|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Piciny bogárként bukdácsolok,
árva dalok szivárognak belőlem rég. Imák késztetik lábaim egymás után. Térdem trehány és gyenge drog, hozományom – a szél csendje – tán lárva-lét. Fülembe szűrődő fohászok, buzdító reménységek indáin táncolok, mintha hepehupán, tér közepén. Közben el-elesedezem az árnyakon, a rácsok szivárvány-mintázata les felém; s piciny bogárként tovább bukdácsolok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
