Vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002-2010 között)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
ELSÕ KÖZLÉS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Bandi Katalin - vers, Szénási Sándor István - próza)
 
Szabó Márton - Vasi Szabó János
Meseregény 
8. rész
Csali Cseledzen fogadója 
  
A széles tölgyfapult mögött helyre mackólány sürgött-forgott, az érces hangú vendégek rendeléseit igyekezett mielõbb teljesíteni, közben fürgén törölgette a fakupákat, ónkorsókat. Kacér pillantást vetett a belépõ Barnabás felé, de már ott is volt egy szomjas medve és a csapra vert hordóból telitöltött neki egy kupát. Az ivóban jórészt szamédiek ültek, iszogatott néhány fekete medve is, s pár megtermett medvedzen a sarokba húzódva. Mokány szamédi gurult elébük, nagy hasán szinte fityegett a foltos bõrkötény. Fatálcán üres kancsókat vitt a bal mancsában, jobb mancsát a kötényébe törölgetve állt meg elõttük. 
  
- Üdvözlöm a vendég urakat, Csali Cseledzen volnék. Ha szomjasak, van friss ser, ha éhesek, finom étek, ha szállást is szeretnének, tudok épp üresen álló szobát. Az emeleten van ugyan, de tágas és két személyes. 
  
Pöklencs beleszagolt a füstös levegõbe, majd élesen vakkantott: - Fogadós uram, köszönjük az ajánlatot, megszállunk éjszakára. Hozz most sert, valami harapni valót! Aztán pihenni térek. Ez a mareskall úr majd utánam jön, ha elfáradt. 
  
Térült fordult a fogadós, s már elõttük volt az asztalon egy egész cipó, mellette vaj és lépesméz, kis tálkában aszalt gyümölcs. 
  
- Jó étvágyat kívánok! Piroska máris hozza a pint sert. Hé, Piros! Szomjasak a vendég urak! 
  
De ki sem mondta, már elébük is perdült a kecses szamédi mackólány. A kutya elé ónkupát, Barnabás elé nagy agyagkorsót tett le, a mézser habja vékony erecskében csorgott le oldalán. A foxi köszönését egy pukedlivel, Barnabásét széles mosollyal jutalmazta, s már szaladt is vissza a pult mögé. A kutyának csak az orra látszott ki a kopott kék csuklyája alól, az italt is ímmel-ámmal fogyasztotta. 
  
- Bocsáss meg Pöklencs uram, de furdalja az oldalamat a kérdés: mitõl lettél ilyen búval bélelt azóta, hogy elhagytuk Grumza tanyáját? Láttam, a vacsora után félrevonultatok, tán hallottál valami aggasztó hírt? 
  
- Jó medvém, éles a szemed, valóban volt egy kérdésem Morgó mesterhez. Korábbi utamról hozott tárgyról kívántam a véleményét kikérni: mint a fémmegmunkálás szaktekintélye, mit szól hozzá? De errõl nem mondhatok többet. Elmegyek ledõlni, öreg csont vagyok már ekkora gyalogtúrához. Ha javasolhatom, a kíváncsiságod irányozd inkább ama tûzrõl pattant teremtés felé, aki majd kiesik a pult mögül, úgy bámul téged. 
  
Miután a kutya eltávozott, Barnabás a ser fölött somolyogva nézett körül a fogadóban. Kisebb és nagyobb medvék ülték körül a faasztalokat. Nem messze tõle három torzonborz bundájú, láthatóan hosszú utat megtett mackó iszogatott. Egyikük - tépett fülû, félszemû alak - sunyi pillantásokat lövellt Barnabás felé. Ettõl medvénk gyorsabban hörpintette ki az italt, fölállt és fizetni indult a söntéspult felé. Amint elballagott a vándorok mellett, a csapott fülû kirakta a lábát, épp amikor lépett egyet. Kevés hiányzott, hogy a padlón koppanjon az orra. De még a provokálónak állt följebb, hátra taszította székét és ráförmedt Barnabásra: - Belém rúgtál! Rátámadsz egy medvedzenre? Olyat kapsz rögvest, hogy fészket raksz! 
  
Társai fölpattantak és vicsorogva, morogva két oldalról közelítették. Mármost hõsünk nem tartozott a verekedõs mareskallok közé, ám a messzi délen - ahol a waúcsik farkasok és más kellemetlen alakok miatt - kis bocsként megtanulta az önvédelem fogásait, és a szekerceforgatást, nem ijedt meg az árnyékától. Sajnos, a fogadóba lépéskor le kellett rakni a fal mellé a fejszét, de mancsát védekezõn fölemelte. A balról álló medve már támadott is, Barnabás ügyesen ellépve elõle, oldalát megtaszítva átlökte pár asztalon. Az ivóban elcsöndesedtek a vendégek, körbe állva figyelték a tusakodás kimenetelét, ám segíteni nem segítettek. Pedig elkelt volna, mert a nagydarab félszemû derékon kapta medvénket és szorításából nem tudott kimenekülni. Ám a Mézpörgetõk nagy erejû családjából származott, és lassan szétfeszítette ellenfele karját. Látva fölényét a harmadik mackó alattomosan mögéje settenkedett. Barnabást lekötötte a birkózás és bizony nagy bajba került volna, ha az orvtámadó - egy nagy csattanás után - tehetetlen zsákként nem zuhan a földre. A félszemû is engedett szorításán meglepetésében, s ez elég volt Barnabásnak, hogy kiszabadítsa jobb karját és a lengõ horogütéssel leterítse. A medvedzenek elismerõ morgással figyelték. Kisvártatva elõkerült a fogadós Cseledzen is, aki nagy pocakját meghazudtoló fürgeséggel - jókora husángot lengetve - ugrott a küzdõtérre, s förmedt a három zsiványra: - Ebben a fogadóban nincs helye a viszálykodásnak, a verekedésnek pláne! Takarodjatok, vagy a bunkót eltöröm a hátatokon! Kívül tágasabb! - majd a mareskallhoz fordulva sûrû bocsánatkérések közt fogadkozott, hogy ilyesmi többet nem fordul elõ. Ám Barnabás már a helyre mackólány pultos elõtt állt; Piros még mindig a mancsában szorongatta azt a széles, fekete serpenyõt, amivel hókon vágta az alattomban támadó medvét. 
  
- Köszönöm Szamédi Piroska a segítséget. Nem tudom, mivel viszonozhatnám? De, ha egyszer délen, Kasztalínyiában jársz, szívesen látunk jó atyám házában, Klerencvárban. 
  
Fülig szaladt Piroska szája és kecsesen pukedlizett, amitõl meg Barnabás került zavarba és jó-éjt kívánva, magában dörmögve elsietett a szobájába. 
  
Az emeleti helyiségben Pöklencs hosszú napok szabadföldi éjszakázása után vetett ágyban pihent le, mégis, valami folyton megzavarta álmát. Behunyt szeme elõtt alabástromfehér, alkálikék, ibolykõszínû, diózöld árnyalatok kaleidoszkópja sziporkázott, miközben elméjét különös mormoló hang töltötte ki. Érteni vélte a suttogást, különös eseményekrõl adott hírt, ám abbamaradt, amikor a kutya hirtelen fölébredt. Barnabás épp akkor lépett be a szobába. Röviden beszámolt kalandjáról a söntésben, majd a nagyobbik dikóra heveredve elaludt. Pöklencs darabig a mennyezet fakazettáit bámulta, ám a hosszú, fárasztó menetelés megtette hatását: immár álomtalan alvásba merült. 
  
Csali Cseledzen bõséges reggelivel kínálta õket. A szomszéd asztalnál különös alakok üldögéltek. Világoszöld köpenybe burkolózott muflon volt az egyik, vékonydongájú üregi nyúl a másik. A muflon sötét szeme õket fürkészte, szarvtalan fejét a fehér, fürtös szerkezetû bunda a pofa kivételével a nyakáig befedte. A foxi felé bólintva intett, az asztalához invitálta a vándorokat. 
  
- Talléros Küttenb volnék, szolgálatára az uraknak, társam a jeles sarki nyúl, Frichijaviki Tapsi - a kutya fölhúzta orrát, hallott már egyet, s mást a Küttenbekrõl. Ez a híres-hírhedt kereskedõ klán Muflonburg s a messzi déli Vigilopolisz közt számos településen jelen volt ügynökeivel és raktáraival. 
  
- Kékgúnyás Pöklencs vagyok, ez a mareskall úr itt Mézpergetõ Barnabás. 
  
- Tudom, kik vagytok. Ha néhány szóra ráértek, foglaljatok helyet az asztalunknál.  
  
A kutya felhúzta az orrát, de leült. Darabig farkasszemet nézett ravasz birkaképû kufárral. Barnabás a jobbjára telepedett. Talléros intett Cseledzennek, aki két csordultig töltött korsót tett le elébük. 
  
- Köszönjük az invitálást. Mit keres a nagyhírû kereskedõ klán feje itt a kies északi tájon? 
  
- Kies észak? Ezt, ha javasolhatom, hangosan ne emlegesd, mert a szamédi fogadóban még megorrolnak rá, és a romlott sertõl ugyancsak kellemetlen utad lesz eztán... A kereskedelem távoli vidékekre szólít olykor, s ez a föld most különös eseményektõl terhes. Az ügyek kivizsgálása céljából érkeztem, a bizonytalanság nem tesz jót az üzletmenetnek. Viszont föl nem foghatom, hogy mi hozta ilyen messze a nagyhírû Pöklencset Mandulasziget magas tornyától? 
  
- Ha nem tudod, hát ne érdekeljen! Abban igazad van: furcsa dolgok történnek, és még furcsábbak készülõdnek. Épp ezért tartok Muflonháven kikötõjébe. 
  
- Ha tengerre szállsz, ajánlhatok kiváló hajót; a muflon vitorlások a legjobbak, bár a nagy víz a tél közeledtével nem túl kellemes országút. A jegesmedvedzenek földjén már járhatatlan a jégtábláktól, nyugatra is veszélyes. 
  
- Pedig arra visz az utam, és minden tiszteletem néped tengerészeinek, azt a vidéket senki nem ismeri jobban a Macskamézes família hajósainál. 
  
- Szóval napnyugatra készülsz? Komoly oka lehet. Bár, a szóbeszéd szerint, itt Medvedzenföldön is ármány és sötétség gyülekezik. Honnan tudom, kérlek, ne firtasd! De a Küttenbek több vállalkozása is balul ütött ki ezen a vidéken, ami fortélyos külsõ hatalmak erõit feltételezi. Nem anyagi, hanem úgy is mondhatnám, szellemi síkon... Tanúm is van rá, e jeles nyúl, aki a legutóbbi szállítmány kísérõi közt a kevés túlélõ egyike. 
  
Pöklencs addig csak fél füllel hallgatta a gyapjast, inkább élvezettel kortyolta a muflon által rendelt habzó sert. Ám most letette az ónkorsót és szigorúan Tallérosra meredt: - Mit tudsz te bármit is a szellemi hatalmakról? Azokat arany, ezüst, meg a drágakõ nem érdekli. A magad fajtának mi kárt okozhattak? Minden tiszteletem ellenére, Tapsi uram képzeletét bizton a martalócoktól feltámadt rémület sötétítette be. 
  
- Több, északra tartó karavánunknak is nyoma veszett. Nemcsak a szállítmánynak, hanem szõröstül, bõröstül mindennek. Mivel a medvedzenek, az új fõcsapossal az élen, elég szigorúan felügyelik a területet, magányos rablók nem lehettek. Az a hír járja, hogy a Feketefenyõ erdõ sötétjébõl fúmanók lopakodnak elõ az alkony beköszöntével az északi tartományokban, mint régen. Könnyen tehetik, mert az a föld az elmúlt évek ostoba háborúja miatt elnéptelenedett... 
  
-  Nem tudod, mit beszélsz Küttenb! - horkant föl a foxi, a mareskall is hegyezte mellette a fülét - Azok a lények, akiket említettél, réges-rég elpusztultak a Nagy Csatában, ami hosszú idõvel ezelõtt a Sötétség Tornyának falánál folyt. Én ott voltam. Láttam, amikor a Szikrapattintó dühe hamuvá égette az összes szörnyet! - Erre a muflon alázatosan fejet hajtott, mellette a kis üregi nyúl foga összekoccant az ijedelemtõl. 
  
- Nem kívánom kétségbe vonni határtalan tudásod, mely a világ egy másik korszakából való. Csak elmondtam azt, amit a mostani furcsa eseményekrõl tudok... 
  
Pöklencs kihörpintette az utolsó kortyot is, és elnézõbb hangulatban szólt: - Hiszek neked. De itt északon mindig akad megmagyarázhatatlan történés. A dolgom sürgõs, így - ha a Mézpörgetõ uraság is kiitta a korsóját - indulnunk kell. Még egyszer köszönöm a meghívást, és nem felejtem el szavaidat. Viszontlátásra!
Ez az írás 2017. március 4-én került a NapSziget honlapjára.
 
Szabó Márton további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban  
Vasi Szabó János további írásai az Elsõ Közlés Írások rovatban
 
visszatérés az 
Elsõ Közlés Írások 
rovathoz
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
  Az írásokkal kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt alkotásakat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3. postai címre várjuk!
Szerkesztõségi forródrót és SMS-küldési lehetõség: 06-30/520-1428
 
 
...ami a NapSzigetbõl kimaradt...
Vissza a főoldalra
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón