Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Cserepes Andrea
(1972– )
Hergelvenőtt haraghaj
Elfeledtem már, hol és merrefelé, csak azt tudom, hogy túl a kusza utakkal beszőtt városokon, túl a sárgán virító napraforgóföldeken és a nádasokkal szegélyezett tavakon is túl, volt ott egy bodzaillatú falvacska. Ebben a kis faluban, Szellőfalván, számtalanféle ember éldegélt. Akadt közöttük rengeteg kenyérre kenhető jámborlelkű, kalamajkákból kikeveredő agyafúrt, csapongva repdeső hirtelenkedő, nem hiányzott a megannyi, falakat döngető nagyotmondó sem, és a szerényen toporgó észrevétlenek, és itt élt Pihe Pellegrin és Pernye Paszkál. Ők ketten senki máshoz, csakis egymáshoz hasonlítottak, ugyanis az ő szívükben volt valami mérhetetlenül hatalmas dolog, mégpedig az egymás iránti utálkozás. Úgy ám, Pernye Paszkál és Pihe Pellegrin nem szerették egymást, ha szembetalálkoztak Szellőfalva útjain, bizony, volt ott nagy ribillió! Pellegrin szeme villámokat szórt! Paszkálnak kivillant mindkét szemfoga! Pellegrin az öklét rázta! Paszkál nagyokat toppantott! 
    – Ó, hogy az a kipusztíthatatlan keserűpimpó ragadna bele az összes fazekadba! – kiabálta Pihe Pellegrin. 
    – Akadna mindkét füled a küszöb alá! – óbégatta Pernye Paszkál.
    Szó, szót követett, mígnem Pihe Pellegrin és Pernye Paszkál összekoccantották a kobakjukat. Ekképpen hadakoztak még vagy egy félórányit, majd ki-ki távozott a maga igazával, hogy a következő találkozáskor ott folytathassák a perlekedést, ahol abbahagyták.
    Réges-régen kezdődött ez a háború, egy tavaszi napon uzsonnaidőben, Szellőfalva szivárványszínű, rigófüttyös óvodájában, mikoron az aprócska Paszkál és a kicsi Pellegrin összeveszett az utolsó, kövér kakaós csigán. Azon a napon lettek ők egymás örök ellenségei. 
    Ha Pihe Pellegrin hatemeletes várat épített, a romboló földrengést Pernye Paszkál idézte elő. Ha Pernye Paszkál biciklizni indult, Pihe Pellegrin rajzszögeket hordott a lukas zsebében. Mikor Pellegrin meghallotta, hogy Paszkál krumplit ültet, nyomban küldött neki négy zsáknyi falánk krumplibogarat. Paszkál viszont rögtön nyulakat tenyésztett, negyvenkét káposztavadászt, midőn értesült róla, hogy Pellegrin csupáncsak káposztákat termeszt a földjein. 
    Szellőfalván minden hétre jutott egy Pihe-Pernye galiba, sok százszor összekoccantották ők a kobakjukat, csakhogy egyszer történt valami megmagyarázhatatlan furcsaság. Merthogy egy csata alkalmával, miután homlokuk összekoccant, valamiféle ördöngös mágia, boszorkányos bűvölet kiválasztotta egy-egy hajszálukat, és észrevétlenül összecsomózta őket. És láss csodát! Pernye Paszkál és Pihe Pellegrin hiába léptek távolabb egymástól, a kibonthatatlan csomóval összeforrasztott hajszál akkor sem szakadt ketté, hanem a távolsággal együtt nőtt, növekedett, mintha nyújtanák. 
    A maguk megszokott sorrendjében haladtak tovább Szellőfalván a hétköznapok, senkinek nem tűnt fel a két haragost összekötő, vékonyka hajszál, még Pihe Pellegrinnek és Pernye Paszkálnak sem. Ámde attól fogva, ha Paszkál gondterhelten összeráncolta a homlokát, menten érezte, hogy Pellegrin valahol messze kárörvendve vigyorog, és mikor Pellegrin szája vígan kanyarodott, máris érezte, hogy Paszkál a távolban morogva ráncokba gyűri a homlokát.
    Teltek-múltak az évek, Pernye Paszkál és Pihe Pellegrin elhagyta Szellőfalvát, és egyre messzebb költözött egymástól. Egy szép napon Pihe Pellegrin Ködszeg polgármestere lett, Füstvár polgármesterének pedig Pernye Paszkált választották a jó népek. Szorgosan űzték mindketten a plgármesterséget, hiszen jól értettek ők ehhez a munkához, nem is történt volna semmi baj, ha nem jön el a Polgármesterek Okossággyűjtő Címeres Alkotmányosan Kihirdetett Országos Seregszemléjének ideje, mely seregszemlének rövidítve POCAKOS volt a neve.
    Híres-neves, pompázatos esemény volt a POCAKOS, megjelent rajta az ország valamennyi polgármestere, a fényes díszteremben felharsant a zenekar, és a polgármesterek vidáman táncolni kezdtek. Pörgött, forgott, keringett, kavargott a seregnyi polgármester, ott forgolódott közöttük Pihe Pellegrin és Pernye Paszkál is, és ahogy keringtek, kavarogtak jobbra-balra, keresztül-kasul a ragyogó díszteremben, szétszakíthatatlan közös hajszálukkal apránként körbe-körbe fonták a polgármestertömeget. Pernye Paszkál, Pihe Pellegrin, és a többi polgármester hirtelen moccanni sem tudott, és senki nem értette, mi történt velük.
    – Árulás! Aljasság! Gonosztevők! – zengedezték a polgármesterek, de hiába.
    Már-már egészen berekedtek, mikor egyiküknek eszébe jutott a világ legfőbb varázslója, Figurítész Fondorfűz. Nosza, összeszedték a maradék hangerejüket, és elszavalták a Figurítész Fondorfűzt hívó varázsmondókát:
 
        Szörnyű bajba beleestünk, azt sem sejtjük, mi lehet,
        Ámde tudjuk, kit hívjunk, hogy fusson vész és rettenet!
        Ördöngösség orvoslója: Figurítész Fondorfűz!
        Ő minden gonosz nyavalyát, hipp-hopp, íziben elűz!
 
A mondóka hallatán Figurítész Fondorfűz tüstént ott termett, körbepillantott az óriási díszteremben és felsóhajtott:
    – Ejj, ejj! Ez biza egy kezeletlen hergelvenőtt haraghaj. Súlyos gondokat okoz, ha hosszú éveken át nem törődnek vele, és emígy hagyják elmérgesedni.
    – Hergelvenőtt haraghaj? – tanakodtak a polgármesterek. – Még sosem hallottunk róla. De hát mi lesz most velünk? Így maradunk örökéletünkre?
    Figurítész Fondorfűz tűnődve nézte pár percig a mozdulatlanná kötöződött polmármestereket.
    – No jó, segítek rajtatok – mondta végül – kiderítem, ki gubancolt titeket ebbe a slamasztikába –, és elővett egy kicsinyke kristálygömböt a süvege alól.
    Elmélyülten, hosszasan bámulta a kristálygömböt, aztán váratlanul felkiáltott:
    – Pihe Pellegrin és Pernye Paszkál! 
    Pellegrin és Paszkál ijedten összerezzentek. 
    – Miii??? Mi nem tettünk semmi rosszat! Nem is ismerjük egymást, nem is találkoztunk még soha!
    – Pedig bizony csakis nektek van hergelvenőtt haraghajszálatok – szólt Figurítész Fondorfűz –, talán ha morcosan ráncolódik a homlokotok, nem érzitek meg rögvest, hogy a másik vigyorog, és míg a szátok sarka vígan kunkorodik, nem érzitek a másik ráncos morgolódását? Egyes-egyedül ti tudjátok feloldani a hergelvenőtt haraghaj kóros kötelékeit.
    – Ugyan, mit tehetnénk mi, egyszerű polgármesterek – hitetlenkedett Paszkál és Pellegrin –, mikor itt vagy te, Figurítész Fondorfűz, a világ legfőbb varázslója?
    – A hergelvenőtt haraghaj kibontásának egyetlen módja van – felelte Figurítész Fondorfűz –, háromszor mérgelődnötök kell, és háromszor mosolyognotok, mégpedig egy időben – azzal kristálygömbjét elgurította a láthatatlan semmibe, és magukra hagyta a polgármestereket.
    Derülni, mialatt a másik is vidám? Bosszankodni, míg ő is dühös? Polgármestert próbáló feladat volt ez Paszkálnak és Pellegrinnek. Öt hónapig, négy hétig és három napig küszködtek vele, ám egy délutánon, éppen uzsonnaidőben Pihe Pellegrinnek és Pernye Paszkálnak eszébe jutott Szellőfalva, és a szivárványszínű, rigófüttyös óvoda. 
    Gondolataik közé gurult az a hajdani, utolsó, hájas kakaós csiga, és mérgelődtek, mérgelődtek, mérgelődtek miatta. Arra is emlékeztek, hányszor összekoccantották ők ketten a kobakjukat, és mosolyogni kezdtek. Mosolyogtak, mosolyogtak, és csak mosolyogtak. 
    Ekkor az ördöngös hurok lassacskán meglazult a polgármesterek körül, a hergelvenőtt haraghajszál kibomlott és semmivé foszlott egy röpke szempillantás alatt. Minden egyes polgármester hazatért a saját városába, Pihe Pellegrint várták Ködszegen, Pernye Paszkált pedig Füstvár lakói. 
    Azontúl, a POCAKOS pazar ünnepségein Pernye Paszkál és Pihe Pellegrin okvetlenül összekoccantották a kobakjukat, kuncogtak, nevettek, hahotáztak, a hergelvenőtt haraghaj betegségét pediglen örökre elfelejtették.
Ez az írás 2005. március 20-án került a NapSziget honlapjára.
 
Cserepes Andrea további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón