Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
Levetkõzve
Szombat reggel volt. Kora reggel, még nem volt öt óra. Ficiver Géza nyugdíjas, munkába készült indulni, az elõszobában a cipõjét fûzte, amikor a folyosóról, a szomszéd felõl mozgást hallott. - Ez sem tud aludni! - jegyezte meg önmagának, de a zaj nem akart megszûnni. Akkor lett gyanús számára a dolog, amikor a lakás bejárati ajtajának kis ablakára tekintett és kint a folyosón nem égett a villany. Ez egy kis izgalommal és egyben félelemmel töltötte el. - Vajon ki járkálhat ilyen korán, itt az emeleten? - tette fel a kérdést egy kissé bizalmatlanul. Nem volt mit tenni, menni kellett a buszhoz, mert az nem vár. Kinyitotta az ajtót és a lakásból kiszûrõdõ gyér fényben, fedezte fel, hogy Palika, az unoka áll a szomszédos lakás ajtajában és nyomja a csengõt. Öltözetét tekintve nem volt rajta más, csak egy fehér póló, egy világos gatya és egy pár szürke csíkos zokni. - Biztosan kijött egy reggeli levegõzésre ide a folyosóra és most nem tud visszamenni - magyarázta Ficiver Géza a látottakat önmagának. Másra nem is gondolt. 
    Palika, az unoka, aki már huszonhét éves és nõtlen, két éve ennek a szomszéd lakásnak a tulajdonosa. Kázmér bácsi, a nagypapa, aki aktív korában villanyszerelõ volt, átengedte a lakást neki, ez önkormányzati volt, így az õ nevére vették meg. Palika nem egy férfiszépség, sötét szemüveget viselt mindig, nem tudni miért, inkább divatból és a feje kopaszra volt nyírva. Alakja átlagos, középtermetû, sportos ruhát viselt, többnyire melegítõket. Korábban csendes gyereknek ismerte mindenki, a hangját nem is lehetett hallani, csak azóta lett nagyfiú, amióta Kázmér bácsi felesége, Amália  néni  meghalt. Õ jobban vigyázott a rendre, nem volt zajongás, de eltávozása óta Palika egybõl felnõtt férfivé lett. Még nõt is hozott a lakásba, erõsítõs hangfalakat vett, melyet esetenként õrült erõvel bömböltetett. 
    Ficiver Géza, mint szomszéd ez ellen, csak úgy tudott védekezni, hogy amikor nagy volt a zaj, akkor õ is felerõsítette a tévé hangját. Ennek hatására eddig még csillapodtak a zajok, de mi lesz akkor, ha erre Palika majd nem hajlandó reagálni? Még most mûködik egy fékrendszer, ez nem más, mint Kázmér bácsi jelenléte, aki eddig még leállította unokájának ezen akcióit, szerencsére. 
    Ficiver Géza indult kifelé a lakásból, mert mint említve volt, menni kellett a buszhoz, mert a mûszakja reggel félhatkor kezdõdik. Nem volt mit tenni, kiment és a lépcsõházban felgyújtotta a villanyt, és mivel Palikával is találkozott, hiszen nem voltak távolabb egymástól, mint másfél méter, ugyan jóval öregebb lévén, mégis köszönt a fiúnak. - Jó reggelt! - mondta, melyre elcsukló hangon csak ennyi válasz jött: - J...j...jó...jó...reg...gelt! 
    - Na ez is beivott, vagy még nem ébredt fel! - nyugtázta, majd bezárta a lakás ajtaját és elindult lefelé a lépcsõn, a harmadik emeletrõl. Palika változatlanul nyomta a csengõt, amely érdekes, zenei dallamot muzsikált. 
    Amint megtette a lépcsõn az elsõ fordulót, meglepetésére egy ing volt a lépcsõfokokon eldobva, majd lejjebb egy nadrág. De amint kitekintett a lépcsõfordulóban, egy nagykabátot, lejjebb egy pár sárga színû sportcipõt látott, ledobva. Végül egy sildes, bézból sapkát talált: már nem volt ideje foglalkozni a látottakkal, hiszen a busz indulása sürgette, csak nyugtázta a dolgokat és mindjárt logikus magyarázatot is talált rá. - Palika elment szórakozni, még péntek este. Most tért haza. Milyen érdekes, hogy a kódszámmal mûködõ kapun be tudott jönni, pedig összesen nyolc billentyût kell megnyomni. Aztán, amikor ezt sikerrel vette, már azt hihette, hogy otthon is van, hiszen a lépcsõházban valamivel melegebb volt, mint kint. Palikát elfogta és kedvezõen befolyásolta ez a komfortfokozat érzés. Csak le kell vetkõzni, és mindjárt be lehet bújni az ágyba és aludni. Amint ezt gondolta, Ficiver Gézának nagybátyja esete jutott az eszébe. Még gyerek volt, kisiskolás. A nagybátyja Orosházán, a csirketelepen dolgozott. Egy olasz volt a tulajdonos, még ma is emlékszik a nevére, mert ezt nagybátyja mindig ismételte: Bernandidelli Dzsidzsa. Csirkét, libát, kacsát vágtak ezen a telepen, és vasúti hûtõkocsikba szállították Olaszországba. Ez a meló nem volt valami felemelõ, így a nagybátyja cimboráival, meló után be-betért a Kispöttyösbe és beivott. Amikor hazament õ is rendesen levetkõzött, de a lefekvést ilyenkor úgy kezdte, hogy a paplant felakasztotta a fogasra és a nagykabátjával, pedig betakaródzott. Csak reggel felé lett gyanús neki a mûvelet, mert ha a lábát takarta be a nyaka lógott ki, ha fordítva tette, akkor a lába fázott. 
    Palika, az unoka csak egy dolgot nem kalkulált a számításába, hogy az alvásra kész állapot és az ágy között, ott volt a zárt lakásajtó. Palika nem egészen esztétikus állapotban, nyomta, nyomta a csengõt. Azt a csengõt, melyet pár héttel ezelõtt cserélt le egy ilyen kellemes zenét adó, bim-bam csengõre. Az egyszerû, harsogó csengõt, melyre még a szomszédok is felébredtek, ki nem állhatta. Az mindig belehasított az agyvelejébe. Gyûlölte, ezért is cserélte le. 
    Kázmér bácsi, a nagypapa, tegnap este aggódva figyelte az órát. Unokája nem szokott elmaradni. Erre akkor gondolt, amikor már éjjel egy óra is elmúlt. - Hol lehet, mi történt vele? - kérdezte, ismételve többször. Sajnos feleletet nem kapott rá, aztán a várakozás, meg az öregkor fáradtsága, ágyba invitálta és mélyen álomba szenderült. Amíg az öreg aludt, Palika szorgalmasan nyomta a csengõt, de nem történt semmi, csak azt érzékelte, hogy körülötte a levegõ egyre hidegebb lett. Kázmér bácsi, pedig tovább aludt. Egyelõre, nem hallott semmit. Így hetvenöt éves korára már a hallása sem volt az igazi. Erre a, bim-bam zenére egy kicsit fel is ébredt. Azt hitte, hogy valahol szól a rádió, felnyitotta a szemét, de még sötét volt. - Messze még a reggel! - nyugtázta és átfordult a másik oldalára. 
    Azt késõbb sem lehetett tudni, hogy Palika mikor és milyen módon került beljebb a lakásba, csak azt mondta egy másik szomszéd, hogy látott a lépcsõ egyik fordulójában, az nap délután, egy pár sárga sportcipõt. Ficiver Géza, amikor este hazament a mûszakjából, csak azt tudta megállapítani, hogy minden eltûnt, nyomtalanul.
Ez az írás 2012. július 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón