Nem tudom pontosan, csak
sejtem, hogy A Sanyi hajnali három-óra-húszkor kel hétköznapokon. Gondolom,
felesége is vele együtt ébred, megfőzi a reggeli kávét urának, kikészíti
a felveendő ruhákat, némi élelmet pakol hátizsákjába (mert A Sanyi fiatalosan
öltözködik, pengebajsza és szakálla van, napszemüveget hord, vókment hallgat
a buszon, és hátizsákba pakolja cuccait), leellenőrzi, mindene megvan-e,
utoljára végigsimít még férjének arcán s a búcsú-puszit is úgy leheli szájára,
hogy érezze, menyire szereti. A Sanyi ilyenkor nem megy be a gyerekszobába,
nehogy megzavarja kislánya édesded álmát.
A
Sanyi csendesen, fejében a napi teendőket végigfuttatva ballag el a buszmegállóba.
Megszokta már a hajnali csípős levegőt, a nyarat, a telet, a tavaszt, az
őszt, s Ő maga sem tudja, melyiket utálja, melyiket szereti jobban. A madarak
most hallgatnak, ám nincs ez mindig így: A tavaszi, nyári hajnali madárcsicsergés
hallgatása meghatározza A Sanyi aznapi hangulatát némiképp. Mert A Sanyi
alapvetően egy víg kedélyű, optimista ember. Ha nem lenne az, már rég feladta
volna ezt az örökös ingázást Budapestre, innen az istenhátamögötti helyről,
a Börzsöny északnyugati oldaláról, Vámosmikoláról. De A Sanyi hite és akarata,
hogy családját képes (a mai viszonyok között is) eltartani, töretlen. Így
minden reggel kiballag a buszmegállóba, felvergődik megszokott helyére
s megkezdi zötykölődését a munka, a pénz felé. A Sanyinak kialakult és
megcsontosodott szokásai vannak. Mindig ugyanarra a helyre ül (megteheti,
hiszen alig vannak már, akik a hajnali járattal utaznak), mindig ugyanúgy
akasztja fel kabátját, ugyanoda teszi hátizsákját, ugyanúgy dől hátra az
ülésen s alszik el. A Sanyinak időzített óra ketyeg a fejében. Csodaszámba
megy, hogy még egyszer sem aludt el egyetlen járaton sem, a megérkezés
előtti utolsó kanyarban automatikusan felébred. Budapestre érkezve villamosra
ül, még messze van a munkahely. Aztán a napi munka következik, amit A Sanyi
szívesen és jó kedvvel végez. Egyrészt örül, hogy NEKI van munkája, másrészt
mindig is szívesen tett-vett, szereti elfoglalni magát. Apró, másnak talán
semmitmondó és hasztalan munkát végez, játékokat rak össze gyerekeknek
s ez a tudat is örömet okoz gyermekszerető lelkének. Néha hazavisz mutatóba
lányának is egyet-egyet az általa összerakott játékokból, de A Sanyi inkább
megvesz mindent. Már csak azért is.
A
napi munka után bevásárolni indul A Sanyi. Megveszi a napi sajtót, mert
otthon nem mindig kapható. (Vagy eleve keveset szállítottak ki a faluba,
vagy valaki gyorsabb volt és már elfogyott.) Bevásárolja a felesége
által kért dolgokat, élelmet, ruhát, konyhai tárgyakat, stb. A Sanyi nem
költi fölöslegesen a pénzt. Én még nem láttam egyszer sem, hogy kólát,
csokit, csipszet majszolt volna, gondolom, mint a szódás lova, a saját
„tarisznyájából” fogyaszt. A hazaúton vidáman és kedélyesen elbeszélget
a sofőrrel. (A Sanyi minden sofőrt ismer, mindegyik a barátja.) Megbeszéli
velük a tegnapi szappanopera részleteit, az épp futó valóságsók eseményeit,
a közös ismerősök dolgait is kipletykálja velük. Szereti a vicceket, s
az sem zavarja, ha esetleg disznó vicceket mesélve mások is hallják őket.
Harsányan tud nevetni a neki tetsző adomákon, poénokon.
Hazaérve
már majdnem sötét este van. Megöleli szeretteit, s örül, hogy a mai nap
is ennyire eseménytelen és egyhangú volt. A Sanyi ugyanis csecsemőkora
óta vak. |
