Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Márton - Vasi Szabó János
Meseregény 
9. rész
Út észak felé
  
Hideg, szeles idõben hagyták el Csalavár északi kapuját a vándorok. Pöklencs prüszkölve húzta össze magán a köpönyegét, a medve is lesunyt fejjel lépdelt. Két napos út állt elõttük, nyílt síkságon, se fa se bokor nem törte meg egyhangúságát. Éjszaka a fogyó hold ellenére fagyosan szikráztak a csillagok. Tüzet gyújtani nem tudtak, nem volt mibõl. Barnabás, hogy megtörje a csöndet, a fogadóban történt eseményt taglalta: miért kötözködtek vele azok a barnamedvék? A kutya fölkapta fejét, pofája vigyorba torzult: - Biztos, a mackólány miatt orroltak meg rád, mareskall uram! Komolyan, Cseledzen mesterrel az indulás elõtt váltottam pár szót róluk, nem szeretem, ha a pusztán lepnek meg a zsiványok; õ úgy tudta, dióligeti házalók voltak, üstfoltozók, gabonakupecek.
 
- Sejthettem volna, Irgumburgum Bendegúz medvéi! Ha ezt tudom, betöröm a kobakjukat! - dühöngött aBarnabás.
 
- Vagy õk a tiédet. Megkapták a magukét, higgadj le! Messzi járunk Núciától, ide nem ér el Bendegúz mancsa. Jobban tartok a kihûléstõl, ami hamar utolér minket, ha rövidesen nem találunk tûzifának valót - a foxi bánatosan pislogott a pofájából eregetett párán át.
 
Másnap didergetõ hajnal után folytatták útjukat, hiába sütött ki a nap, nem volt sok ereje sugarának, a keleti szél átfújt még a mareskall vastag irháján is. Alkonytájban néhány lecsépelt levelû bokor került elébük, ám a tüze nem sok meleget adott, hamar elhamvadt, hamisan süvöltött fülükbe egész éjjel a szélfuvola.
 
Harmadnap a rõtre vált pusztából görbe törzsû, szabálytalan koronájú fa magasodott ki. Ahogy közeledtek, látták: nem is annyira sudár, inkább közepes méretû. Levélzete még nem hullt le, arasznyi gömböcskék sárgálltak elõ a barnászöld lombkoronából. Pöklencs elégedett pillantással lépett a repedezett, pikkelyes szürke kérgû törzséhez.
 
- Jó hír mareskall uram, e fácska jelzõje a következõ, remélem könnyebb útszakasznak.
 
Barnabás kíváncsian szakított le egy nagyobb, napos oldalán piros gyümölcsöt. Roppant a kemény hús, ahogy belé harapott, és a medve képe rögvest fincsorgóvá vált. A foxi teli pofával nevetett: 
 
- Elfeledtem mondani, de a vadóka íze bizony fanyar, még érett állapotban is. Ahová most tartunk, Kalvafalván kitûnõ mártást, lekvárt, kompótot, bort, sõt híres párlatot is készítenek belõle. 
 
- Akkor siessünk, Pöklencs! - ám ha a medve azt gondolta, hamarosan felt?nnek az említett település házai, csalódnia kellett, az út mentén sarjerdõ nõtt. Mivel rozsdás levélzetét épp csak kezdte hullatni, legalább az északi szél nem járt át rajta könnyedén. A fák ritkásan álltak, hisz a vadalma kedveli a fényt. Az õszi nap lefolyt a rövid gallyak levélpamacsai közt, okkerszínû fénytócsákban gyûlt össze a ritkás avar jódbarna felületén. A látványtól felvidult szívük. Derûsebben tartott tovább a menetelés. Éjszaka az erdõ közepén végre nagy tüzet gyújtottak, s az illatosan égõ almafa melengetõ lángja mellett szunyókáltak hajnalhasadtáig.   
 
Másnap az almaerdõ fái szálas füvû síkságnak adtak teret, keletrõl végeláthatatlan-hosszú vonulat nyomult északnak, nem volt magas, tompa taraján átbukva a kelõ nap a hideg reggeli párát a tenger fölé hajtotta. A Muflondombok nyúltak a messzi távolba, védve a part e szûk sávját a rómelzeni alföld jeges téli fuvallatától. Nyugatról a nagy víz nedves levegõje enyhébb éghajlatot biztosított a dúsan zöldellõ part menti lapályon. Az útról jól látszott a galambszürke kõbõl épült halászfalu, Barnabás kíváncsian szagolt bele a hûvös, sós levegõbe. A foxi botjával a település felé intett.
 
- Az ott Kalvafalva, régi muflon helység. Valamikor révként szolgált a Jeges-szigetek felé hajózó kereskedõknek, ám a fölépült muflonháveni nagykikötõ fölöslegessé tette. Ma az itt élõ tülkösök inkább földmûvelõk, mint hajósok, fõ terményükbõl, az almából nagyszerû étkeket készítenek és híres-hírhedt párlatukat egész medvedzenföldön ismerik. Áll itt a telep déli határában egy jó nevû fogadó, a Kalvadopulosz család tulajdona már régtõl fogva. Ott fedél lesz a fejünk fölött és megtöltheted a bendõdet is.
 
A házak kelet-nyugati tájolásúak voltak, hogy az északi légáramlattól védjék a szûk, girbegurba utcákat. Ezek kivétel nélkül a tengerpart mólójához futottak, esõ koptatta hiányos kövezetüket sötét moha töltötte ki, amitõl az amúgy is nedves felületük síkossá vált, mint a jég a befagyott tavon. Ám a vándoroknak nem kellett sokat csúszkálniuk, a vendéglõ fakószínû kõfala ott magasodott elõttük. Két sudár nemes-almafa állt elõtte, levelének javát elhullatta mindkettõ, ám egyiken még ott piroslott a pogácsaalma, a másikon a zöldessárga Kálvil.  A délre nézõ ablakon gyertyák fénye világlott ki, a kéménybõl füst gomolygott. A söntésben fél tucatnál is több tülkös iszogatott, vagy épp vacsorált. A fogadós közepes méretû kos volt, foltos kötényét nem a hátán, hanem elõl kötötte meg nagy masnival. Elütött a csigásszarvú, rövid gesztenyeszín szõrû vendégsereglettõl a vastag, barna bundája, apró szarva alól kilógó füle. (Bizonyítván, hogy õsei közt a Lykurg-hegyekbõl származó karakulok is akadtak.) Szívélyesen fogadta a belépõket.
 
- Üdv, a vendég uraknak! Itt a legjobb asztal, foglaljanak helyet. Mit hozhatok? Van frissen sütött almás rétes, a medve uraságnak lépesméz és friss cipó. Aperitifnek pedig jó szívvel ajánlom a Kalvadopulosz család messzi földön híres párlatát - mikor Pöklencs bólintott, a söntéspult irányába elsietett. A kutya közben Barnabásnak odasúgta: - Valóban, nem akármilyen itóka az, medvedzenföldön minden almából fõzött kisüstit, épp ezen elhíresült terméket készítõ család okán - a mackóknak túl nyelvtörõ "kalvadopulosz" helyett -, röviden csak kalvadosznak hí'nak. Úgy mondják, mind a juhok, mind a muflonok mára legszívesebben eltüntetnék az összes ilyen italt, mert a medvedzenek közt kialakult vendéglátó szokás szerint, ha egy birka a mackók közé téved - és van a kezük ügyében egy flaskával - azonnal kalvadoszt csöpögtetnek le a torkán, néha bizony kissé erõszakosan.  Persze, attól még jó ízû párlat, ami a falu határában termett nemes alma és az erdõ vadókájának megfelelõ arányán alapul; mindjárt megkóstolhatod. 
 
Kalvadopulosz mester hamar megterítette az asztalt, a ropogós cipó és az aranyló méz mellett a meleg rétes ínycsiklandó volt, kicsi kupicákban párlat lett felszolgálva. Pöklencs egy hajtásra kiitta, Barnabás lassabban ízlelgette, valóban finom kalvadosz volt. Azt meglepõdve látták, hogy a vacsora mellé a fogadós nem a szokott habbal koronázott söröskupát hozta, hanem drága muflonháveni üvegbõl poharakat, bennük ametisztszín itallal.
 
- Vendég urak, kóstolják meg a házunk különleges borát, a tengermelléki lejtõk fekete szõlõjébõl készült, a legészakabbi fajta, ami gyümölcsöt terem.
 
Amikor otthagyta a kos õket, még mindig gyanakodva bámulták az átlátszó poharak tartalmát. A foxi ízlelte meg elõbb, a gombszemei rögtön a mennyezetre meredtek, mikor mancsával megtörölte pofáját, ennyit morgott:
 
- A mindenit, ez aztán a savó! Nem hasonlít a juhok déli boraira, se a rynai, se a pisztánci nincs ilyen savtartalmú, óvatosan kortyold Mézpergetõ uram! - a medve igazából az említett különlegességeket se ismerte, ezért a bíborvörös italból még a kutyánál is kevesebbet kóstolt, mégis a kobakja búbján is égnek állt a szõr olyan savanyú volt.
 
- Pöklencs uram, ezt inkább guggolósnak mondanám! Maradok a párlatok és a remek sörök kortyolgatása mellett. A bort igyák csak a muflonok.
 
Éjszakára a fogadó oldalszárnyában kaptak szállást, a kutya még jó darabig nagyokat böffentett a kalvafalvai lõrétõl. 
 
A másnap reggeli induláskor megtöltötték az élelmiszerzsákot, vittek egy butykossal az almapárlatból is, ám a fogadós ajándékát, a borostömlõt csak hosszas kínálgatás után süllyesztette Pöklencs a tarisznyába.
 
A korai órák deres füvét hamar fölszárította a késõ õszi nap, bár túl sok meleget nem adott, gyalogtúrára kiváló idõben fogyasztották az út kilométereit. Jobb mancsuk felõl zöldellõ dombvonulat kísérte õket, balról borostyánszín levelüket hullató szõlõtõkék sorfala közt meneteltek napokig. Mögöttük állandó háttérzenét adott a tenger morajlása. Második nap nyugatról az ólomszínû fellegek a szárazföld fölé mozdultak el, szitáló esõ áztatta lábuk nyomát. A hûvös párás idõ a kedélyükre is nyomasztóan hatott, pedig ahogy a foxi számolta: még legalább négy napos út állt elõttük a kikötõvárosig.
 
Itt a szõlõlugasok borzas ágbogai szabályosan metszve voltak, tövükben száz lépésenként - már ahogy a mareskall lépett - halmokban állt a nyesedék. Messzirõl föltûnt, ahogy egy muflon a venyigét csavart szarvú feje fölött tartva cipelte. Így az esõtõl is védte valamennyit. Közelebb érve látták: fiatal kos, épphogy kinõtt a toklyó korából. Nem különbözött a többi barna szõrû, hátán a fekete csík két oldalán fehér foltos fajtársától. Övérõl díszes tokban muflontõr lógott, bizonyítva, hogy átesett a felnõtté avatáson. Lerakta a lemetszett vesszõket, és meghajlással köszöntötte a vándorokat.
 
- Derûs napot, uraim! Engem Ochsenfalvi-Pliopios Navarkosznak hívnak - miután Pöklencsék is bemutatkoztak, elmondta még, hogy a Kalvadopulosz család szõlejében dolgozik bérmunkában, mivel atyja korábban némi adósságot halmozott föl a kalvafalvai fogadóban. Muflonháven déli kapuját õ is legalább három, de inkább négynapi járóföldre saccolta. Mielõtt elköszöntek volna még megjegyezte: - Ha elhagyjátok a dombok védvonalát, zimankósabb idõre számítsatok, keletrõl még havat is kaphattok - tovább apasztva a foxi és társa lelkesedését. 
Ez az írás 2017. május 29-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Márton további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban  
Vasi Szabó János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón