Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Kõ-Szabó Imre
(1936 - )
Huszonévesek
1. 
  
- Éhes vagyok, majd kiszakad a gyomrom! - hasított a gondolat hirtelen Seres Lajos fejébe, amint nagy léptekkel gyalogolt délidõben hazafelé. - Enni kell! - határozta el, most ez volt a legfontosabb számára. Megebédelt egy közeli McDonald’s-ban. Kért egy hamburgert, nagy adag sült krumplival, meg kecsapot. Aztán hazament és lefeküdt, mert fáradt volt. Az éjszakai mûszak a csomagok miatt a postán, eléggé elhúzódott. Mikor felébredt nem tudta meddig alhatott, teljesen elvesztette idõérzékét. A szobában sötét volt, latolgatta délután van-e, vagy már este. Ahhoz nem érzett erõt, hogy felkeljen és meggyõzõdjön az idõ múlásáról. - Miért ilyen fáradt az ember? Vagy most jön ki rajtam? - tette fel a kérdéseket önmagának, de nem válaszolt rá. Az óra ketyegésére figyelt. Mindig úgy érezte gyorsul és erõsödik a hang. Néha már úgy felfokozódott a ketyegés, azt érezte, szétveti a fejét. - Hülye egy játék, tessék felkelni! - döntött egyértelmûen. 
    Kinyitotta az ablakot, kint már sötét este volt. Nyújtózkodott, beszívta a hirtelen becsapódó friss levegõt. Az úszástól erõs felsõteste megfeszült, ennek a huszonnégy éves barnahajú fiúnak. 
    - Irén vár! - ez a gondolat futott be elõször. - Gyerünk gyorsan! 
    Öltözködni kezdett. 
 
 
2. 
  
- Mi van Sereském? - kérdezték tõle, ahogy belépett a presszóba. - Szevasztok! - köszönt Seres Lajos, látszólag jókedvûen. - Már azt hittük nem jössz! - mondta Tóbi, ez az alacsony, barna hajú fiú. - Pedig Iréntõl úgy hallottam, hogy lejössz. - Elaludtam egy kicsit! - mentegetõzött Seres. - Te délutánonként alszol? - Á, nem, csak most! - Azt hittem már, hogy valamilyen fõúri életet élsz?  
     Teljes volt a társaság. A tegnap estiek mind ott voltak, körbe ülték az asztalt. Ott ült az elõbb kérdezett húszéves Tóbi Ferenc, ott volt még Ruff Péter a maga huszonhárom évével, szõke bebodorított, égnek álló sörényével. A tegnapiak közül csak Kiss Gábor, a tizenkilenc éves kopasz srác hiányzott, akit Kiss vezeték neve ellenére Colosnak becézett mindenki, mert méretes alakja, meghaladta a 190 centit. Vali ült még ott, ez a szõke bombázó, mert formás alakját nem lehetett eltéveszteni. Vezeték nevét ellenben nem tudta senki, õ csak a Vali volt. Egy új fiúval voltak többen. - Téged még nem ismerlek - mondta Seres és kezet nyújtott. - Fülöp! - mutatkozott be a fiú. Huszonöt éves lehetett, kigyúrt felsõtesttel, rajta egy fekete bõrdzseki, fényesre bokszolva, kefélve. Nyeglén nyújtotta oda a kezét, mit sem törõdve Seressel. - Seres Lajos! - válaszolta és erõsen megszorította a feléje nyújtott kezet. 
    Fülöp felszisszent és szúrón nézett Seresre, aki leült, mint aki jól végezte dolgát és a társaság többi tagjaihoz fordult. - Irén? Nincs itt? - kérdezte, mert számára ez volt a legfontosabb kérdés. - De itt van, csak elment valahová - válaszolta Vali. - Ideges volt egy kicsit. Furcsának is találtam. Nem szokott ilyen lenni. - Megígértem, hogy eljövök, de olyan fáradt voltam - magyarázkodott Seres és egy kicsit feszélyezve érezte magát a késés miatt.  
    Sört ittak. Az asztalon úgy álltak az üvegek, mint a kugli fabábúi. - Ma sörnapot tartotok? - kérdezte Tóbitól. - Az egyhangúság nem jó, kell egy kis változatosság! - összegezte a fiú. Seres nem akart ünneprontó lenni, õ is sört ivott, pedig valamilyen tömény italt szívesebben látott volna a gyomra. Öntötte magába ezt az árpa levet, ízét nem érezte, csak a mennyiségét. 
    Mire Irén visszajött már a hangulat magasra emelkedett. Helyet szorítottak neki Seres mellett. - Soká jöttél! - mondta a lány. - Egy kicsit elaludtam, de siettem. - Már úgy volt, hogy elmegyek. 
    Seres nézte a lányt, ezt a csinos húszéves, igazán szépnek mondható, barnahajú teremtést. Szemük találkozott és érezte, hogy valamilyen borzongás fut át rajta. - A fajfenntartás ösztöne! - így nevezte magában. 
    A társaság Fülöpre figyelt. Legjobb sztoriját mesélte el. - Ezt még nem is mondtam el nektek. Állati egy balhé volt. Már napok óta nem történt semmi. Azt hinné az ember, megdöglik az unalomtól. Egyszer csak beállít hozzám a Colos. Azt mondja: - Megütöttem a fõnyereményt! - Mi történt veled? - kérdezem. - Lottón nyertem és kidobott az asztalra vagy négy köteg húszezrest. 
    - Haláli! - mondta Tóbi ámulva. 
    - Ez még semmi! - folytatta Fülöp. - Gyere velem! - mondta Colos. - A srácok lent várnak. Lemegyünk, nem látok senkit, az utca üres. Colos észrevette, hogy nézelõdök, erre mondja: - Mit képzelsz te a haverodról, milyen ember az? Nem gyalog jár, taxin! Elgondolkodtam, tényleg ott állt egy behemót nagy kocsi. Beszálltunk. Hirtelen, ahogy megszámoltam voltunk vagy hatan.  
    Ivott egy pohár sört és folytatta. 
    - Persze hatan voltunk, mert az egyik srác még mondta is, annyian vagyunk, mint a gonoszok! - Ki a gonosz itt, hiszen hatan vagyunk? - kérdezte, a bent ülõk közül valaki. - Hetedik a sofõr! - vágták rá többen is. 
    - Nem volt érte mérges a pilóta? - kérdezte Tóbi. 
    - Miért? - csodálkozott Fülöp. 
    - A megjegyzésért, hogy õ lett a gonosz! 
    - Nem. A colos azt mondta a taxisnak, ne törödj apuskám semmivel, vigyél bennünket a Ráday Kupolába. Nyomott neki bõven. 
    - Jó helyet választottatok! - mondta Seres. 
    - A Colos ebben specialista - folytatta Fülöp. Bementünk, leültünk, jön a pincér. - Tessék uraim! - Egy vödör unikumot! - rendelt Colos. - Kérem, így nem szolgálhatok fel, csak kimérve! - válaszolta a kopasz pincér. - Úgy is jó! - mondta Colos bele egyezõleg. - Tehát hat fél unikum? - összegezte kérdés formájában a megrendelést. - Nem! Hozza, addig, amíg nem mondjuk, hogy elég! - rendelkezett Colos. A többiek harsány röhögésbe törtek ki. A pincér értetlenül bámult ránk, de azért feltalálta magát és megkérdezte: - De uraim, a fizetés körül nem merülnek fel majd esetleges nehézségek? - Tessék! - mondta erre Colos és zsebébõl egy köteg pénzt tett óvatosan az asztalra. - Elég lesz? - kérdezte. - Elnézést! - mondta a pincér. Láttátok volna az arcát. Még a szeme is felakadt. 
    - Marha jó! - mondta Ruff és nevetett. A nevetés átterjedt az egész társaságra. 
 
 
3. 
  
Már hosszú ideje mentek szótlanul egymás mellett, mikor Seres megkérdezte a lánytól: - Ez a Fülöp sokszor van veletek? - Nem igen. Miért? - Süket polgár! - szögezte le a fiú. - Nekem unszimpatikus, hülye dumája van! - Ezért szeretik a többiek - igazította ki Irén. - Mindig mesél valamit. Ez a mai még nem is volt rémes. Szokott olyanokat mondani, hogy… fõleg a nõkrõl. Házibulikról, anyaszülte meztelen az egész társaság és egyéb nyalánkságok… 
    - A többiek elhiszik? - kérdezte Seres. - Nem hazudik! - mondta a lány egyszerûen. - Már volt, aki meggyõzõdött róla? - Persze! Tóbi is volt, meg a Vali. Õ mesélt róla. Seres Lajos egy kis idõ után megkérdezte: - Neki tetszett? - Valinak? - Igen! - Felszedett egy menõ fejet ott. Valami fogorvos volt. Járt vele egy darabig, aztán az is kifutotta magát. - Miért csinálja ezt Vali? - Õ sem tudja! Szórakozásból talán. A lépések kettõjük között összehangolt volt. Mentek egymás mellett.  
    - Ez a hobbyja? - kérdezte tovább a fiú. - Úgy látszik - válaszolta a lány. - Különös… - csóválta a fejét. Mentek szótlanul a házak között, az utcán. Messzirõl zenei hangok szûrõdtek feléjük. - Errõl a zenérõl jut eszembe - mondta Seres. - Feljöhetnél pár CD-t meghallgatni. - Most? - kérdezte döbbenten Irén. - Miért? Késõ van? - csodálkozva mondta a fiú. - Majd máskor! - felelte a lány. - Nem olyan sürgõs!  
    A fiú erõsködött. - A zene hallgatása szerintem hangulat kérdése. - És most milyen zenét hallgatnál legszívesebben? - kérdezte Irén. - Jazzt, lassú számokat. - Egyedül laksz? - érdeklõdött a lány. - Igen, albérletben, egy öreg néninél. Nem zavarja a zene. Nagyothall! 
    A lány maga elé nézett. Lassan lépegetett. Nézte fehér cipõjét, amint lépésrõl-lépésre maga elé tette. Ahogyan az egyik cipõ elhagyta a másikat, majd ismét utolérte és most a másik hagyta el az elõbbit. Arra gondolt, hogy ez a két cipõ egy pár, egymáshoz tartoznak, és mégis külön-külön járnak. - Mi emberek is így vagyunk. Itt ez a fiú. Együtt járunk, úgy érezzük, összetartozunk, és mégis külön-külön világot alkotunk, ahol az összeköttetés idõleges. Miért nem állandó? Miért nem tudom, mire gondol most? Rám? Vagy csak arra, hogy felvigyen a lakására? 
    - Szomorú vagy? - kérdezte Seres és megállította a lányt. 
    Maga felé fordította. - Nem! - válaszolt tömören, de kissé lehangolva. - Akkor mi a bajod? - a kérdés kissé keményen hatott. 
    Az éjszakában hirtelen autótülkölés vágott be. Az úttesten erõs reflektorral egy autó száguldott el, utána méterekre egy motoros rohant. A lányt megijesztette ez a szokatlan lárma, amely amilyen hirtelen támadt, olyan gyorsan el is múlt. Simon figyelmét is elvonta egy pillanatra. - Üldöznek valakit! - gondolta egyszerûen. Ahogy felocsúdott a látványból, újból sötét lett, a fény után még erõsebb. Aztán hirtelen a lány karjait érezte a nyakán és fejét a mellén. Csendesen sírt. 
    - Megijedtél? - kérdezte Seres. A lány nem válaszolt, csak tovább sírt. - Nem kell félned, itt vagyok! - nyugtatta. - Félek… félek… - szipogta a lány. - Mitõl? - Nem tudom - válasza bizonytalan volt. - Csak úgy nem fél az ember. Indok nélkül sohasem. Vagy eszedbe jutott valami?  
    A lány igent intett a fejével. 
    - Micsoda? Irén nem válaszolt, lehajtotta a fejét. - Titok? Sohasem mondhatod el? - firtatta a fiú nyugalommal. - De… 
    - Mikor? - Ha akarod, most is… - Akarom! 
    Irén Seres szemébe nézett. Úgy érezte, hogy különös tûz ég ezekben a sötétbarna szemekben. Karját újból a fiú nyakára fonta. - Rossz volna nélküled… egyedül érzem magam… itt biztonságban vagyok! Seres nem szólt, az utcai lámpákat nézte. Az egyik lassan himbálódzott. A fénye idõnként a szemébe csapott. Ha a másik oldalra billent a sötétben is egy fényes csík maradt a szeme elõtt. Ha lecsukta akkor is látta. 
    A lépcsõházban élesen kopogott a lány cipõjének sarka. Nehezen tudta kinyitni a lakás ajtaját. Az elõszobában kétszer is nekiment a falnak, pedig máskor sohasem fordult vele elõ, a sötétben is tudta az utat. Nem akart villanyt nyújtani, nehogy meglássa a háziasszonya. Úgy érezte olyan, mint a tolvaj. A szobában azonban éles volt a fény. 
    Irén félszegen állt az ajtóban. Seres nem tudta mit tegyen most. - Gyere, ne félj… - becsukta az ajtót. Megkönnyebbült, most már biztonságban érezte magát. - Iszol? - kérdezte Iréntõl. - Igen! - a hangja egy kicsit remegett. - De csak pálinkám van. Egy kicsit büdös. Nem baj? - Nem! - egyezett bele. 
    Töltött. Ittak. Bekapcsolta a lejátszót. A zene halkan szólt. Nézte a lányt. Úgy érezte, már évek óta ismeri. A lány arcán mosoly futott át. Seres újból töltött. Nagy kortyokban nyelte a szeszt. Érezte, ahogy égette a torkát, meg a gyomrát. Ez az égés percekig tartott. A zenére figyelt, meg a lányra. Utána az is megszûnt, csak a lányt látta. Nem úgy, ahogyan most ült elõtte a félhomályban, mosolyogva. Hanem úgy, ahogy pár nappal ezelõtt, délelõtt a strandon, bikiniben. Érezte a lány hátának selymességét. Teste súlytalan lett. Üres zuhanást maga körül. - Szeretlek… - hallotta Irén hangját. - Ugye nem vetsz meg ezért… - újból a lány hangját. - Itt maradhatok nálad reggelig? - kérdezte kedves, selymes hangon. Tudta, háziasszonya minden reggel hét után lemegy a csarnokba. Kilencig biztos egyedül vannak a lakásban.
Ez az írás 2012. május 3-án került a NapSziget honlapjára.
 
Kõ-Szabó Imre további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
 
Vissza a főoldalra
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón