|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
arcod csukva: csak bennem lármáznak
a be nem váltott ígéretek a lázas reményt fölissza a homok álmaidat nyitogatom konokul elhamvadt parázs égeti tekinteted lassú mosollyal kínálod magad zuhog az esõ csontjainkba fúl az õsz árnyak fogódznak össze körül csupa befelé nézõ szemek tükörként mutatja az üres ég arcod tört-fehérségét bennem többé már nem bújhatsz el |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |