Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Vöõ Gergely
(1990 - )
Abrakadabra
Ismeritek a történetet? Én ismerem. 
 
Minden holdas éjjel valami furcsa történt a láp mélyén. A fénysugarak lángra gyújtottak egy apró máglyát, s amíg a tûz halkan ropogott, három bizarr szerzet mászott elõ a föld alól. Olyasfélék, mint az emberek, de valójában nem azok. Fülük hegyes, hajuk csimbókos, orruk nyurga volt, fejükön pedig egy csuklyaszerû sapkát hordtak, melynek hosszú bojtja egészen a földig ért. Az egyikük vörös színû öltözetben pompázott, a másik fehérben, a harmadik meg fekete ruhadarabokat öltött magára. 
Õk voltak a goblinok. Gonosz, éjjeli manók, akiket a telehold szült, s rövid életüket a máglyarakás táplálta. Így amíg a láng égett, kedvükre hancúrozhattak. Visítoztak, röhögtek és körbe-körbe ugrándoztak. Tomboltak, mint a kisördögök, majd táncolni kezdtek a tûz körül. Ismét eljött az õ idejük, és ezt láthatóan élvezték. 
 
- Éhes vagyok - torpant meg hirtelen a fekete goblin. - Már tudom is, mit kívánok ma. Valami omlós, finom testet vacsorára. Abrakadabra! - üvöltötte, s átugrott a tûzrakás felett.  
 
Abban a pillanatban egy babzsák figura jelent meg a földön. Akkora volt, mint egy gyermek, s kinézetre is hasonlított. Csakhogy õ összefércelt végtagokkal, mosolyra varrt szájjal és üres gombszemekkel jött a világra.  
 
- Hát ez mi? Ezt akarod megenni? - háborgott a vörös goblin. - Hiszen ez még csak nem is menekül! Milyen préda ez? - Közelebb lépett hozzá, megrugdosta, majd folytatta. - Tudod mit? Segítek neked! Én is éhes vagyok. Adjunk ennek a testnek lelket! Abrakadabra! - kiáltotta, s õ is átugrott a máglyán. 
 
Ekkor a babzsák baba feltérdepelt, s bugyuta arccal szemlélni kezdte a világot. Egy ideig még teketóriázott, ám végül odasétált a fekete goblinhoz, és megölelte. Erre az visítozva felröhögött. 
 
- Gratulálok a lelkedhez! Majdnem olyan borzalmasan sikerült, mint az én testem. Azt akarod, hogy így egyem meg? Bolond vagy? Még örülne is neki!  
 
- De én ezt nem értem! Ez az ember összetevõje, nem? - magyarázkodott a vörös. - Test és lélek. 
 
- Nem! Van még valami más is - szólt az eddig hallgatag fehér. - Abrakadabra! - suttogta el az utolsó kívánságot, s átugrott a láng fölött. 
 
A baba elengedte a goblint, s hosszan vizsgálgatni kezdte. Végül távolabb lépett tõle, s összehúzta gombszemeit. A lélek nem volt elég hozzá, hogy felismerje a lényekben rejlõ veszélyt, de az új alkatrésszel rájött, hogy az ellenségével néz farkasszemet. Küzdeni készült. 
 
- Mit kívántál? - kiáltott kétségbeesetten a vörös? - Mit adtál neki? 
 
A babzsák gyerek megfordult, a tûzhöz sétált, s szétrúgta azt. A goblinok szédült vihogással tûntek el a föld színérõl. 
  
Ismeritek a történetet? Én ismerem. A harmadik kívánság az ész volt.
Ez az írás 2012. május 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Vöõ Gergely további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón