Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Noth Zsuzsánna
(1950- )
Báránymese
- Noth Zsuzsánna írta Mancó unokája segítségével -
A lombdús budai hegyeken-völgyeken túl, még a kurta farkú malacon is túl volt egy kerek tölgyerdõ. Annyi makk termett terebélyes fáin, hogy még a hetedik határból is odajártak a vaddisznók csemegézni.
 
Ennek a kerek erdõnek a közepén rejtõzött egy kicsi tisztás, ahol egy öreg töpörödött mamóka éldegélt öles gerendákból épített fakunyhójában. Olyan takaros kis ház volt, mint a hírhedt boszorka mézeskalácsháza, csakhogy a lakója nem volt olyan gonosz természettel megverve, hogy az erdõben eltévedt gyerekeket hizlalja étkezés céljára.
 
Mamóka cirmos cicákat tartott, azokat dédelgette, telente ízes magvakkal etette a didergõ madarakat. Nappal a konyhában sürgött-forgott, esténként befûtött a szobában a kandallóba. Öreg bordó foteljébe kuporodva kötött az árvaházi gyerekeknek csíkos sapkákat, kesztyûket, pulóvereket. A faluszéli kastélyban nevelkedõ árvák mindegyike kapott valami meleg holmit a karácsonyfa alá. Errõl minden évben Mamóka gondoskodott.
 
Egy téli délutánon, amikor a nap már bukdácsolva szánkázott lefelé a kopasz tölgyágakon, Mamóka a kert és az azt övezõ erdõ határmezsgyéjén gyûjtögetett száraz ágakat a tûzgyújtáshoz, avarzizegésre és bátortalan bégetésre lett figyelmes. Megállt, körbepásztázta tekintetével az erdõt, ameddig szeme ellátott, aztán bent a kertjében a jázminbokor mellett látott meg egy kicsi báránykát. Ahogy közeledett a csapzott, bogáncstûzdelt állatkához, az egyre jobban behúzta a nyakát félelmében, de a keserves bégetést nem hagyta abba.
 
Leguggolt hozzá Mamóka, megcirógatta, duruzsolt a fülébe, hogy ne féljen tõle, nem bántja. A rõzserakás helyett felnyalábolta a kicsi bárányt, becipelte a konyhába. Sikálókefével kitisztogatta a bundájából a belekapaszkodott bogáncsokat, egy kopott törölközõvel szárazra dörzsölte, egy kis lábosban vizet tett elé, egy cipõs dobozban szénát, almakarikákat és vékony sárgarépákat. Ímmel-ámmal eddegélt egy kicsit Bari, aztán reszketve körbejárta a konyhát. Minden zegzugába belekukucskált, hogy melyikben hajthatná álomra a fejét. Na, várjál csak, mondta neki Mamóka, kerekítek az istállóban egy olyan fészket neked, ahol nyugodtan elalhatsz, senki sem fog zavarni. Kivitte Barikát az istállóba, befektette a széna halomból kikanyarított mélyedésbe, pokrócot terített a hátára, szép álmokat kívánt, rácsukta az ajtót és visszament a házikóba. Tüzet rakott a kandallóba, melléhúzta a foteljét és leült az árva gyerekeknek kötögetni. Annyira lefoglalta gondolatait új keletû apró báránykája, hogy még a rádiót is elfelejtette bekapcsolni. Csendesen dúdolgatta magának a kötõtû-táncoltatás ütemére az érik a ropogós cseresznye dallamát. Közben elkezdett korogni a gyomra. Mekkora nagy mafla vagyok, dünnyögte, a talált bárányka akkora zûrzavart keltett bennem, hogy még vacsorázni is elfelejtettem, motyogta maga elé, és ahogy összeválogatta a konyhában egy tálcára a vacsorának valót, újra megütötte a fülét a bárány keserves sírása.
 
Zárt cipõt húzott a lábára és kicammogott az istállóba. Lámpásával megvilágította a bárányt és lekuporodott mellé a szalmára. No, mi a baj kincsem? Miért nem alszol?, érdeklõdött. Beeeeeee! Fázom, vacogta Barika sírós hangon. Kötök neked kicsi kardigánt, vigasztalta Mamóka, jó meleg mohairfonalból, abban nem fogsz fázni. Belegöngyölte a kicsi állatkát levetett polár mellényébe. 
 
Visszaballagott a szobába a kandalló mellé kötögetni. Egyre szaporábban kattogtatta fém kötõtûit, hogy a bari-kardigán minél hamarabb elkészüljön. Le sem feküdt aznap éjjel. Hajnalra elkészült a kabátkával, épp jókor, mert Barika ismét rázendített a vacogó bégetésre. Beeeeeee, megfagyok, kesergett. Mamóka kivitte a kardigánt, ráadta és betakarta, de mire visszaért a házba, ismét megütötte fülét a keserves bégetés. Kimerülten támolygott ki az istállóba megkérdezni Barikát, miért sír. Beeeeeeee, fázik a popsim és a lábam, szepegte akadozva el-elcsukló hangon. Kötök neked nadrágot is, bátorította Mamóka, és ahogy ígérte, visszatért a házba nekiállni a nadrágkötésnek. Pedig csábította a puha meleg ágy, de nem bírt volna benne nyugodtan szunyókálni azzal a tudattal, hogy a báránykája kint didereg az istállóban.
 
Reggel bekapott néhány falat kenyeret és sajtot, addig föl sem tápászkodott a fotelébõl, míg be nem fejezte a nadrágot. Mintha zászlót lobogtatna, diadalmasan vitte ki kicsi barikájához. Ráhúzta kurta lábaira, a nadrág korcánál fogva megemelve belerázta a bárányt. Ráfektette a szénára, betakarta és visszasietett a házba. Belebújt flanel hálóingjébe és bemászott az ágyba. Hiába hajtotta le kékpettyes párnájára a fejét ásítozva, nem jött álom a szemére, mert újból hallotta a kisbárány fájdalmas bégetését.
 
Kabátot kanyarított a vállára és kitotyogott az istállóba megtudakolni, vajon miért sírdogál olyan keservesen az árva bárányka. Be-he-he-he, fázik a fejem, panaszolta Barika. Süvít a szél a fülemben, be-he-he-he, bömbölte hangosan. Ne sírjál!, vigasztalta Mamóka, kötök neked füles sapkát. Megkötõset, nehogy lecsússzon a fejedrõl, ahogy mocorogsz, bátorította Mamóka és visszaballagott a házba egy nyaláb fával a karjai közt. Degeszre pakolta a kandallót. Sziszegve duruzsoltak, szikrákat szórva pattogtak a fahasábok a kandalló bendõjében. Hiába csalogatta Mamókát az ágya, egész délutánig percegtette a kötõtûit. 
 
Elkészült a füles sapkával, kivitte a vacogó báránykának. Ráhúzta a buksijára, masnira kötötte a szalagot a nyakában, s ahogy ment volna kifelé, hallotta a pityergõ vacogását. Beeeeeeee, fázom, beeeeee, fázom. Mamóka felnyalábolta kardigánostul, nadrágostul, sapkástul az állatkát, becipelte egyenesen a szobába. Letette a szarvas-mintás spárgaszõnyegre, odahúzta az elhunyt Papóka foteljét is a kandalló mellé, beleterítette volt párja szvetterét, arra fektette rá Barikát és leült mellé megkötni neki a kis csíkos sálat is, amire már nem volt szükség, mert olyan békésen aludt új gazdája közelében, mintha egyenesen oda született volna Papóka meleg kardigánjára.
 
Ebéd után sétálni jártak a makkhullatós erdõbe, Barika el-elszaladgált Mamóka mellõl. No, nem messzire és nem hosszú idõre, nekirugaszkodott, bohókásan szökdécselve futkározott egy kicsit, aztán aggodalmaskodva visszatért Mamókához, mintha az öreg néni veszett volna el néhány napja, Barika talált volna rá és fogadta be a házába. 
Ez az írás 2019. június 14-én került a NapSziget honlapjára.
 
Noth Zsuzsánna további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
 
visszatérés az
Elsõ Közlés Írások
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/900-8553
 

...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra

Mûvészek és mûvészetek a világhálón