Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
Rántott szelet
Tavaszi vasárnap volt. Szépen sütött a nap, délelõtt tíz óra lehetett. Ezt onnan érzékelhette az ittlévõ ember, hogy itt a falu végében, a zártkertek tövében, tisztán hallatszott a misére invitáló haragszó. Tamás a férj, Irén a feleség és Emma néni az anyós ezt az idõt arra használta ki, hogy a hétvégi telken a füvet szépen kitisztítsák az õszi lehullott falevelektõl. Már nagy kupacokban állt az elázott, a téli hótól foszlásnak indult levelek tömege, amikor valaki az útról, bekiabált a telekre. 
    - Szép tisztára! Látom, van segítség! - Pista bácsi, egy falubeli ismerõs állt az úton, hátán egy vesszõbõl font hátikosár. - Megyek a pincébe, elküldött az asszony krumpliért. Kell a vasárnapi ebédhez! - mondta, de nem sietett, csak állt egyhelyben. - Rántott húst készít az asszony! - tette még hozzá. 
    - Nálunk is az lesz a menü! - kiáltott vissza Irén a feleség. - A férjem kedvenc kajája! - és gereblyélt tovább. 
    Pista bácsi csak állt továbbra is egyhelyben, majd megszólalt: 
    - Gyere Tamás, kísérj el a pincébe. Megkóstoljuk az idei bort! - invitálta a férjet. Tamás gondolta, ez jó lenne, de mit szól ehhez az asszony, meg az anyós, hogy mindjárt ugrik az elsõ szóra. Így vonakodott, nem szólt egy szót sem. 
    - Egy pohárral legurítunk és már is jövünk! - folytatta az invitálást Pista bácsi. Tamás ment is volna, meg nem is. A feleség szólalt meg elõször, halkan: 
    - Menj! Ne sértsd meg az öreget! Majd mi anyuval megcsináljuk addig a rántott szeletet, meg a sült krumplit. 
    Az unszolásra, a feleség biztatására Tamás letette a gereblyét és körbeszaladt a kertben, ki a kiskapuhoz és már is csatlakozott Pista bácsihoz. Így már közösen vették útjukat a pincesorhoz. 
    Nem kellett sokat gyalogolni, a hegy oldalában sorakoztak a pincék. Volt belõle vagy harminc. Egy kékre festett deszkaajtónál állt meg Pista bácsi. Letette a háti kosarat, elõkotorta a lakatkulcsokat és nyitás után kitárta a pince ajtaját. 
    - Tessék! Gyere! - invitálta Tamást. 
    Beléptek a pincébe, bejárata lejtett befelé a hegy gyomrába. Bent egy kis szobaszerû tér volt kiképezve, innen nyúlott befelé a pince, melynek két oldalán hordók sorakoztak. 
    - Milyet hozzak? Fehéret, vöröset? - kérdezte Pista bácsi és kereste a lopót és a poharakat, a közben megnyújtott, pislákoló gyertya fényénél. Hosszan matatott, keresgélt, majd bosszankodott. 
    - Képzeld, a lopó itt van, de pohár egy sem! Biztosan az asszony hazavitte, hogy elmossa õket. Na most jól kiszúrt velünk, nem tudunk inni! - összegezte a sorsdöntõ megállapítást. 
    Akik az italra, éppen itt borospincében borra áhítoznak, ilyen módon járjanak pórul, az már botrányos! Tudta ezt Pista bácsi és Tamás is. Úgy járt az agyuk a megoldáson, mint az elindított stopperóra. Start a keresgélés, cél az ivás! A félhomályban kutatva, Pista bácsi egy ecetes flakonra talált. Még az õszi savanyúság eltevésekor maradhatott itt. 
    - Vivát! Itt a megoldás! - kiállott fel az öreg és elõkapta zsebkését és kettévágta az ecetes flakont. Az alsó részét, amely így akkora volt, mint egy sörös korsó Tamás kezébe nyomta. A nyakánál szûkülõ felsõrészt, pedig a kezében tartotta.  Az elsõ hordóból bort szívott, majd kiöblítette a poharaknak kinevezett flakon részeket és töltött. 
    - Isten! Isten! - emelte ivásra italukat. Még koccintottak is, aztán lassú kortyolással leeresztették torkukon a bort. Elégedetten nyugtázták a kellemes ital által okozott ellágyulást, meg az ötletet, hogy az inni akaró emberen, még az ördög sem tud kifogni. 
    Így iszogattak, beszélgettek, megváltva a világot. Az idõ múlásáról meg is feledkeztek, csak akkor eszmélt fel Tamás, amikor a legörgetett bor, átszûrõdött veséjén és kikívánkozott szervezetébõl. 
    Döntöttek, most már mennek haza, viszik a krumplit az ebédhez. A döntésbe, csak az volt a tévedés, hogy az óra, délután négyet mutatott. 
    Tamás óvatos léptekkel ment be a házba. Irén a feleség és Emma néni, az anyós szúrós tekintettel fogadták. Szólni sem mert, csak leült az asztalhoz, de nem volt éhes. Látta, hogy a rántott szeletek ott meredeznek a jénai tálban a tûzhely szélén. Nem tudta eldönteni, mit tegyen most?
Ez az írás 2012. május 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón