Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Márton - Vasi Szabó János
Meseregény 
10. rész
Muflonháven 
  
Az ifjú Navarkosznak igaza lett: Pöklencs és útitársa süvítõ szélben, kavargó koratéli hózivatarban érte el Muflonháven déli kapuját. Bár hosszú út fáradtsága nehezült lábukra, a zimankóban jó ütemben kocogtak át a vasalttölgy kapufélfák közt. Az õr épp csak kidugta orrát a bódéjából. 
  
Muflonháven, egy sirály szemével nézve, leginkább megduzzadt lencsére emlékeztetõ formában épült, aminek héja a félkörívben magasodó városfal volt. Az utak csigavonalban indultak az északi, keleti és déli kapuktól, s vagy a hatalmas kikötõbe, vagy a helység mértani középpontjában álló Tülkös Muflonidisz fogadója elõtti térbe torkolltak. A város, mert bizony megérdemelte ezt az elnevezést, õsi település volt, az óidõkben épült, amikor a Hatalmasok serege partra szállt itt, hogy megdöntse a messzi északon lévõ, a Nagy Feketefenyõ-erdõségen is túli, gonosz birodalom hatalmát. 
  
Az eltelt hosszú évek során csak gyarapodott, hisz az Íriszben székelõ medvedzenek innen indultak kalandozni a tengeren túlra, késõbb, a jegesmedvedzenekkel vívott háborúkban pedig a fõ északi hadállás volt. Lakossága, mint minden kikötõje köré épült településé, sokszínû sereglet: barna, fekete és szürkemedvék, muflonok és mezei nyulak épp úgy megfordultak itt, mint délrõl jött kutyák és juhok, sõt a Széles folyamon túli Csin birodalom gályáit is látni lehetett néha, igaz, azok a fura felépítésû hajók csak nyárközép idején merészkedtek ilyen északra. 
  
A fogadó zömök, emeletes épület, tetejét az új szamédi stílus szerint égetett agyagcserepekkel fedték; oldala viszont tisztes muflonszokás szerint vaskos kõbõl épült, a zord Jegesvidékrõl lezúduló viharok koptatták, moha nõtte be északi falát. Az ablakok nehéz függönyökkel takartak, ajtaja csukva, ám így is kihallatszott a mulatozás zaja. Pöklencs kétszer is nekicsapta a kopogtatót, szõrös pofáját zúzmara lepte. A kémlelõnyíláson át kíváncsi tekintet meredt rájuk, majd látva Pöklencs elszánt ábrázatát - hogy ha nem nyit ajtót, kész belerúgni -, sarokig kitárta. Hullámokban áramlott az utcára a meleg, a foxi egy ugrással bévül termett, Barnabás viszont a megfelelõ áhítattal lépett a tágas helyiségbe. Népének mondái a messzi délen is megõrizték a muflonháveni csapszék emlékét, aminél patinásabb csak egy akadt a földkerekségen, az íriszi. 
  
Fiatal juh engedte be õket, kopottas köpeny borította zömök alakját, szarvtalan feje széles, domború homlokú, a szemvonaláig gyapjúval benõtt, takarva, hogy bal füle a csonkig hiányzott, nagy fekete szeme élénken figyelte az újonnan jötteket. Nem sokáig bámészkodott, mert megtermett kos lépett elébük, s mielõtt udvariasan köszöntötte volna õket, rábégetett:   
  
- Tarisznyási fiam, szedd a lábad, a medvedzenek szomjasak! - majd a foxi felé fordult - Üdvözlöm a vendég urakat, Tülkös Muflonidisz volnék, a fogadó tulajdonosa! Kit tisztelhetek az urakban?  
  
A fogadós megtermett muflon volt, rövid, barna szõrû, hatalmas csigaszerû szarvat viselt, hátán fekete csík húzódott, aminek két oldalán fehér nyeregszerû folt volt megfigyelhetõ. Pöklencs kicsit fölhúzta orrát, ám csöndesen válaszolt:  
  
- Kékgúnyás Pöklencs vagyok, társam a Mézpörgetõ famíliából Klerencfia Barnabás. 
  
Muflonidisz meghajtotta fejét:  
  
- Hallottam hírét a nagy mandulaszigeti Pöklencsnek, Mézpergetõ úrnak pedig ismertem atyját, a kiváló Klerenc fejedelmet: magam is részt vettem abban a csatában, mely megállította a gaz jegesmedvedzenek támadását az Északi Fogadónál. Kerüljenek beljebb! Bár ma este sok a vendég, ily jeles személyeknek mindig van üres stand, ha meg kívánnak szállni, szobát is tudok biztosítani.  
  
- Köszönjük, és elfogadjuk az ajánlatot - leültek az egyetlen szabad asztalhoz. Különös társaság gyûlt össze. Cseledzen, pláne Kalvadopulosz csárdája tanyasi söntésnek tûnt a hatalmas, boltíves helyiséghez képest, a falakon körbe fáklyák, a terem közepén, fönn szekérkeréknyi csilláron vastag gyertyák, az asztalokon olajmécsesek elég fényt adtak, hogy a legtávolabbi sarkot is szemrevételezzék. Az ivó északi falánál hatalmas kandalló ontotta a meleget. Jórészt megtermett barnamedvék vigadoztak, ám nem messze tõlük élénk szamédi társaság kortyolta a sörét. Az ajtó mellett izmos, Rósejbniföldrõl való mezei nyulak ették répából és salátákból álló vacsorájukat. A kisebb asztaloknál magányosan, vagy párosával feketemedvék, muflonok és a köpenyükbe burkolózó meghatározhatatlan fajtájú vendégek ültek. Köztük két fiatal birka sertepetélt, széles fatálcákon hordták a kupákba, vagy pintnyi ónkancsókba kimért sört. Egyikük az ajtónálló volt, a másik szarvtalanságban hozzá hasonló, ám magasabb, véznább, s bár néki mindkét füle a helyén volt, pofájának furcsa formát adott keresztbe álló, vizenyõs szeme... 
  
Ekkor Barnabás mellett fölharsant egy ugatással vegyes nóta, a küttenbergi mocsárba kergetett ostoba waúcsik-farkasokról. Pöklencs érdeklõdve figyelte a fél tucat, láthatóan "elázott" kutyát. Többségük hozzá hasonló méretû foxi volt, ám középen egy nagyobb eb csaholt. A társainál vaskosabb, elhízott kutya volt, õsei közt miden bizonnyal barackparti kömöndörfoxi is akadt. Pofáján sörhab terült szét, orra remegve szimatolt, aztán meglátva a Kékgúnyást, a tölgylapra ejtette korsóját, nehézkesen fölemelkedett és meghajolt.   
  
- Léty üdvözölve, natytiszteletû Pöklents uram! 
  
- Üdv, Falvájó Klancs mester! Mi járatban vagy ily messze északon? 
  
- Naty munkápa kezdtünk társaimmal az õsz folyamán itten. A középsõ kikötõ állásait erõsítettük meg, de most hoty a végére értünk, hazafelé készülünk. A vihar elmúltával indul egy muflon vitorlás Dél-Vensze kikötõjépe, nemde méltóságod is velünk tart? 
  
- Jómagam is hajóra szállok, de terveim szerint más irányba. További jó mulatást kívánok kegyelmeteknek!                               
  
Ahogy Pöklencs hátat fordított a kutyáknak, az egyik szamédi mackó - kissé billegve - odalépett asztalukhoz. Meghajolt a foxi felé, ám Barnabásnak a képébe bámult. 
  
- Megbocsáss a zavarkodásért medvedzen uraság, de mintha az imént a nemes Mézpergetõk nevét hallottam volna emlegetni? Engedd meg, hogy bemutatkozzam: Tottelottefia Kokko de Rappi vagyok, Rapinum városából. 
 
Barnabás jól ismerte a Tottelotte nevet: a Kasztalínyiától nyugatra fekvõ kontinensen alapított Szamédia fejedelme volt, s e mokány mackó bizonyára annak utóda. Fölállva köszöntötte: - Jól hallottad, Klerencfia Barnabás vagyok, szolgálatodra Rappi uram! 
  
- Atyád jó barátja a szamédieknek, s atyámnak, ha bármit megtehetünk érted... Nem tudom, hová tartasz, de társaim Íriszbe készülnek a karavánnal. Ha arra visz utad, szívesen látnám, hogy csatlakozol hozzájuk. Veszélyes mostanság az Öregúton magányosan bandukolni, még egy ilyen derék mareskallnak is, mint te vagyol... Vezetõjük távoli rokonom, Detre Rómelzen uraság, ott ül, bár úgy tûnik, kissé elgyöngült a sertõl... - egy a szamédieknél nagyobb, ám a többi medvedzenhez késpest még mindig zömök barnamackóra mutatott. Aki díszes övet viselt, és épp akkor csapta az asztalra kriglijét, hogy a sör egy része a lapjára fröccsent. Nehézkesen intett, aztán figyelmét újból az itókára irányozta, olyannyira sikerrel, hogy kobakja a kancsó peremén koppant. - Magam a muflon vitorlással Dél-Venszébe tartok, ha ez az átok idõ enyhül, persze...  
  
- Köszönöm Rappi uram, szívesen csatlakozom. Akkor holnap, ha Rómelzen uraság magához tér, beszélek véle. Ha Kasztalínyiában járnál, számíthatsz magam, s atyám jóindulatára.         
  
A szamédi meghajolt - nem nagyon mélyen -, és némi merevséggel lépteiben, visszatért a társaihoz. 
  
Ám már érkezett is a fogadós, fatálcáján egy nagypint és egy korsó habzó serrel. Sajtokat és vajat tett elébük, ropogós cipót, kis bödönbe mézet, lapos agyagtálkán szárított gyümölcsökbõl csemegét. 
  
- Jó étvágyat kívánok a vacsorához! Jut eszembe, Pöklencs uramnak volna itt egy üzenet: a kora délután érkezett örvösmedve uraságtól. Kéri a nagytiszteletû Kékgúnyást, hogy holnap vecsernye tájt találkozni méltóztassék vele.  
  
- És, miként hívja magát az örvösmedve? - a foxi teli pofával rágcsált egy sajtdarabot.  
  
- Guarnak nevezte, és találkozója volt kegyelmeddel, ám a hosszú tengeri utazás kimerítette, elõbb lepihent.  
  
Pöklencs rápislantott a pintet épp szájától elemelõ mareskallra. Guar volt annak a nemes rendnek a vezetõje, amihez a Mandulasziget, Frágia és a rapinumi kapilla személyzete tartozott. Muflonidisz látva a Barnabás elõtt üresen ásító ónkancsót, a tömegben fejvesztve szaladgáló egyik birkának bégetett: - Tarisznyási fiam, hozz a Mézpergetõ uraságnak még egy pint sert, de szedd a lábad ízibe!  
  
A fogadós a már hangosan küttenbergi harci dalokat csaholó kutyákhoz lépdelt. Jött is a félfülû birka, ám, ahogy a kissé szétcsúszott szamédi asztaltársaság mellett elrohant, az egyik kinn felejtett lábban elbukott, hasmánt érkezve a helyiség padlójára. A sör a fapallón habzott tovább. Muflonidisz a csigaszarvas fejéhez kapott:   
  
- A Nagy Grizilindára mondom, meg vagyok áldva ezekkel a kétbalkezes segéderõkkel! Cacultius, hozz egy új pintet, te meg Tarisznyási töröld föl a mocskodat!  Aztán maradj az ajtónál, ott talán nem csinálsz galibát! 
  
Barnabás ledöntötte a sört és fölállt, hogy nyugovóra térjen. Ekkor keményen megdöngették a bejáratot, a félfülû birka nagyot ugrott hátra, aztán óvatosan a kémlelõhöz lopakodott. Rögvest kitárta az ajtót: hatalmas barnamedve lépett be, mögötte egy másik böhömnagy mackó, köztük botra támaszkodó reszketeg vénség, valamikor derék medvedzen lehetett, de válla kortól meggörbedett, ritkuló bundája inkább ezüstszínû, mint sötét. A fogadós viszont kicsörtetett a söntés mögül a láttára, mélyen meghajtotta fejét. 
  
- Légy üdvözölve Arksun nagyúr!
Ez az írás 2017. július 25-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Márton további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban  
Vasi Szabó János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón