Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Domoszlai Orsolya
(1973– )
Nem így kellene
                                               Ködösen hideg ez a borongós este, 
                                               Vörös leveleket sodor a kósza szél. 
                                               Vajon minden madárnak van fészke? 
                                               Bizony nem lehet tudni, melyik hol él. 
  
                                               Munkába rohan egy öltönyös robot, 
                                               Amott egy anya rángatja gyermekét. 
                                               Vajon minden embernek van lelke? 
                                               Bizony nem lehet tudni ki hogyan él. 
  
                                               Kinn a téren a kopott ruhás koldus, 
                                               A sarkon egy remegő özvegy enni kér. 
                                               Vajon mindenhol jut egy kis kenyér? 
                                               Bizony nem lehet tudni, ki min él. 
  
                                               Elaggott, borostás, ballonos férfi, 
                                               Színezett hajú, csinos nő után néz. 
                                               Vajon minden embernek van társa? 
                                               Bizony nem lehet tudni, ki kivel él. 
  
                                               Bombától sújtott, letiport terepek, 
                                               Fáj a Földnek, ahogy az ember él. 
                                               Vajon mindenütt kellő béke honol? 
                                               Bizony nem lehet tudni, ki miért él. 
  
                                               S lám, itt áll előttem régi ismerősöm, 
                                               Szúrós szemmel most engem megítél. 
                                               Vajon mindenkiben a szeretet lakik? 
                                               Bizony nem lehet tudni, ki kitől fél. 
  
                                               Egymást bántják e nagy gömb lakói, 
                                               A hatalmas Istenről senki sem beszél. 
                                               Vajon egyetlen ember is tudja a jövőt? 
                                               Bizony mondom, ez sok jót nem ígér.
Ez az írás 2006. június 26-án került a NapSziget honlapjára.
 
Domoszlai Orsolya további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál