|
A régi Miskolc felröppent
az égbe, pékek, borbélyok, boltos asszonyok
Színes habcsókot
szórnak rám a holdról a Búza téri mézesbábosok
Nyalka huszár táltos
mézeskalács lován szikrázó csillagokra lép
Tükrös szívet kap
tőle zálogul szőke virágszál kiscseléd
Gubbaszt a vásárcsarnok,
itt maradt, benne a hajnal mocorog
Éji délibáb lett
a nagypiacból, a körhinta felhőn tótágast forog
A Kis-Göncölnél megáll
a villamos, csenget és bandukol tovább
Ablakaiból a család
integet, rég élt nagynénik, bácsik, unokák
Felhorzsolt térddel
vad indiáncsatából megtérni nincs többé hova
Nem vár a karéj lekváros
kenyér! Mit tettek veled drága nagymama?
Hová lett a tikkasztó
nyár? Fecskeszög? A hűs vizű Sajó?
Hamvas szilvára rézfillért
ki ad? Hová vittek el drága nagyapó?
Keleten pirkad, sápadt
csillagok vacognak havas háztetők felett
Alattuk mérges nyálát
gyűjtve acsarog új, ordas gyűlölet
A régi utcát már
egyedül járom, az Isten óvja árva lelkemet
|
