Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Holka Edit
(1975– )
Pottyanás
Milyen őrülete van az imádságnak!
Az uralomnak nincs őrülete, az függés – az alázat szárából egy búzaszem.
A szélben is meghajlik a fű, hajlékonnyá válik, s ha jön a verőfény, fény felé tudja tolni pirinyó testét. Amúgy is rugalmas, ennek tudatából nyeri ingerét.
 
Milyen őrülete van az imának! Jóllakat, táncra hív, ölel.
Minél többször táncol a fű a szélben, picike teste annál éhesebb, annál több fényt fal magába. Oly erős lesz, minél erősebb!
 
S ez a hajlongás mind-mind micsoda szenvedélyt ad!
Milyen őrülete, milyen őrülete van a szenvedélynek! Mind-mind nedvedzéssel jár – mert szabad folyással mossa át mindenünk, friss cserével.
Minden nyitva áll.
Milyen az őrülete a látásnak – mennél tisztább levegőben többször pislogunk, mert könnyezve mossa, védik gyöngyszemeink drága fényüket. S milyen őrülettel falják a gyönyörű, halványuló horizontot!
 
Őrülete az evésnek van leginkább. Még a szánkba sem ér az íz, már jóllakat.
Mert a gondolat szóvá formálódik bennünk, s a szavak mind-mind hívó szavak; hívják a nedveket: köszöntik őket, majd cselekedni, táncra hívják kéjüket. Milyen őrület ez! Milyen!
S ha már a szánkban van a falat, vagy a korty, a rágás, a nyelés szólítja keringőre a gyomrot. S belül csinosítják tagjaink elbűvölő szándékukkal. Mert nekilát a test a szenvedélynek: hízelgő simítások követik egymást. Milyen őrülete van a simításnak! Hívó mozdulat, egyesülésre szólít.
S minden az; minden étel, s ital. Csak az étel és ital válthatja meg a testet. S csak a test a testet. Milyen őrülete van a testnek!
Milyen őrület, ahogy tetőtől-talpig nedvedzik. Milyen őrület megismerni az Istenét, s milyen őrület, ha az egyik test megismerni a másik testét. A másik test Istenét, hogy egymásnak súgják imájukat, hogy áldott fohászt szüljenek a szemükkel, hogy áldozat legyen a nedv. Egymásnak áldozat.
Az őrületben nem veszik el semmi, csupán átmosni engedünk; tisztulást adunk jómagunknak, igaz cserével.
A nedvek őrültek: folyvást imát sírnak, folyton csavarják dülledt kebleink.
Milyen őrülete van a vágynak teljesedni! S mekkora sóhaj kell foltozni izmos szíveink! Bekeríti a vágy a rémületet, bolonddá teszi csőcselék álmaink; szemtelenül rázza meg nyugalmunk.
Milyen őrület rohanni éjjel a drága köpönyegben! Titkon, lázzal – hagyni, hogy nyugodjunk. Milyen őrület csupán nyugodni, s hagyni, hogy hízelegje át rajtunk magát a szenvedély.
 
Milyen őrülete van az életnek! Milyen őrület kacagni, látni, suhanni. S milyen őrület zokogni, szorulni s futni.
Milyen fodra van a pottyanásnak, milyen terülő mázolmánnyal festi karimáját a nedvre; a hullámok mindent elérnek, mélyen is. Mulatságukban hánykolódnak és engedik, hogy lássuk színüket. A pottyanás elringat mindent, hogy aztán elcsendesedjen. De addig a villanás megcsillan szívünk tükrén, hogy azt táncra hívja, bizonyságot kecsegtetve. Egyességet kínál – így veszejt magából, hogy hellyel kínálja táguló szárnyaink.
 
Milyen őrület átélni a táncot táncolva.
S milyen őrület táncolni mozdulatlan – ez még őrültebb! Tüzes napsütésben a bőrünkön érezni a szellőt. Ahogy fújja magát kénytelen. Mi pedig lehunyt szemmel leszünk egyek, s oda hajlunk, amerre kívánja. Milyen őrület ez.
 
Milyen fodra van a pottyanásnak: a szavak is egyesülnek a szellővel. Nincs más dolguk, csak megszűnni keringőjükben.
Költők áldoznak, s írják szüntelen fénnyel a közelítő meséket, festők festik a közelítő képeket, szobrászok faragják a közelítő testeket. S akik házakat raknak, közelítő otthont raknak. Dolguk-e, hogy mutassanak?
Mert így lesznek közelítő hitek, nagy-nagy közelítő vállak.
Közelítő mind a semmihez. A teremtés ősteremtéséhez.
Közelítő Istenekkel. Istentelen Istenül.
Ez az írás 2005. február 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Holka Edit további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón