|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Megdőlve áll, adományt várván,
Karmos kezén kalap remeg, Tán estére megjön egy ábránd, Bor és Kenyér, mely még meleg. Megdőlve áll, magányos árván, Mormogó éneke biccen, Torokhangján a koldus kántál, Nyomorról nyűszít a Nincsen! Nyomortól taszít a Nincsen! Veszett falka-közöny könyököl ki az ablakokon, hogy leintsen! De lusta bárki, hogy segítsen! Holnapra talán – ha meggyötör, Tudd meg te is, merre az Isten! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
