keményen. Egyszer csak nagy levegõt vett, s egy hatalmasat köhögött. Harminc év váladékának hangja volt ez. Sorstársaimmal undorodva néztük a jelenetet. Helgát viszont ez is mulattatta; egyre jobban, egyre hangosabban röhögött, szinte már nyerített. Leguggolt, s hangtalanul rángatózott. Mellettem a háromszáznégyes elõvette mobiltelefonját, láttam, a mentõket akarja hívni, de a háromszáznégyes túlsó szomszédja, egy nõ - nem tudom hányas sorszámot szorongatott a kezében - megfogta a kezét, ránézett és azt mondta: "Ne, ezt látni akarom!" Õszintén szólva, engem is érdekelt, mi lesz a jelenet vége, tehát nem csináltam semmit, ültem és vártam. 
  
Helga meg csak guggolt és hangtalanul remegett. Aztán felállt és mutatta nem kap levegõt, mindeközben egyre csak dõlt hátra. A biztonsági õr a segítségéért ugrott, sajnos azonban a nõ megragadta röhögõ-cimboráját és csörömpölve együtt kiestek a recepciós pult mögötti ablakokon.  
  
Mi meg, a közönség, felálltunk, de nem tapsoltuk meg az elõadást. Fal fehér lett mindenki. A háromszáznégyes ismét a telefonjához nyúlt, de mellette a nõ már megint lefogta a kezét és azt mondta: "Ne! Üresedés van!" Mi pedig rémülten tekintgettünk egymásra, mert igaza volt a nõnek és mindez visszahozta a reményt. Két hely szabad.
Ez az írás 2012. június 18-án került a NapSziget honlapjára.
 
Osbáth Bence további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón