Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Márton - Vasi Szabó János
A Csin birodalom kertjei
Mesenovella
I.
 
Pin-csuin miniszter az elsõ kamara pagodájának parkjában sétált. A gyöngykaviccsal felszórt úton selyemkaftánjában, háta mögé tett manccsal lépkedett, gondterhelten szívta be a kétoldalt pompázó virágok illatát. A nyárkék égen fátyolfelhõ gomolygott, békésnek tûnt a Pei-csin-i palotanegyed, mint mindig, ám Pin-csuin tudta, ez csak a látszat. Az elsõ kamara, ami a császárság gazdaságát és kereskedelmét felügyelte, más feladatokat is ellátott, a miniszter irányítása alá tartozott a "külhoni hírek hivatala" is. (Amit késõbbi korokban a hírszerzés címmel tüntetnek ki.) És ezek az adatok egyre baljóslatúbak voltak. Az északi szomszédságban a Gigász-hegység túloldalán fekvõ birodalomban zavargás ütötte föl a fejét, a fényességes uralkodó Szárcsaszán alatt ingadozott a gránát-trónus. Délen a hatalmas sztyeppén rohangászó Kutyafejûek közt kiemelkedett egy törzs, vezére Dengiz legyõzte a vetélytársait - Bõszét és Bütüt -, egyesítette a Kutyafejû farkasokat.  Akik már a Csin határán is feltünedeztek, rablóportyáikon sok kárt okoztak. Nemrég küldött cirkalmas üzenetet a Déli Sereg tábornoka Yu-jui-ce, hogy a fenséges császár újabb erõsítést küldjön; ám erre hiába vár a vén csatafarkas, a déli ármádia a birodalom legnagyobb hada, az északi határõrség annak csak a fele, és a perszikek lázongó országa miatt onnan nem is tudnak új egységeket átcsoportosítani. A Keleti Sereg pedig - ami mellesleg a legkisebb volt mind közül - eltûnt a messzeségben. A távoli Rézhegységen is túl, valami vad - Lykurgiának nevezett - földön portyázott. Mi célból? Azt csak a pimaszul fiatal parancsnokuk, Je-joe pöszörcefi tudta, esetleg a második kamara minisztere, az a lompos Csu-vau-ce. (A második kamara felelt a hadi és belügyekért.) Ám Pin-csuin még ezeknél a tényeknél is nyugtalanítóbbnak tartotta azt, ami a fenséges császári palotában történik. A három kamara hatalma, mely idõtlen ideje a császárság mindennapi ügyei fölött õrködött, irányította a hatalmas birodalmat, eltûnni látszott. III. Paszomány császár - Áldassék a neve! - jóindulatú uralkodó volt, könnyen behálózta az  új tanácsadója, akit azóta kancellárrá emelt, így fölébe került a három kamara mandarinjainak. Tu-tui-ce kancellár furcsán viselkedett, most, amikor az egység mindennél fontosabb volna, inkább a kamarák bomlasztásában jeleskedett. A harmadik kamara kisebbsége - akik magukat feketepandának nevezték - mindenben a Pin-csuin vezette elsõ ellen szavazott, pedig annak a panda-kamarának nevezett testületnek csak a birodalom bölcseleti ügyeiben volt joga fölszólalni. A miniszter a háttérben Tu-tui-ce kancellár áskálódását sejtette.
 
Karcsú híd ívelt át a kertet átszelõ, békalencsével, tavirózsával teli csatorna zöld vizén. Faragott mészkõkorlátjába kapaszkodott meg a pincsi, furcsa rosszullétek kerülgették már egy ideje, szédülés, pedig még nem volt öreg, sõt az egyik legfiatalabb volt a fõmandarinok közt. A túloldalon megállt a magas, gömbkoronájú fa árnyékában. Fénylõ, világoszöld levélzete már nem rejtette a termésfürtöket. A téglavörös héjú gömböcskéktõl tömött lombozatot meglengette a Ghongion folyam felõl feltámadó fuvallat. Pin-csuin felnyúlt az egyik kis terrakotta-tojásért, feltörte a vékony héjat, ami alól üvegesen fehér hús tûnt elõ, élvezettel falta be a nagy barna magról lefejtett édes-savanyú zamatú licsiszilvát.
 
Vékonydongájú, oldalt ülõ merev nagy szemû, érdes zöldbõrû hüllõ tûnt föl a kerítéskapu felõl. Lötyögött rajta a díszes selyem öltözék. Mélyen meghajolt a pincsi elõtt.
 
- Mit kívánsz, Kao-lin mester?
 
- Méltóságos miniszter uram, az udvartanács összehívatott, a Fenséges Bölcsesség Csarnokában már várnak.
 
II.
 
Pin-csuin Kao-lint követve a Licsi Kert déli kapuján át távozott. Itt simára gyalult földút vezetett alacsony vályogfalú, bambusztetõs házak közt a Kürt toronyig, ami vörös téglából épült, miként a kétoldalt húzódó fal is. A torony bejárata nyitva állt, a pöszörce õrök unottan támasztották a falat. Benn mészkõvel kirakott szûk út vezetett a Ghongion folyamig, lampionokkal feldíszített komp várta a minisztert és vitte a nagy víz közepén elterülõ Császári Palota Szigetére. A sziget természetes képzõdmény volt, s csak a város alapítása után építették be a pöszörcék, hisz ott védve voltak mind a délrõl, mind az északról jött támadásoktól. Késõbb, ahogy Pei-csin nagyvárossá nõtt, az lett a mandarinok kedvelt lakhelye, míg a dinasztiaalapító I. Paszomány fölépíttette a Császári Palotát körötte a Csüngõ Arany Kertjével. Díszes egyenruhás testõrök állták a miniszter útját, aki fölemelte jobb mancsában a bronzpecsétet, amire sárga selyemszálat kötöttek, a fegyveres farkasok utat nyitottak. Karcsú márvány kõhidak ívelték át a Ghongion folyam ide vezetett vizét, a bugyogva habzó Fõ csatornát. Mögötte már a kert húzódott, gránitból rakott fehér utak szelték át a harsogóan zöld fácskákkal teliültetett termékeny földet. A kert délre nézõ részén vastag törzsû, szabálytalan koronájú alacsony fák álltak, tövises ágaikon sûrû sötétzöld levelek, köztük százszámra kicsi, lapított gömbölyded vöröses-sárga gyümölcsök. Pin-csuin nyála akaratlanul összeszaladt a császárok mézédes csemegéje, a mandarin láttán. Ám a Palota bejárata elõtt másféle növények álltak, magasabbak, terebélyes gömbkoronájuk pompás, smaragdzöld levélzettel teli, közülük mancsnál nagyobb vörös-arany golyóbisok mosolyogtak, hónaljukban már a következõ termést ígérõ nagy, hófehér szirmú virágok ontották bódító illatuk. A miniszter áhítattal lépdelt el a Palota Kert narancsfái elõtt.
 
A Palota nagycsarnokában már a miniszterek és más mandarinok várták. A hatalmas helyiség tetõzetét száz vaskos, márvánnyal borított, sárkánydíszes oszlop tartotta. Köztük ácsorogtak a különbözõ fajtájú udvaroncok és méltóságuk. Legtöbbjük pöszörce volt, csiricsáré egyenruhájukról is megkülönböztethetõek, a pandák egyszerû köpenyben - többségük aranysárga színûben, de néhányan ametiszt-sötétben -, a hüllõk a személyzet tagjaiként vászonruhában, a pincsik pedig - akik a legkisebbek voltak - bíborvörösre és indigókékre festett selyem köntösben. Ez a hely volt a császárok fogadóterme, a Fenséges Bölcsesség Csarnoka, közepén a magas gránitalapzatra emelt, aranylakkal festett ébenfa trónus. Ami üresen állt, ám lábánál egy kisebb pulpituson különös alak ácsorgott, bõre szabott, mályva és tárkonyszínû mintákkal díszített csuhát viselt, a fejét is csuklya fedte, egyik fehér cérnakesztyûs mancsa fémpálcát tartott, ami rézvörös gömbbe végzõdött. A másik mancsban kigöngyölt tekercs volt. Amint Pin-csuin is elfoglalta helyét furcsán sziszegõ hangon beszélni kezdett:
 
- Õcsászári felsége III. Paszomány pátense! Emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy õcsászári felsége - Áldassék a neve! - a következõ rendeletet bocsátja ki: a birodalom gazdaságának, kereskedelmének és minden ügyes-bajos dolgának jobbítása érdekében, általános helyettesünkké emeljük a jeles Tu-tui-ce kancellárt. Pin-csuin elsõ miniszterünket birodalmi belügyérnek nevezzük ki. A birodalom külügyeiért ezután a szintén a kancellár felel. Egyúttal megszüntetem az eddig az ügyért ténykedõ hivatalt, vezetõjét, méltóságos Juhar-ce miniszter urat érdemei elismerése mellett felmentem, ezután áldásos tevékenysége a pandakamara munkájának elõremozdítására irányuljon.
 
A birodalom kormányzásának átláthatósága és egyszerûsítése okából, a császári tanácsot feloszlatom, ezután jeles Tu-tui-ce kancellár vezette háromfõs testület lássa el feladatát.

A pincsi úgy vélte, hogy Tu-tui-ce reszelõ hangon rövid vihogást nyomott el a csuklya alatt. A pulpitus körül álló miniszterek és mandarinok megdöbbenve hallgattak, Pin-csuin oldalt pislantott Juhar-ce zömök alakjára, de a pandán nem látszottak az érzelmek, ám mindkét mancsát ökölbe szorítva ácsorgott. Közben a kancellár már másról sustorgott: a birodalom mezõgazdaságának felvirágoztatására hozott intézkedéseit sorolta, mindenek elõtt a Ghongion medence rizstermelésének megtöbbszörözését. Végül megnevezte azt a három illetõt, akik az uralkodói pátensben megjelölt kancellária tagjai lesznek. A jelenlévõk nem kis meglepetésére három pandakamara tag volt, élükön a feketepanda Fukur-ce... 
 
III.
 
Juhar-ce bosszúsan tekerte maga köré a sárga köpenyt. Tu-tui-ce beszéde kihozta a sodrából. Pin-csuin szapora léptekkel követte, ki a császári palotából, át a Ghongion folyam északi kompkikötõjén. Pei-csin pandalakta körzete észak-nyugatra feküdt, ami a nagy víz lapos medencéjébõl az Esõs Dombok vidékéig nyúlt. Ez a része a városnak sok egyéb mellett, abban is kitûnt a többi negyedtõl, hogy kevés tégla, kõ vagy vályogfalú épület állt ott. A házak alacsonyak és szinte kivétel nélkül a vastag Suhi-puf fajta bambuszból készültek. A székek, kerti padok, asztalok, kerítések anyaga viszont mind más és más bambusz, a sárgástól a fûzöldön át a csíkosig bizonyította a pandák népének hagyománytiszteletét, ami a nem is túl távoli hazájukból, a Susogó Bambuszok Ligetébõl eredt. Az sem volt meglepõ, hogy a második kamara palotája is jórészt ebbõl az anyagból készült. Egy alacsony domb tetejére épült, aminek hajlatán inkább dzsungel, mint kertszerû liget nõtt. A magas fák laza koronáját lándzsaformájú, mutatós fénylõ-sötétzöld levelek alkották. A nagy bõrszerû levelek közt csüngtek az almanagyságú, gömbölyded, sima fényes-sárga bogyók. Ez volt a Pompás Bölcselet Datolyaszilva kertje. Bár Pin-csuin ismerte ezt az éretten lágy aranyszín húsú, mézédes gyümölcsöt, nem tartozott a kedvencei közé. (Aminek oka még kölyökkorából eredeztethetõ, amikor is huncut pandabocsok a fáról leszedett, látszatra teljesen beérett datolyaszilvával kínálták, mohóságára rá is fizetett: a még nem utóérett csemege keserû, csersavas íze egy életre elvette kedvét ettõl a gyümölcstõl.)
 
Juhar-ce szuszogva szedte a palota domboldalba faragott lépcsõit. A pincsi látta öreg barátja kerek, feketefoltos, jóindulatú ábrázatán, hogy majd szétveti a méreg. A pandák formára joviális, köpcös tarkaszõrmók, kedvelni való fajnak tûntek, pedig Pin-csuin tudta: akad köztük nem egy sunyi, irigy és rosszindulatú mackó. (És ezt a következtetést nemcsak a kölyök korában történt datolyaszilva etetés után vonta le.) Ám Juhar-ce valóban az volt, aminek látszott, sõt még több is, mert a Susogó Bambuszok Ligetének bölcsei közé tartozott. A bejárat mellett kétoldalt hatalmas vízzel teli rézüstök álltak, a csarnok oszlopai - nem bambuszból - vaskos tölgyfából voltak, ami minden bizonnyal a Gigász-hegység déli lábának sötét erdeibõl származott. Az oszlopok közt díszesre faragott rácsozat választotta el a tanácstermet a többitõl. A félhomályos helyiséget függõ lampionok világították meg, a nyugati fal elõtt fából faragott, karmazsinszínûre festett szobor állt, a pandák legendás bölcsének a Láthatatlan Vörös Pandának a tiszteletére. Juhar-ce sietve odatámasztotta sétabotját a helység fala mellett lógó gonghoz. Majd morogva egy bambuszból készült székre tottyant, a pincsi elfoglalta a mellette lévõt. Ekkor szabadult fel belõle a dühös horkantás: - Pin-csuin uram, ez már több a soknál! Amit ez a ravasz kancellár mûvelt, kihasználva császárunk - Áldassék a neve! - végtelen jóindulatát, már több a soknál! Egyetlen pátenssel felszámoltatni õsi hagyományait a birodalom irányításának, csak súlyos bajok forrása lehet! Azt a rizsmániáját se értem, mindig volt bõven belõle Csinben, hisz alapvetõ táplálék, de minden talpalatnyi földet bevetni a Ghongion termékeny partján, bocsáss meg a szóért, ostobaság! Ráadásul kit nevezett ki tanácsnoknak? Azt a bajkeverõ szektavezért, Fukur-cét. A feketepandák ma már a Láthatatlannak se adják meg a kellõ tiszteletet, ilyen gyalázatot még soha nem látott a Susogó Bambuszok Ligete!
 
- Igen ez nagy baj, a feketepandákkal mindig meggyült az elsõ kamara baja, belekötöttek minden jobbító határozatunkba, ám amíg III. Paszománynak - Áldassék a neve! - élvezte a bizalmát a miniszterek tanácsadó testülete, ki lehetett húzni a szekta méregfogát. Most mi lesz? Én sem tudom, igyekszem legjobb tudásom szerint ellátni az új feladatomat, de nyitva tartom a szemem, néked pedig Juhar-ce barátom azt javaslom, várd ki türelemmel, míg császárunknál kitelik ennek a törekvõ Tu-tui-cének a sora...
 
- Csak addig ne okozzon végzetes károkat a birodalomnak, Pin-csuin uram! De már hozzák is a vacsorát, licsi és narancsgerezdekkel ízesített bambuszrügy levest. Jó étvágyat kívánok!
 
IV.
 
Másnap egy kengyelfutó gyalog-hüllõ hozta az újabb üzenetet: Tu-tui-ce kancellár ismét összehívja a három kamara tagjait, újabb császári pátens lesz kihirdetve. A pincsi megütközve olvasta a legyezõszerû selyemre festett értesítést. Korábban egy év is eltelt III. Paszomány császár - Áldassék a neve! - két rendelete között.
 
Csillogó Aprópénz Terme a Fenséges Bölcsesség Csarnokának oldalszárnya volt, kevésbé pompás, ám épp olyan méltóságteljes. Mohazöld falait bíbor és arany-mintás drapériák fedték. A közepén álló egyszerû kõszék az elsõ miniszter helye volt, elõtte kényelmes zsámolyok a mandarinoknak, most a széken a csuhás alak ült. Pin-csuin sejtette, az õ bosszantására hívta össze ide a minisztereket Tu-tui-ce: korábban az elsõ kamara tartotta ott az összejöveteleit.
 
A kancellár reszelõs hangon olvasta föl az újabb tekercset:
 
- Emlékezetül adjuk, hogy a méltóságos kancellárral és kancelláriatanáccsal folytatott tanácskozás után rendeletünk a következõképp módosult. A dicsõ birodalmi hadsereg vezetését ideiglenesen, személyes felügyeletünk alá soroljuk. Ugyanakkor megbízzuk a kancellári hivatalt egy hadügyi minisztérium létrehozásával, melynek vezetõjének az elsõ kamara jeles tagját Pin-csi-la mandarint nevezzük ki.
 
Tu-tui-ce összetekerte a tekercset, majd az ölébe ejtve bejelentette Yu-jui-ce tábornoknak, a Déli Sereg vezérének lemondását, amit õcsászári felsége nehéz szívvel, de elfogadott.
 
A jelen lévõ pöszörce urak dühös vakkantással és morgással fogadták a hírt. A második kamara minisztere, Csu-vau-ce haragosan vicsorgott, a kitüntetések hangosan csilingeltek az egyenruháján. Fölszólalásában erõteljes hangnemben kritizálta a tábornok távozását, pontosabban azt, hogy kívánságát - újabb csapatoknak a déli határra vezénylését - elutasítva ilyen megalázó helyzetbe hozták. Ám a kancellár jogarával a mennyezet felé intetve berekesztette az ülést. Csu-vau-ce megragadta Pin-csuin kaftánjának a szélét és maga után húzva elsietett.
 
A harmadik kamara palotája egy kis mesterséges tó mellett épült, amit földalatti csatornákon a Ghongion folyamból tápláltak. Épp ezért a nyugodt vízfelület is inkább sûrû spenótszínû volt, mint kék. A partján közepesen magas, fûzfához hasonló lecsüngõ koronájú, hosszúkás páfrányzöld levélzetû fák bókoltak. Csak a közelbõl látszottak a levélsátorban megbúvó arasznyi tojásforma sárgás alapszínen rozsdafoltos, még éretlen gyümölcsök. Pin-csuin tudta, hogy ez a bohém-módra telepítettnek tûnõ ültetvény a pöszörcék híresen szívós növényének, a Szomorúság ûzõ Jujubának kertje.
 
A palota mellett egy négyszögletes alapú épület emelkedett. Fölfelé haladva az emeletek alapterülete csökkent, így alakult ki a lassan kúpformára hajazó torony, amit a pöszörcék hadi jelvényein viselt Méltóságteljesen Harcoló Sárkány névvel illettek. Megszentelt hely volt, ám Pin-csuin sejtette: a régmúlt idõkben kevésbé magasztos célt szolgált, a Ghongiontól délre elterülõ síkságot kémlelték magasából a pöszörcék elõdei.
 
A palota külcsínben eltért az összestõl, amit a városban látni, rokokósan burjánzó díszítésû volt már a homlokzata is, ám a nagy kerek bejáraton átlépve mellbevágón cifra belsõ tér várta az érkezõt, az erezett-márvány padlat, amire rózsa és gránátalma mintás vastag perszik szõnyegeket terítettek, az alabástrom oszlopok csúcsán aranyozott sárkánydíszek, de a falak is festett majolikával fedettek, rajtuk a Csin birodalomban oly kedvelt színes természet-ábrázolások. Az oszlopok közt jádeszobrok örökítették meg a pöszörcék híres hadvezéreit, harciasra faragott kõfarkasokat.
 
Csu-vau-ce összeszorított manccsal rótta le fel alá a métereket a helyiségben. A pincsi közben leült a sarokban egy támlátlan kárpitozott székre. A pöszörce megállt elõtte és dühösen fölmordult: - Felfoghatatlan az egész, Pin-csuin uram! Egyetlen császári tanácsadó se kavart ilyen fals szelet még, mióta fennáll a Csin birodalom, mint ez a jöttment Tu-tui-ce. Egy kézlegyintés elintézni a Déli Sereg vezérének kérését, aztán elfogadni az egyik legtapasztaltabb hadfi lemondását... Skandalum! És ki ez a Pin-csi-la? Valami tejfölösszájú kölök, remélem, nem a te mancsod van a dologban elsõ miniszter uram?!
 
Pin-csuin ölébe ejtette mancsát és lehorgasztotta fejét, füle mozgásán látszott, épp elnyom egy haragos választ, majd gombszemével a kitüntetéseit babráló farkasra nézett.
 
- Mióta ismersz, Csu-vau-ce uram? Mikor ártotta bele magát valaha is az elsõ kamara a hadsereg ügyeibe? Az említett ifjú mandarin maga sem tudta, hogy ily jelentõs posztra emelik, igazából, nincs is meg a szükséges gyakorlata, se a tudatása... Itt valami sötét ármány készül kibontakozni, aminek közepén a kancellár szövi a hálót, tegnap beszéltem a méltóságos Juhar-cével, aki szintén hasonló keserûséggel nyilatkozott... Néked is csak azt javallom, egyelõre, mint néki: türelemmel figyeljük a történéseket.
 
- Nem úgy van az, Pin-csuin uram! Te is tudod, hogy a második kamara esetében az ilyen horderejû császári döntésnek messzemenõ hatása van. Õsi szokás szerint a Déli Sereg, mint a birodalom elsõ hadereje, vezetõje és a pöszörce kamara elnöke személyében is összekapcsolódik, bármelyiknek kell távoznia hivatalából, a másik is követi, ez a Tiszteletreméltó Hagyomány Hierarchiája. Holnap a kancellár jelenlétében bejelentem a visszavonulásom a hadügyek élérõl!
 
A pincsi felugrott a székrõl, orra idegesen szimatolt, a megdöbbenéstõl elakadó hangon vakkantotta:
 
- Ezt nem teheted, Csu-vau-ce! Most nem! Még senkinek se mondtam, te hallod elõször a hírt: a Kutyafejû falka betört régi szövetségesünk, a holdmedvék országába, a legfrissebb jelentés szerint Xanupusztán vereséget mért Örvös Narug vezér seregére, feltartóztathatatlanul nyomul a fõvárosuk felé. Ez tudod mit jelent, Csu-vau-ce miniszter? Háborút a Kutyafejûekkel! 
 
Jegyzet:
 
A Csin birodalom a Nyugati-tengertõl a Keleti-síkságig terjed, északon a Perszik birodalommal osztozik a Gigász hegység lábainál, délen a Nagy Füves-sztyeppe határolja. Népei közt a legnépesebb a farkasfélék közé tartozó pö-ször-ce (medvedzenül: pöszörce), de a határaikon mindig éltek mások is, délen Kutyafejû farkasok, keleten holdmedvének is hívott örvösök, északkeleten a Nagy Bambuszligetben pandák, a fõvárosban Pei-csinben a Ghongion folyam partjain, pedig hüllõk és az egykori bo-hun-cer vidékrõl bevándorolt kutyafélék, a pin-csik. Az északi birodalommal nem volt népesség keveredés, mert a hatalmas határhegyek ezt mindkét oldalról lehetetlenné tették. (A Perszik birodalmat szintén farkasfélék alapították, ám ezek inkább a zordabb vidékeken élõ hófarkasokkal álltak rokonságban, országukat pedig megosztották a masztodonok ott élõ népével - kiket a medvedzenek legendái polifásnak hívtak -, amúgy a pöszörcék sem tartották számon rokonként egyik rivális farkasfalkát sem, a perszikek és a Kutyafejûek helyett a távoli keleten, a Rézhegységen túl élõ waucsik-népet inkább.) Ám az is tény, hogy a felsoroltakkal ellentétben a pöszörcék - szövetségben a többi ott élõ fajjal - egy stabil, virágzó és jelentõs birodalmat hoztak létre, amit csak külsõ erõszak volt képes, ideig, óráig maga alá gyûrni. A Csin birodalom Írisz után a legrégebbi államalakulat volt, fejlett gazdasággal és növénytermesztéssel, fõvárosuk az országot kettészelõ Ghongion folyam partján épült Pei-csin távoli vidékeken is híres volt sárkánytetõs arany pagodáiról, gyönyörû kertjeirõl, a város közepén fekvõ szigeten épült pavilonjairól, miniatûr tavacskái felett átívelõ karcsú, díszesen faragott hídjairól, sziklakertjeinek pompás növényeirõl. Jól karbantartott kövezett utak szelték keresztül kasul az országot, a legtávolabbi helyekig. Pei-csin-t hívták a Keleti Szél Városának, a Ghongion Folyam Ékének, az Ezer Kert Városának és még igen sok néven nevezték. Az õsi selyemtekercs-könyvek szerint régi település volt, már a birodalom kialakulása elõtt jelentõs város volt, mint a Ghongionon hajózó dzsunkák kikötõje és vámszedõje... (Bár a legrégibb bambuszcsíkokra írt feliratok szerint sem lehetett õsibb a medvedzenek legendás városánál, Írisznél.) Ehhez képest a császárság intézménye újabb kori fejlemény, válaszul a környezõ világ kihívására: északon egy perszikfarkas hadúr, Szárcsaszán nevû magához ragadta a hatalmat és kikiáltotta Perszik birodalmat. Délen a Nagy Füves-sztyeppén korábban céltalanul száguldozó Kutyafejûek szervezett bandákban kezdték Csin határvidékét fosztogatni. Történetünk idején Paszomány császár - ezen a néven a harmadik - uralkodott.

Ez az írás 2017. szeptember 1-jén került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Márton további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban 
Vasi Szabó János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón