Vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSŐ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin – vers, Szénási Sándor István – próza)
 
Polner Zoltán
(19..– )
Európa köszöntése
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa,
            emlékszem tiltott fényeidre,
            hol fölmagasztosult Nagy Imre.
            S itt mentek el a szívem mellett,
            akiknek menekülni kellett,
            s akik maradtak, imádkozták:
            téged gyászollak, Magyarország!
 
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa,
            fenséges tájaidra látok
            s fölzeng arany gregoriánod,
            te ősi bölcső, fényes szentély,
            ki tanítottál, fölneveltél,
            te örök támasz és ígéret,
            amelyet Krisztus szava éltet.
 
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa,
            fölrémlik mindaz, ami történt:
            kontár senkik gyaláztak törvényt
            s a lélek falán repedések,
            életemen ördögi kézjegy
            s akit évekig hazavártam,
            nyugszik a Csendes-óceánban.
 
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa,
            egy elfelejtett, régi ünnep
            napjai ismét rám köszönnek.
            Tereid fényben, mint a dómok,
            a tengert kék medálként hordod
            s hol Ady élt, Radnóti sétált,
            a Szajna vize zöld és gyémánt.
 
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa,
            látom, megújult népem látom,
            túllépni gyászon, árvaságon
            s megállni hitben, emberségben:
            én napkeletről velük jöttem,
            és büszke vagyok a magyarra,
            Istennek szent áldása rajta!
 
            Most, amikor kitárod újra
            kapuid előttem Európa:
            a sivatag-időnek vége!
            Értem szól Ronsard, Shakespeare, Goethe
            s bajor erdők, doveri sziklák
            a napfény himnuszát tanítják.
            Te ösztönözz, te békíts engem,
            Európa, egyetlen szerelmem!
Ez az írás 2005. február 10-én került a NapSziget honlapjára.
 
Polner Zoltán további írásai az Első Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Első Közlés Írások 
rovathoz
 
 Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón